Mocsai Lajos: Mi vagyunk a sportág és a sport fejlődésének országos szintű terjesztői és irányítói.

Megfelelő súlyozással évente ezer óra - tíz éven át. Kivételes esetektől, a nagy átlagot tekintve ennyi időre van szükség ahhoz, hogy egy fiatal sportolót megfelelően felkészítsenek a profi karrierre. A sportágspecifikus akadémiai háttér ehhez ad óriási segítséget, a szakmai érést tekintve képes elmélyíteni, felgyorsítani a folyamatokat. A 12 éve működő Nemzeti Kézilabda Akadémia már 21 olyan játékost adott a felnőtt válogatottba, akik Balatonbogláron nevelkedtek vagy éppen játszottak pályafutásuk bizonyos időszakában, míg jelen pillanatban 85 kézisük szerepel élvonalbeli bajnokságban itthon vagy külföldön. Hiába azonban a jó arányszám, a NEKÁ-n megforduló fiataloknak így is csak töredéke jut el eddig a szintig. Balatonboglárról viszont a többiek sem távoznak üres kézzel, mert sok szempontot nézve tartalmas útravalót kapnak - az életre. Exkluzív páros interjú Mocsai Lajossal, a NEKA alapítójával, sporttudományos és szakmai főigazgatójával, valamint fiával, az intézmény ügyvezetői posztját betöltő Mocsai Tamással.

A Mocsai név fogalom a kézilabdában. És nemcsak Magyarországon, hanem a nemzetközi színtéren is. A NEKA életre hívásában és a szakmai alapok lerakásában oroszlánrészt vállalt Mocsai Lajos, az intézmény sporttudományos és szakmai főigazgatója. A szakembernek a sportág több szegmensében töltött több évtizedes sikeres, eredményes tevékenysége szolgáltatta az alapot, megspékelve azzal a tudással és tapasztalattal, amit ugyancsak évtizedek során a Testnevelési Főiskolán/Egyetemen szerzett. Előbb diákként, majd sikeres vizsgák után minden átmenet nélkül tanárként a katedrán, ahonnan a mai napig "nem jött le" a TE egykori, 2014 és 2021 közötti rektora, lemondását követően az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke. Mocsai Lajos a sportág nemzetközi (IHF) és azon belül az erőviszonyok tekintetében meghatározó európai (EHF) szövetségének konferenciáin gyakori előadó.

Az immár 71 éves szaktekintély négy olimpián irányította a magyar válogatottat, a férfit (1988, 2012) és a nőit (2000, 2004) egyaránt két-két alkalommal, utóbbi csapattal Sydney-ben döntős volt, előbbivel mindkétszer negyedik. Világversenyen 17 alkalommal járt, 357 alkalommal ült szövetségi kapitányként a kispadon. Az ötkarikás szereplések mellett a csúcsot ugyancsak 2000-ből a női Európa-bajnokságon szerzett aranyérem jelenti, míg a világbajnokságokon a férfiakkal 1986-ban, a nőkkel 2003-ban végzett másodikként. Klubedzőként hasonlóan eredményes volt mindkét szakágat tekintve, tíz évet töltött kispadon a világ legerősebb sportági bajnokságában, a német férfi Bundesligában. Ott, ahol 46 éves fia, a NEKA ügyvezetője, a 190-szeres válogatott Mocsai Tamás ugyancsak tíz évet töltött a parketten profiként.

Sikereik vitathatatlanok. De milyen kritériumok alapján mérhetjük fel az akadémiai tevékenységük eredményességét?

Mocsai Tamás véleménye szerint az akadémiai képzés elsődleges célja a sport területének, különösen az élsportnak a támogatása, ezért érdemes először ezekre a mutatókra összpontosítani.

"Jelenleg 21 egykor nálunk nevelkedett, vagy a csapatunkban megfordult kézilabdázót találni, aki már bemutatkozott a magyar felnőtt férfi vagy női válogatottban, míg 85 játékos szerepel élvonalbeli bajnokságban, döntően a hazaiban, míg mások külföldön légiósként. Az utóbbi évek korosztályos sikereiben ugyancsak meghatározó szerepet vállaltak a NEKA-játékosok, akik a keretek magját adták. Az akadémiai munka és eredményesség megítélésében mindenképpen ez kívánkozik az élre, de tekintve, hogy a jó arányszámaink ellenére sem lesz a többségből profi, rájuk is megfelelő figyelmet kell fordítanunk. Ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy mi itt az akadémián elsősorban önállóságra nevelünk mindenkit, hogy aztán ezzel valaki sportolóként, kézilabdázóként találja meg a számításait, vagy az élet ezektől független területén, az a sokösszetevős évek után dől majd el."

Mocsai Lajos kiegészítette mondandóját adatokkal is: a különböző korosztályok esetében egy akadémiai osztályból csupán 7-10 százalék válik profi játékossá, míg a többiek a NEKÁ által képviselt értékrendet magukkal viszik a magánéletükbe.

"Az egészséges életmódhoz szükséges stabil fizikai alapok megteremtése mellett kiemelt figyelmet szentelünk az életmódképzésnek is, amelyet munkavállalóként és szülőként egyaránt hasznosíthatnak a résztvevők a jövőben. A közös érdeklődésünkre, a kézilabdára építve pedig nemcsak a testi kondíciót fejleszthetjük, hanem az emberi kapcsolatok terén is jelentős előrelépéseket érhetünk el. Legyen szó azonos vagy eltérő korosztályokról, a sport kiváló lehetőséget biztosít a közös élményekre és a kapcsolatok építésére."

Mocsai Tamás annyi tett hozzá mindehhez, hogy "a sport nagyon őszinte közeg, fontos része a társadalomnak". A tanárvénával erősen megáldott édesapa erre csak ráerősíteni tudott.

Pedagógiailag a sportnak sokkal nagyobb, fontosabb a szerepe a társadalomban, mint azt sokan fel- és beismerik. Megtanít ugyanis az életre. A munkára, a teljesítményre, az eredményre, a felelősségvállalásra, a másokkal szembeni lojalitásra, elfogadásra, valamint arra is, hogyan kell egy közösségben másokkal együtt élni és velük közösen dolgozni. Úgy a korosztályomhoz tartozókkal, mint a hierarchiában és életkorban előttem járókkal. A sport kötöttsége, szabályrendszere keretet ad az életnek, ami megóvja őket, de rajtuk keresztül minket is attól a káosztól, amely irányba a világ halad - mondta Mocsai Lajos.

Az elméleti és gyakorlati ismeretek tehát már rendelkezésre álltak az akadémia elindításához, a valóság pedig Balatonbogláron öltött testet. Ez a vidék az utóbbi években szinte fehér foltként szerepelt a sportág hazai térképén. Mocsai Lajos hangsúlyozta, hogy a közeli Pécs, Komló, Kaposvár, Zalaegerszeg és Nagykanizsa, valamint az autópálya könnyű elérhetősége inspirálta a helyszín megválasztását. Végül Balatonboglárra esett a választása, ahol az akkor már évek óta üresen álló MÁV-üdülő jelentette a projekt alapját. Megjegyezte, hogy egy háromoldalú egyeztetés indult, amely során az üdülő visszakerült az államhoz, noha piaci szereplők is szívesen átvették volna. Végül a NEKA 50 évre bérbe kapta az ingatlant, hogy a magyar fiatalok fejlődését szolgálja. "Sokan tévesen azt hiszik, hogy ezt Mocsai Lajos vagy a családja kapta, de ez nem így van" - tette hozzá a szakember.

Hasonló ötlettel ismeretlenül persze aligha, sőt, egyáltalán nem lehetett volna eljutni a végkifejletig, mondta Mocsai Lajos. Ahhoz, hogy hiteles szakemberként tekintsenek rá, a terveire és projektjére, szükség volt arra a feltétlen bizalomra, ami több évtizedes kiemelkedő eredményeire, munkájára épült.

"Büszke lehetek a csapataimra, arra pedig nemkülönben, hogy azokkal párhuzamosan közben mindig építettem a közösséget is. A hetvenedik születésnapomon 150 vendég tisztelt meg a személyes jelenlétével, legtöbbjük a játékosom volt, több mint negyvennel közülük olimpián jártam."

A NEKA alapítója kiemelte, hogy sikerült létrehozniuk egy olyan akadémiát, amely nemcsak a sportágukban, hanem a magyar sport egészében is példamutató.

"A nálunk vendégeskedő külföldi sportolók folyamatosan elismerik a nálunk tapasztaltakat. A kézilabdában jártas francia csapat tagjai kiemelték, hogy bármelyik régiós központunkkal fel tudják venni a versenyt, míg a nálunk edzőtáborozó norvég válogatott tagjai szinte vonakodtak hazatérni. Eközben itthon legalább fél tucat másik akadémia számára nyújtottunk mintát, hogy a nálunk szerzett tapasztalatok alapján sportágspecifikus fejlesztésekbe kezdjenek, legyen szó létesítményfejlesztésről vagy eszközpark bővítéséről. A működtetéshez pedig megfelelő szakmai hátteret kell biztosítaniuk, figyelembe véve az edzők, valamint az egészségügyi és sporttudományi csapat felépítését. Így mi nem csupán helyi, hanem országos szinten is a sportág fejlődésének kulcsszereplői vagyunk."

Emlékeik szerint hiába volt meg a résztvevő felektől a szeretet irányukba már az első pillanatban, érzéseik szerint el kellett telnie legalább négy-hat évnek, amíg igazából megismerték és elfogadták őket minden szinten.

A tizenkét évvel ezelőtti kiindulási ponthoz viszonyítva természetesen jelentős változások történtek. Azok, akik részt vettek az úton, egyöntetűen állítják, hogy nem akadt olyan részlet, amely az induláskor kiemelkedő fontosságot kapott volna, s később a gyakorlat azt mutatta, hogy ez a jelentőség teljesen megváltozott. Ugyanakkor, mivel semmi sincs kőbe vésve – csupán az alapvető keretek, a kezdet és a végpontok – az odavezető út folyamatos, szerves fejlődésen ment és megy keresztül a mai napig. Akárcsak az élet bármely más területén, ez a folyamat is elkerülhetetlen. Így ők sem vonhatják ki magukat ebből a dinamikus átalakulásból.

Változik egyrészt maga a sportág, áthelyeződnek a hangsúlyok, hogy milyen típusú játékosokat keresnek edzők, klubok, kik lehetnek igazán sikeresek hosszú távon, így akadémiaként erre a felkészítés során is rendszeresen reagálniuk kell. Másrészről pedig változik és folyamatosan fejlődik az az eszközpark, az a sporttudományos háttér, amelyre ebben a munkában számíthatnak.

Mocsai Tamás kifejtette, hogy a 14-18 éves fiatalok számára sportágspecifikusan meghatározott képzési időszakok is túl rövidek voltak ahhoz, hogy a felnőttek között sikeresen érvényesülhessenek. Ezért a 18-23 éves korosztály számára elengedhetetlenné vált, hogy a rendszerbe beiktassák az úgynevezett beválási időszakot.

"A korosztályos szinten elért sikerek után azt kellett látnunk, fiatal tehetségeinknek pedig megtapasztalniuk, hogy az akadémiáról elkerülve felnőtt csapatoknál a kispadon találták magukat, és csak nagyon kevés játéklehetőséghez jutottak. Vagy csak olyan időszakban kerültek pályára, amikor nagy különbség alakult ki, plusz/mínusz tízgólos, ebből a szempontból igazából nincs is jelentősége. Ha nincs játékperc, azon belül pedig a téthelyzet, akkor az érési görbe megtörik. Akik viszont így játszhattak, azoknál azt láttuk, hogy ők folyamatosan fejlődnek tovább, és egy-két év élvonalbeli tapasztalatszerzés után kész felnőttjátékosokká váltak. Ezért gondoltuk azt, hogyha mindezt saját házon belül tartjuk, akkor még hatékonyabban tudunk ebben a folyamatban szerepet vállalni."

A szakértő duó hangsúlyozza: a NEKA felnőttcsapatának költségvetése csupán a többi élvonalbeli klub költségvetésének töredéke, és ez a különbség a játékosok kereseti lehetőségeit is jelentősen befolyásolja. Azok az extra évek, amelyeket itt töltenek, nem a bankszámlán vagy a pénztárcában gyümölcsöznek, hanem más területeken és eltérő időpontokban hoznak majd hasznot.

Bár a fizetés alacsonyabb, a játékidő viszont jelentősen megnövekedett. Ez az időszak kiváló lehetőséget kínál a fejlődésre, amellyel a játékos a saját jövőjébe fektet be.

„Tedd egyedivé a szövegedet” – mondják, és példaként Palasics Kristóf történetét hozzák fel. A fiatal kapus nem a balatonboglári, hanem a veszprémi akadémián kezdte pályafutását. Kiváló szakmai kapcsolatok révén azonban már korán lehetőséget kapott a felnőtt mezőnyben, ahol fontos tapasztalatokat gyűjthetett. Ennek eredményeként, mindössze 23 évesen a magyar válogatott első számú kapusaként tekinthetünk rá, aki jelenleg a német Melsungen csapatát erősíti.

A felnőttcsapat működése azonban plusz terheket jelent, amire külön megoldást kellett találniuk, mert a tao-rendszer erre nem ad már számukra teret. Az akadémia ügyes-bajos szakmai és pénzügyi dolgait ügyvezetőként vivő Mocsai Tamás a sokrétű feladatok mellé így pluszt is kapott: a felnőttcsapatokra való források előteremtését.

A felsőkategóriás sportos igényeket is kielégítő főhadiszállásuk ehhez a piac felé orientálódáshoz megfelelő hátteret biztosít. Rendszeres vendégeik a kézilabdázókon túl más sportágak - jártak már náluk egyebek között vívók, súlyemelők, röplabdázók - jeles, válogatott képviselői, és lehetőségeiket kihasználva szerveznek táborokat, de nyitottak a nem sportból érkező céges rendezvényekre, konferenciákra, csapatösszetartásokra is, így jutnak plusz bevételhez. Amiből aztán jut a felnőttek működtetésére.

Az akadémiai keretek között 50 elhivatott edző dolgozik, akik közül a férfi szakágat Sótonyi László irányítja, míg a női csapatot Danyi Gábor vezeti. Mindketten hosszú évtizedek óta aktív szereplői a sportág élvonalának. Sótonyi emellett az NB I-es férficsapat vezetőedzőjeként is tevékenykedik, míg a nőknél Bakó Botond tölti be ezt a fontos pozíciót. Mocsai Tamás hangsúlyozta, hogy az akadémia célja nem csupán a fiatal tehetségek nevelése, hanem szakmai szempontból is széleskörű képzések biztosítása. Ezen túlmenően a sportághoz szorosan kapcsolódó egyéb területeken is képzéseket kínálnak. Jelenleg 22 partnerklubbal működnek együtt, és rendszeres szakmai továbbképzéseket szerveznek, amelyek során megosztják az akadémia által kidolgozott módszertani ismereteket.

Az akadémia minden évfolyamán 15 fiú és 15 lány nyerhet felvételt, akiknek napjait sűrű programok töltik ki. A közvetlen vízparton elhelyezkedő, a magyarországi kollégiumi standardokat messze túlszárnyaló szálláshelyük mellett egy külön épületben található rehabilitációs központ és étkezde is várja őket. Ezen kívül, körülbelül egy kilométerre fekszik a sportközpont, ahol a fő csarnokban három szabványméretű pálya áll rendelkezésre a labdás edzésekhez és mérkőzésekhez. A sportközpont másik épülete pedig az erőnléti, koordinációs és gyorsasági fejlesztések, valamint a regenerációs folyamatok helyszínéül szolgál, tele modern felszerelésekkel és berendezésekkel. Az akadémisták nem csupán az élsport világában mozognak, hanem a helyi iskolákban is részt vesznek az oktatásban, ahol lehetőségük nyílik arra, hogy személyiségük fejlődését támogató impulzusokat kapjanak. Ezért elengedhetetlen a helyi középiskolákkal való jó kapcsolat, hiszen az órarendjük szerves részét képezi az edzések és a tanulmányok harmonikus összhangja. Ily módon a fiatal sportolók nem csupán a sport terén fejlődnek, hanem szélesebb látókörrel is gazdagodnak.

A nap érdemi része reggel 7 órakor a nagy csarnokban vagy az edzőteremben veszi kezdetét, majd utána 9.20-kor irány az iskola. Korábban próbálkoztak ugyan szakiskolákkal is, de visszatértek mindenkinél a gimnáziumi oktatásra, ami Mocsai Tamás indoklása szerint súlyosabb, a profi világot elzáró sérülés, vagy csak profilváltás esetén jobban passzolt a fiatalok továbbtanulási terveihez, felsőfokú képzéséhez.

Térjünk vissza a napi programhoz, amely az ebéd után (13.00-14.00 óra) újra a sport, különösen a kézilabda köré épül. Ekkor kezdődnek az edzések, melyek során rendszeres teszteket és felméréseket végeznek. Ezek eredményeit alaposan elemzik a szakemberek, lehetővé téve a fejlődés folyamatos nyomon követését. A program csúcspontját a mérkőzések jelentik, ahol a NEKA csapatok egymásnak szurkolva erősítik a közösségi érzést. A délután és a kora este a tanulószobás elfoglaltságokkal, némi pihenéssel, valamint vacsora utáni relaxációval telik. Ha az időjárás is kedvez, a Balaton adta lehetőségeket sem hagyják figyelmen kívül, hiszen mi értelme lenne a magyar tenger partján tölteni a fiatalok legszebb éveit, ha nem élveznék ki azt? A nap pedig 22 órakor zárul.

Mocsai Lajos kiemelte: minden költséget az akadémia fedez, a szállást, étkezést, felszerelést, utazásokat.

"Csak akkor kérünk támogatást, amikor a NEKA társadalmi felelősségvállalásának fontosságát szeretnénk kiemelni. Közös erővel festjük ki az óvodát, és karácsonyi ajándékokat juttatunk el az idősgondozásban résztvevőknek, mindezt a fiatalok aktív részvételével valósítjuk meg. A szülők által nyújtott anyagi hozzájárulás önkéntes, és nagy hangsúlyt fektetünk a velük való szoros kapcsolattartásra. Szolgáltatásunk komoly felelősséggel jár, hiszen a szülők éveken át ránk bízzák gyermekeik fejlődését és fejlesztését."

A kérdés, hogy mi a nehezebb kihívás: egy sportoló vagy egy emberi személyiség formálása, Mocsai Lajos szerint szoros összefüggésben áll egymással. A NEKÁ-nál, ahol ő dolgozik, különleges helyzetben vannak, hiszen itt e két feladat szorosan összekapcsolódik, és együtt valósul meg.

"Mi is látjuk, tapasztaljuk, hogy a mostani generáció mennyire más, mint a korábbiak. Ilyen még nem volt, ez az első, amelyben az offline és az online világ teljesen összemosódott. A sport viszont ma is ugyanazokat az értékeket jeleníti meg, mint régen."

A szakemberek pro és kontra kitértek a Z generáció jellemzőire, a Balatonbogláron is rendelkezésre álló, a TE-vel közösen kidolgozott és működtetett minőségi sporttudományos, valamint dietetikai háttérre - az étkezés speciálisan a kézilabdára szabott! -, de arra is, hogy milyen hatással van a sportág utánpótlása érdekében kézilabdában is életre hívott fiatalszabály, amely egyszerre áldás, és - annak kényelmesítő hatása következtében - átok is olykor, amikor életkor, és nem tudás alapján foglalkoztatják a játékosokat.

Szóba került még az akadémia kiválasztási folyamata is. A szakemberek meg tudják-e jósolni, és ha igen, mi alapján azt, hogy a rendszerbe bekerülő 14 éves fiatalnak csak 20 százalék az esélye arra, hogy profi legyen belőle, míg a másiknak közben 95 százalék, mert jóformán erre született, és tényleg csak saját maga tudja elrontani a fényes sportkarrierjét? Mocsai Tamás elmondta: felvételi rendszerüknek köszönhetően jóval alaposabban képesek szűrni annál, hogy ilyen szélsőséges százalékot lássanak a közös munkájuk elején.

"Az évek során kétlépcsős felvételi rendszert dolgoztunk ki. Aki fizikailag 14 évesen egészen biztosan alkalmatlan az élsportra, annak már az elsőn világosan elmondjuk, hogy részéről és részünkről is csak fölösleges energiapazarlás a közös jövő. Ezt követően jön a következő, már többnapos lépcsőfok, amelyen még mindig körülbelül 550 fiatal van jelen, rendszerint pont nálunk. Országos szinten azonban a hét akadémia nagyságrendileg mintegy 100 gyereket, tényleg a legjobbakat tudja foglalkoztatni. Ezen a szűrőn már nagyon komoly sportorvosi vizsgálatoknak, ortopédiai szűrésnek vetjük alá a fiatalokat, akikre ezen felül sportágspecifikus mérések is várnak. És a több éven át tartó komoly szakmai munka még csak ezután veszi kezdetét."

Mocsai Tamás kiemelte, hogy az idei második körös tesztelés december elején fog zajlani a NEKÁ-n. Ez lehetőséget biztosít az akadémiák és a szülők számára, hogy előre tervezhessenek a közelgő beiskolázás kapcsán: tudni fogják, hogy igen vagy nem, és ha igen, akkor melyik akadémia várja őket.

Miután minden a "asztal felett" zajlik, nem lehetséges, hogy egy akadémiai keretbe kerüljön az összes irányító vagy szélsőséges vélemény, hiszen ez szakmai szempontból értelmetlen lenne.

Záró kérdésként Mocsai Lajostól azt firtattuk, mikor érzi magát büszkébbnek a fiára: amikor a világversenyen, egy izgalmas mérkőzés hajrájában az ő góljával aratunk diadalt, vagy most, amikor egy akadémia vezetőjeként figyelheti a fiatalok fejlődését?

A kettő között más típusú büszkeség rejlik, de valahol mégis örömteli, hogy az életük során egymásra tudtak épülni. Az viszont vitathatatlan, hogy a NEKA mai állapota és működése szinte teljes mértékben az ő eredménye és kemény munkája.

De vajon Mocsai Tamás soha nem érezte a vonzalmat az edzői pálya iránt, hogy a kispadon, közvetlenül az oldalvonal mellett kamatoztassa tudását és tapasztalatait, s így hasonló sikereket érjen el, mint édesapja? Ám közben az életben egy olyan kihívás adódott, amely elől, ha akarta volna, sem tudott volna elmenekülni.

"Az edzői lét is egy nagyon izgalmas szakma, de valahogy az a fajta többrétű munka, ami a sportmenedzselést jellemzi, mindig is jobban érdekelt és vonzott, magamhoz közelebb állónak éreztem. Nem véletlenül tanultam ebben az irányban, és szereztem diplomát. Ebben is bőven megvan a szakmai rész, de még mennyire megvan, közben pedig a kihívások lényegesen sokoldalúbbak. Tehát a feladat tényleg megtalált, de nagyon örültem neki, és eszem ágában sem volt rá azt mondani, hogy nem vállalom."