A fura normák az abnormális közbeszéd világában: vajon képes-e a független média megőrizni elköteleződését?
Felelősség terheli-e a független médiát, amiért reagál a Fidesz által felvetett, sokszor provokatív témákra, így teret adva a propagandának? Magyar Péter megjegyzése, miszerint a média sokszor érdemtelenül foglalkozik Orbán Viktor hazug narratíváival, jogos-e? Vagy a miniszterelnök környezetéből származó hírek, kormányzati súlyuk miatt, még akkor is figyelemre méltóak, ha folytonosan ugyanazt a tartalmat közvetítik, minimális hírértékkel? Egyáltalán, a demokratikus sajtóval szemben megfogalmazható-e a jelenlegi helyzetben valamilyen specifikus és világos elvárás?
Nem tartanám kifejezetten magyar jelenségnek, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy a demokratikus oldalon szinte mindenki – legyen szó polgárokról, véleményformálókról, sőt, politikai szereplőkről is – elismeri, hogy a Tisza Párt és Magyar Péter, a maga széleskörű népfrontos hátterével, az eddigi legerősebb, valóban győzelemre esélyes ellenfele a Fidesz-kormánynak. Számosan mögé állnak, támogatják, szurkolnak neki, miközben a pártelnök és a független média kapcsolata nem éppen zökkenőmentes. Ezt jól tükrözi Magyar Péter legutóbbi Facebook-bejegyzése is: "Miközben napvilágra került, hogy kiskorú áldozatok voltak a Szőlő utcai otthonban, s hétköznap 1200 forint jut egy gyermek étkezésére az orbáni 'gyermekvédelem' keretein belül, a független sajtó jelentős része hallgat, és inkább az orbáni hazugsággyár uszítását terjeszti félóránként. Ha már a hirdetések letiltásra kerültek az FB és a YT platformjain, a sajtó gondoskodik a hazugságok és a moszkvai propaganda terjesztéséről. És azt várják, hogy a TISZA is ezekre reagáljon. Nos, kedves sajtósok, várjatok csak, mi akkor fogunk válaszolni, ha a magyar emberek valódi problémáival foglalkoztok. Már kezdjük megszokni, hogy a sajtó elhallgatja a többezres vidéki rendezvényeinket, s inkább egy harmadrendű NER-janicsár agymenéseiről tudósít élőben, de nem fogunk asszisztálni ahhoz, hogy kritikátlanul átvegyétek az orosz propaganda híreit félóránként."
(A hétköznaponként egy gyermek étkeztetésére jutó 1200 forint híre a Népszaváé volt, Magyar Péter azonban ezt nem említette, ugyanúgy, ahogyan azt sem,hogy ami a kiskorú áldozatokat illeti, az RTL és a 444 riportjáról van szó - a szerk.)
Iskolaidő alatt a gyermekek napi étkeztetésére csupán 1200 forint áll rendelkezésre, nem az általa gyakran emlegetett 1500 forint. Az államtitkár szerint azonban minden rendben van ezzel a helyzettel. A Szőlő utcai javítóintézet korábbi igazgatója tizenkét éve ismeri azt a lányt, akit Juhász Péter Pál később futtatott. Hiába hangoztatják, hogy nincsenek kiskorúak a rendszerben, valójában rengeteg gyermek sorsa van veszélyben.
Visszatetszési index
Ez a dinamikus viszony már a Tisza szárnyalásának első impulzusaitól kezdve létezik, és a "hivatalos" kezdetét a botrányos ATV-interjú jelentette, ahol az elnök váratlanul távozott a stúdióból. A helyzet állandó középpontja Magyar Péter, aki folyamatosan elvárásokat fogalmaz meg a médiával szemben. Gyakran bírálja a neki feltett kérdéseket, megkérdőjelezi azok relevanciáját, és feszülten reagál, ha nem azokról a témákról esik szó, amelyek őt igazán foglalkoztatják. Különösen nehezen tűri, ha mások nem osztják az általa képviselt véleményeket egy téma súlyosságát illetően. Noha bizonyos fokú "konszolidáció" már megtörtént, sok interjúban még mindig feszültség tapasztalható. Az ellenzéki nézők gyomrában gyakran összeszorul a szorongás, miközben figyelemmel kísérik politikai támogatójuk és esetleg kedvenc műsorvezetőjük párbeszédét.
Teljesen érthető, hogy az ilyen szokatlan, olykor arroganciát is mutató magatartás visszatetszést keltett a médiában. Mégis mit képzel egy politikus, amikor nyilvánosan megpróbálja meghatározni, miről kérdezhetik, vagy amikor folyamatosan értékelő megjegyzéseket fűz a felvetett témákhoz? Mi az, hogy "miért nem inkább erről beszélünk", vagy "nem ezzel lenne érdemes foglalkozni"? Válaszoljon, vagy ne válaszoljon. Ez nem az ő dolga. Mivel lehet véleménye egy sajtóorgánumról, de nem az ő feladata eldönteni, hogy az mit tartson fontosnak vagy lényegtelennek. Különösen zavaró lehetett ez a szereptévesztés, amikor Magyar Péter egy vitatható értelmezést adott a Pride betiltásának jelentőségéről. Ez a kérdés nem csupán egy figyelemelterelő trükk volt, különösen a kapcsolódó törvény tükrében. Hátrányosan érintett embereket érintett, és megbélyegezte őket. Mégis, a Tisza-elnökben úgy tűnt, hogy eluralkodott az indulat, amikor a demokratikus oldal egyik újságírója állásfoglalást kért tőle ebben az ügyben.
Ennyit a média jogosnak tekinthető sérelmeiről. Most azonban inkább nézzük meg a konfliktust a másik oldalról. Próbáljuk meg elfogadni, hogy a Tisza elnökének magatartását nem csupán valamiféle narcizmus, elfojthatatlan hatalomvágy diktálja. Vizsgáljuk meg a kritika magját, képzeljük el, hogy egy kávéházi beszélgetésen hangzik el. Miről is van szó? Hogy másról kéne többet beszélni. Nem kéne szabad utat adni a kormány tematizálási törekvéseinek, ami kemény cáfolatok esetén is a Fidesz narratíváját közvetíti. Amellyel legyőzhetetlen erőt kíván sugározni. Mert ennek igazolása a legfontosabb a hatalom megtartásához: olyan erős vagyok, hogy a hazugságtól sem kell visszarettennem.
**Bulvártanfolyam: A Szenzációk Művészete** Üdvözöllek a bulvártanfolyamon, ahol felfedezzük a szenzációk világát! Itt megtanulhatod, hogyan készíthetsz olyan tartalmakat, amelyek felkeltik az emberek figyelmét, és elérik, hogy a hírek a középpontba kerüljenek. **1. Az alapok: Mi a bulvár?** A bulvár nem csupán hírek gyűjteménye, hanem egy művészet is. A bulvár újságírás célja, hogy szórakoztasson, informáljon és provokáljon. Ismerd meg a legfontosabb jellemzőit, mint a drámai címeket, a színes nyelvezetet és a figyelemfelkeltő képeket! **2. Célközönség: Ki olvassa a bulvárt?** Fontos, hogy tudd, kikhez szeretnél eljuttatni a híreidet. A bulvár általában széles közönséget céloz meg, de érdemes figyelembe venni a demográfiai sajátosságokat. Kinek írsz? Fiataloknak, időseknek, vagy éppen a celebek rajongóinak? **3. Szenzációgyártás: Hogyan készítsünk figyelemfelkeltő híreket?** Tanulj meg olyan technikákat, amelyek segítségével a legunalmasabb eseményeket is izgalmassá teheted. Használj provokatív kérdéseket, és ne félj a drámai elemek beépítésétől! **4. Etikai határok: Hol a határ?** A bulvár újságírásban fontos, hogy tisztában legyünk az etikai határokkal. Mikor válik a hír hamisítvánnyá? Hogyan lehetünk felelősségteljesek, miközben figyelemfelkeltőek maradunk? **5. Gyakorlati feladatok: Írj egy bulvárcímet!** Most, hogy megismerted a bulvár alapjait, itt az idő, hogy kipróbáld magad! Írj meg egy figyelemfelkeltő címet egy híres személy életéről vagy egy érdekes eseményről. Fedezd fel, hogyan tudod a szavakkal játszva megragadni a közönséged figyelmét! **Zárszó: A bulvár jövője** A bulvár folyamatosan fejlődik. A digitális világ új lehetőségeket kínál, de a klasszikus szenzációk iránti vágy sosem fog eltűnni. Legyél te is a bulvár új mestere, és tedd egyedivé a híreidet!
Amíg a Tisza Párt erősödési lendületben volt, nem jelentkezett ez a probléma. Egyszerűen követni kellett, mi történik, artikulálni a mögötte húzódó társadalmi elégedetlenséget. A Fidesz sokáig nem akarta felvenni a kesztyűt, nem volt igazi dolog a meglepett morgásaival. Szinte önmagától dominálni tudott, hogy Magyar Péter új arculatot, dinamikát visz az ellenzéki politizálásba, járja az országot, mozgósít, izmosodik, mind többen állnak mögé, elmennek a gyűléseire, éltetik, alakulnak a Tisza-szigetek. A nehézségek idén késő tavasszal vagy inkább nyáron kezdődtek. Eléggé kiszámíthatóan. A Tisza tábora mérhetően nagyobbra nőtt a Fideszénél, de maximalizálódott. Megszületett egy kormányváltásra képes erő, markáns arculattal, kellő hittel és hitelességgel. És innentől a történések bekerültek egy választási küzdelem kontextusába. Magyar Péter vándorútjai már kampány részeként tűntek fel, amelyeken már nem annyira híveket mozgósít és országot ráz fel, hanem szavazatokat gyűjt. Egyfajta kialakult rutinnal. Egyre többet figyel arra, mit mond, hogyan fogalmaz, mire reagáljon, és mire ne. Mert közben a Fidesz is felébredt. Méghozzá látványosan, nagy hangerővel. Leesett a tantusz, hogy most valóban nagy veszélybe került a hatalmi pozíció. Aktivizálta magát a propaganda, csapatait valóságos dróntámadásként vetették be Harcosok Klubjaként a közösségi médiában. Orbán Viktor vett egy nagy levegőt, és belevetette magát a nyilvánosságba, egyik interjút adta a másik után, beszédei sorjáztak a különféle fórumokon. Majd beindultak a lejáratási, hiteltelenítési akciók is, nemzeti konzultációval fűszerezve.
A demokratikus oldal médiáját a fokozódó politikai verseny akaratlanul is megingatta. Bár a Fidesz gátlástalan manipulációival, torzításaival és hazugságaival szemben a kritikai eszköztárát maximálisan mozgósította, mégis, ezzel a saját térnyerését is elősegítette. Valószínűleg többet engedett neki, mint amit indokolt volna. E folyamat során Magyar Péter elfordult a konfliktusos témáktól, próbálva elkerülni a nyílt ütközéseket, ami végül ahhoz vezetett, hogy a Tisza háttérbe szorult a nyilvánosságban. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem szándékos döntés volt! A hagyományos médiaműködés logikája terelte erre az útra. A figyelemfelkeltő, hangzatos témák, különösen, ha kormányzati oldalról érkeznek, elkerülhetetlenül dominálják a diskurzust, hiszen a nézők és olvasók érdeklődését folyamatosan fenntartani kell. Érdemes figyelemmel kísérni a politikai események alakulását. A demokratikus média összképe a pártok versengéséről azt mutatta, hogy a Fidesz sikeresen talpra állt, sőt, nyáron egyes szakértők szerint még versenytársánál is eredményesebb volt. Kérdések és kételyek merültek fel a Tisza kapcsán: nehezen formálódik az "élcsapat", a kormányzási képességük nem egyértelmű, hol itt, hol ott hibák bukkannak fel, és sokan úgy vélik, Orbán Viktor politikai formátuma nagyobb Magyar Péternél, és így tovább...
Nem teljesen alaptalan felvetések ezek, mint ahogy a Fidesz aktivizálódása a tematizálásban sem légből kapott. Mégis úgy gondolom, a független média sok szereplője hibát követ el. Elkényelmeskedi a helyzetet. Egyrészt a kelleténél nagyobb teret enged a Fidesz-bulvárnak. A gyermekvédelem botrányos állapotainak újabb felizzásakor nem pattintja le időben a kormánypropaganda "megtorló" ellenhisztijét a rágalmazásról. (Egyetlen hivatásos politikus és újságíró sem vádolt konkrét közszereplőket, kormánytagokat, amúgy pedig a Fidesz narratívájába van kódolva a súlyos rágalom, mely szerint az ellenzék külföldi erők fizetett ügynöke.) Ennél is érthetetlenebb volt a Varga Judy visszatér?-show elnyújtott körbetáncolása.
Egy kis csámcsogás rendben van, de miért kellene egy teljes héten át rágódni rajta? Közben viszont a legnagyobb ellenzéki erő mozgásainak figyelemmel kísérése nem kapja meg a megfelelő hangsúlyt. Ez persze érthető, hiszen nem könnyű feladat. Komoly erőfeszítést, kreativitást és új szemléletet kíván, hogy egy mozgalom belső világát, saját ritmusát és stratégiáját érzékeltetni tudjuk. Itt nem a szenzációs blöffökre vagy provokációkra lenne szükség, hanem a "szürke" valóság társadalmi szinten is érzékelhető problémáira kellene építeni. Nyilvánvaló, hogy Magyar Péter gyűlésein már nem sok új információ hangzik el, talán már az is kevés. De a mozgósító erejük követése elengedhetetlen lenne: fontos lenne képet kapnunk a Tisza-szigetekről, a különböző fórumbeszélgetésekről és a konkrét napi akciókról. Ez megteremthetne egy olyan kontextust, amelyben a Tarr Zoltánéhoz hasonló ártalmatlan reflexiók és megjegyzések is támadhatatlanná válnának. Így pedig egyértelműbbé válna, ha valóban rozsdásodna a tiszai gépezet, amit a felmérésekben megjelenő támogatási százalékok jelenleg még nem támasztanak alá.
A médiariffek olyan díjak, amelyek a különböző médiatartalmak, például zenei, filmes vagy egyéb kreatív anyagok jogdíjait szabályozzák. Ezek a tarifák segítenek biztosítani, hogy a tartalomalkotók megfelelő kompenzációt kapjanak munkájukért, miközben a felhasználók hozzáférhetnek a különféle médiatartalmakhoz. A médiariffek változhatnak a felhasználási mód, a terjesztési csatornák és a célcsoportok függvényében, így fontos, hogy a jogtulajdonosok és a felhasználók egyaránt tisztában legyenek a vonatkozó szabályokkal és díjszabásokkal. E rendszerek célja, hogy egyensúlyt teremtsenek a kreatív ipar fenntarthatósága és a közönség igényei között.
A demokratikus szellemű, független média csaknem másfél évtizede keresi a helyét a Fidesz autokratikus rendszerében. Akárcsak az "óellenzék". És ugyanúgy nem találja, mert nem keresi igazán. Akárcsak az "óellenzék". Elhiteti magával, hogy tisztességesen csinálja a dolgát, hiszen tudósít, feltár, értékei mentén állást foglal, igyekszik tárgyilagosan kritikus lenni, távolságot tartani a politikai erőktől. Mert hát végül is működhet, vagyis a demokratikus alapstruktúrák még rendben vannak. Ebben szintén a parlamenti "óellenzékre" hasonlít. Amiként az nem akar határozottan szembenézni vele, hogy egy illiberális, autokratizált parlamentben ül, a média sem hajlandó igazán felfogni, hogy nem a demokratikus nyilvánosság terében mozog. Így aztán nevezhetnék akár fizetett, megélhetési független médiának is. De ez helytelen és igazságtalan lenne, ahogy a parlamenti kisebbség esetében is az. Nagyon nehéz szerepet váltani, új utakat keresni, főleg, ha nincs hozzá kemény kényszerítő erő. Csak hát egyszer mégis adekvátan kéne reagálni arra, hogy nincs pártatlan közmédia, hogy a kormány médiafölényét maximálisra növeli a köréhez tartozó orgánumok kézi vezérlése, teljes összehangolása. Ezzel nem lehet érdemben szembeszállni a demokratikus tisztesség tradicionális húrjait pengetve. Rá kell találni az igaz, de legkeményebben szóló akkordokra, riffekre. És együtt bőgetni, dübörögtetni őket. Új ritmikát csinálni. Ahogy a Tisza (és rétegszinten a Kutyapárt) próbálja csinálni a politikában. Megint itt az esély a kormányváltásra, a demokratikus megújulásra. Az eddigi legkomolyabb. Meg kéne próbálni határozottan tenni érte valamit. Elköteleződéseket is vállalva. Mert a média tevékenysége is mérhető szavazati százalékokban. Egyszer végig kéne csinálni. Nem úgy viselkedni megint, mint amikor valaki az eljegyzése után kezd elbizonytalanodni választottjában, majd végül kimenekül a házasságkötő teremből.
