5 film, aminek a végén talán észre sem vetted a meglepő csavart 1. **A hatodik érzék** (The Sixth Sense) - M. Night Shyamalan klasszikusában a fiatal fiú, Cole, akinek különleges képessége van, hogy lássa a holtakat, egyre inkább feszültséget teremt. A f

Vannak fordulatok, amik csöndben megbújnak és a stáblista után is kísértenek.

Mindenki szereti a vidám filmeket, főként, amik happy enddel végződnek, hiszen a néző akkor elégedetten távozik a moziból, és ez garantálja, hogy kedve támad újból és újból megnézni az alkotást. Ám vannak olyan filmek is, amiknek a végén látszólag elrendeződik a szereplők sorsa, ám ha jobban belegondolunk, és szabadjára engedjük a fantáziánkat, hogy mi történhet velük a stáblista után, rá kell jönnünk, hogy az el nem mesélt történet még tartogat számukra egy brutális csavart. Íme öt olyan film, ami látszólag happy enddel végződik, de valójában elég nyugtalanító ez a lezárás.

A klasszikus Star Wars-trilógia befejező részében ismerkedhetünk meg az ewokokkal, az Endor bolygó aranyos, szőrös lakóival. Ezek a kis lények összefognak a lázadókkal, hogy megsemmisítsék a Halálcsillagot, így látszólag egyértelműen a jó oldal mellett állnak. De vajon tényleg ilyen ártatlanok? A rajongók között máig tart a débat, hogy az ewokok szerepe miért volt szükséges A Jedi visszatérben; egyesek szerint csupán az eladható figurák népszerűsítésére hozták őket be a filmbe. Ám ennél is aggasztóbb a gasztronómiai aspektusuk. Az ewokok úgy tűnik, hogy nem csupán barátok, hanem potenciális vacsorák is: Luke-ot, Hant és Chewbaccát magukkal hurcolják, hogy elkészítsenek egy ínycsiklandó lakomát. Szerencsére Luke Erő-irányító képessége és C-3PO fénylő aranyburkolata megmenti őket ettől a sorsuktól. A film végén, miközben az Endoron a győzelmi ünnepség zajlik, néhány üres rohamosztagos sisakot látunk, ami arra enged következtetni, hogy ezek a kedves kis lények nemcsak hogy harcoltak, hanem még a Birodalom katonáit is megzabálták!

Tom Hanks egyik legismertebb vígjátékában a színész a felnőtt Joshua Baskin bőrébe bújik, aki egy kicsit különös kívánságot fogalmaz meg: szeretne felnőtté válni. Mindez egy vidámparki csodagép hatására valósággá is válik, és reggel Tom Hanks alakjában ébred. Azonban az édesanyja nem hajlandó elhinni, hogy a harmincas éveiben járó férfi az ő fia, így Josh New Yorkba költözik, ahol egy játékgyártó cégnél talál munkát. Gyermeki lelkesedése és egyedi nézőpontja hamar elnyeri a cég vezetőjének szimpátiáját, aki alelnökké lépteti elő. Itt találkozik Susan Lawrence-szel, akivel romantikus szál is kibontakozik, ám a felnőtt élet stresszes mindennapjai hamar kiábrándítják őt. Ahogy Josh egyre inkább vágyik vissza gyermeki énjéhez, Susan, aki eleinte kételkedik benne, végül ráébred, hogy a férfi valójában egy tizenkét éves fiú. A meglepő fordulatok közepette Susan nemcsak hogy nem viszonyul elutasítóan Josh titkához, hanem még mindig érzi a vonzalmat iránta. Ez a kapcsolat egészen különös, hiszen Susan nem tűnik megdöbbentnek, amikor szembesül a helyzettel – sőt, mintha még a múltbeli együttlétüket is elfogadná. Valami furcsa dolog lappang a háttérben, ami miatt érdemes lenne jobban megvizsgálni Susan érzéseit és motivációit.

Haladjunk tovább a Tom Hanks-vonaton: talán leghíresebb filmje, a Forrest Gump egy életigenlő szatíra, amiben egy alacsony IQ-jú férfi tulajdonképpen mindent véghez visz az életben, és mindenben része van, amiről egy átlegember csak álmodozhat. Ráadásul mindenhez irigylésre méltó optimizmussal áll. A film központi szála Forrest és Jenny évtizedeken át húzódó kapcsolata. Mire a lány megállapodik a fiúnál, kiderül, hogy egy "ismerelten vírussal" fertőződött meg, és van egy gyereke, akit szintén Forrestnek hívnak. Jenny végül meghal, valószínűleg AIDS-ben, és Gump neveli a kis Forrestet. Így ér véget a film, ám mivel Jenny a terhesség alatt fertőződött meg, valószínűleg a magzat is örökölte tőle a vírust. Ezt Eric Roth, a film forgatókönyvírója is megerősítette, amikor a mindmáig el nem készült folytatás kapcsán arról beszélt, hogy az úgy kezdődött volna, hogy a kis Forrestnél AIDS-et diagnosztizálnak, s emiatt diszkriminálják őt az iskolában.

John Woo talán legismertebb alkotása nem csupán egy emlékezetes akció-thriller, hanem mémek tömkelegét is inspirálta, köszönhetően John Travolta és Nicolas Cage karaktereinek arcátcseréjének. Igen, merész húzás: egy FBI-ügynök és egy pszichopata gyilkos arca cserél helyet – előbbi a rejtett bomba nyomába ered, míg utóbbi, miután felébred a kómából, úgy gondolja, hogy ez egy szórakoztató játék, és behatol az ügynök családjába. A film egyik legintenzívebb pillanatában a feleség rájön, hogy már rég nem a saját férjével osztozik a nászi ágyban, hanem egy könyörtelen gyilkossal, aki túszul ejti őt és a lányukat is. A történet végén mindenki visszakapja az eredeti külsejét, és az ügynök boldogan újraegyesül a családjával. Azonban valószínű, hogy a feleség és a lány nem felejti el könnyen azt a traumát, amit a gyilkos arca okozott nekik – még ha a rémálom után már nem is egy őrült tömeggyilkos lakozik benne.

A Pixar varázslatos animációs filmjében egy különleges patkány, Remy, gasztronómiai álmokat dédelget. Ő az egyetlen a családjában, aki a kifinomult ízek iránti szenvedéllyel bír, és egy váratlan kaland révén Párizs szívébe jut. Itt találkozik Alfredo Linguinivel, a feltörekvő, de kissé ügyetlen szakáccsal, akivel együtt próbálják visszaállítani Remy példaképének, Auguste Gusteau-nak a hírnevét. A történet végén Remy saját étterem nyit, a La Ratatouille-t, ami csodálatos, de van egy kis bökkenő: a patkányok átlagos életkora mindössze két év. Ez azt jelenti, hogy az étterem megnyitása után nem sokkal Remy elérheti a végzetét. Noha ez egy mese, ahol a patkányok főzni tudnak és embereket irányítanak, a biológiai valóság nem változik. Így hát, bár a történet tele van varázslatos pillanatokkal, az étterem jövője bizonytalan, és kérdés, hogy a bűvös konyha életben marad-e Remy távozása után.