**Őszi Vártúra: A Melegebb Túrabakancs Is Előkerülhet (BARANGOLÓ)** Ahogy a napfény egyre gyengébben világítja meg a tájat, és a fák levelei csodás aranysárgába és vörösbe öltözködnek, elérkezik az ősz, hogy felfedezésre csábítson minket. Az őszi vártúrá

Imádom a vártúrákat évszaktől függően, bár az ősz varázslatos hangulatot teremt a hegyek között megbúvó középkori várromoknál. Mindemellett szeretem a legendákat is, amik a falak között bújnak meg. Bár rengeteg felújítás zajlik országszerte, s érdemes előre tájékozódni, hogy látogatható-e a várrom, de nézzünk meg néhány kihagyhatatlant.

Egy vártúra akkor ad igazán sokat, ha a kövek mögött rejlő történeteket is ismerjük. Én is így indulok útnak: legendákat és izgalmas történeteket keresek, hogy a séta több legyen, mint romok és bástyák bejárása. Papírra vetettem néhány tippet, hisz a napsütéses őszi hétvégék még csak most kezdődnek. Ezek a szlovákiai várak történetekkel és titkokkal hívogatnak.

Szlovákia keleti tájain, egy impozáns mészkőszikla tetején állnak a Szepesi vár impozáns romjai. Ezt a történelmi erődítményt a 12-13. században emelték, és egykoron a Szepesség hatalmi központjaként funkcionált, nemcsak stratégiai fontossága, hanem gazdag kulturális öröksége miatt is.

A vár sorsa nem a háború viharaiban dőlt el, hanem egy váratlan baleset következtében: a 18. század végén a katonák pálinkafőzésre adták a fejüket a pincék mélyén, amikor egy hirtelen tűzvész lángra lobbantotta az épületet, s a várat porig égette. Az egykori erődítmény ma már festői romként áll, büszkén őrizve múltját, és 1993 óta az UNESCO világörökségi listájának értékes része.

A helyi legendák két szívszorító történetet őriznek, melyek szorosan összefonódnak a múlt sötét árnyékaival. Az egyik mese a tatárjárás viharos idején játszódik: Miklós, a bátor várkapitány fia, belehabarodott a mongol vezér gyönyörű lányába, akit fogságba ejtett. A sors azonban kegyetlen volt: a fiatal szerelmesek nem találhattak menedéket, és a lány tragikus végzetét apja nyílvesszője pecsételte meg, elragadva tőlük a boldogság ígéretét.

Egy másik elbeszélés Hedviget, a várúr húgát hozza elénk, aki egy szerencsétlen véletlen folytán okozott egy gyermek tragikus halálát. Testvére, a várúr, dühében levágatta a karját büntetésképpen, míg Hedvig, a mély fájdalom súlya alatt, a vár faláról a mélységbe vetette magát. A hiedelmek szerint szelleme azóta is a vár romos falai között kóborol, keresve a megváltást és a nyugalmat, amit sosem találhatott meg.