"Vagy konzervatív nézőpontot képvisel valaki, vagy pedig egy alternatív megközelítést választ" - bemutatták Gloviczki Zoltán legújabb könyvét.

Megjelent Gloviczki Zoltán legújabb műve, "A Holnapután iskolája" címmel, amelyben az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora a 21. és 22. századi oktatás jövőjéről osztja meg gondolatait. A könyv fókuszában a virtuális világ, a mesterséges intelligencia és az új technológiák által kínált lehetőségek állnak, amelyek jelentős hatással vannak az iskolai környezetre és a tanulási folyamatokra. A kötet bemutatóján Setényi János, a Tanuláskutató Intézet igazgatója volt Gloviczki beszélgetőtársa, ahol együtt elemezték a könyv központi üzeneteit és azok relevanciáját a modern oktatásban.

Szerdán délután izgalmas esemény zajlott, amikor Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, bemutatta legújabb könyvét, a "A Holnapután iskoláját". A rendezvény során nem csupán a könyv tartalmáról és Gloviczki által felvázolt jövőképről esett szó, hanem olyan érdekes és aktuális témák is terítékre kerültek, mint például...

A kerekasztal-beszélgetés során Gloviczki a Tanuláskutató Intézet élén álló Setényi Jánost és a kutatásvezető Fodor Richárdot látta vendégül, akik egyaránt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Tanárképző Központjában is oktatnak.

A könyv három fő szegmensre osztható, amelyek közül az első a "Hogyan jutottunk idáig?", a második a "Merre tovább?" és a harmadik a "Mi vár ránk holnapután?". Gloviczki Zoltán az első szakaszról megjegyezte, hogy rendkívül izgalmas felfedezni, milyen kapcsolódások vannak a tegnapelőtt, a mai nap, a holnap és a holnapután iskolái között. A szerző írásaiban feltárja, hogy amit ő elemz, az nem csupán a múlt és a jelen, hanem a jövő oktatási tájának is alapjait képezi.

Holnapután az iskola, amely a tegnapelőtt iskolája is volt, új élményekkel várja a diákokat.

Állítása szerint a 18. és 19. század fordulóján az írástudó, aki magát értelmiségiként definiálta, olyan szerepet töltött be, amelyre a jövőben is égető szükség lenne. E korszak embere számára a tudás megszerzése volt a létezés legmagasabb rendű célja és kulcsa, amely megnyitotta a fejlődés kapuit.

Setényi arra hívta fel a figyelmet, hogy a köznevelés legnagyobb kihívásai közé tartozik a tudás folyamatos szélesítése, amely megköveteli a tudáskánon újragondolását. Emellett a technológiai fejlődés kapcsán is komoly dilemmák merülnek fel: vajon nyitottak legyünk a fejlődés irányába, vagy inkább ellenálljunk annak? Ezen túlmenően a műveltség terén a legégetőbb feladat, hogy miként lehet megállítani, vagy akár megfordítani a műveltségi szint csökkenését, legalábbis Európán belül.

Gloviczki egyetért abban, hogy a diskurzus a legfontosabb kihívás, de megtoldaná annyival a kihívások listáját, hogy a pedagógusképzés is fontos szempont, "ha ez a kettő megoldódna, akkor kevesebb probléma lenne".

Gloviczki szerint az oktatásban is a "bipoláris depresszió" az uralkodó, mint ahogy a világon mindenben így van.

Vagy hagyománytisztelő, vagy pedig egy alternatív nézőpontot képvisel.

- mondta. Hozzátette, hogy véleménye szerint a klasszikus műveltséghez való hozzáférést jelentősen megnehezíti az iskolarendszer jelenlegi működése. A gyerekekre zúduló hatalmas mennyiségű információ, amit a tizenkét évnyi iskolás időszak alatt kapnak, sokszor csak zűrzavart okoz számukra. "A konzervatív iskola nem szolgálja a diákokat megfelelően, pedig a jövőre való felkészítés során progresszív szemléletnek kellene dominálnia" - fejtette ki. Hozzátette, hogy konzervatív tanárként szeretné ötvözni a hagyományos oktatási formákat a modern, előremutató megközelítésekkel.

Setényi kiegészítette a gondolatát azzal, hogy a tanítási módszerek hatékonysága a legfontosabb, amíg az eredmény kielégítő - ahogyan Teng Hsziao Ping is megfogalmazta: "teljesen mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, a lényeg az, hogy elkapja az egeret." A legfontosabb alapelv számára a józanság, amely egy konzervatív alapot képvisel, de emellett elengedhetetlen a műveltségkánon bővítése is. Szerinte bár a rendszert lehet kritizálni, a valódi kérdés az, hogy "mit kínálunk helyette."

Gloviczki kiegészítette a gondolatát azzal, hogy az iskola nem arról szól, hogy a gyerekek jól vagy rosszul érezzék magukat. Az iskola igazi célja sokkal inkább az, hogy segítsen a diákoknak „átvészelni a szelekciós krízist”. Setényi ehhez hozzátette, hogy a tanárok boldogsága nem abban rejlik, ha a diákok szenvednek, hanem sokkal inkább abban, hogy a kihívásokat fokozatosan, kis lépésekben adagolják a tanulóknak. Ezzel elkerülhető, hogy a fiatalok felnőttként, hirtelen és túlzottan nagy terhekkel szembesülve éljenek meg kudarcokat, amiket nehezen tudnak majd feldolgozni.

A mesterséges intelligenciával (AI) foglalkozó könyvében Gloviczki arra hívja fel a figyelmet, hogy a cégek által generált versenyszellem, amely az emberek vállára nehezedik, nem csupán felesleges, hanem egyenesen káros is. Szerinte ezt a versenyt nem lehet megnyerni, és az emberiség folyamatosan a humanoid robotok és az emberi intelligenciával szinte azonos AI-k kifejlesztésére törekszik. Az Ádám és Éva mítoszával párhuzamot vonva, Gloviczki úgy véli, hogy az emberi kíváncsiság és törekvés soha nem fog megállni, amíg el nem érjük ezt a technológiai célt.

Viszont azok nem lesznek olyan botorak, hogy olyanok akarjanak lenni, mint az emberek. Viszont én meg ilyen szeretnék lenni. Engem teremtett a Jóisten, viszont őt meg én, tehát nyertem

Egyszerűsítette a képletet, és hangsúlyozta, hogy az embernek el kell fogadnia gyengeségeit és tudatlanságait.

Setényi techno-optimista, nem nagyon érzékeli a veszélyt az AI-ban. Szerinte egyelőre a mesterséges intelligencia egyelőre segíti az embereket (teszteket gyárt, órarendet rak össze, esszét ír stb.), de egyelőre csak a "kulimunkát végzi el helyettünk, tanácsokat ad", de nem veszi át a szerepünket. "A gép az embert szolgálja és nem fordítva" - emelte ki.

Gloviczki Zoltán arról beszélt, hogy a bőlcsödétől az alsós osztályokig nincs nagy probléma, viszont e fölött már az egyértelműség - hogy kinek mit kell megtanítania a gyermeknek - "elkezd recsegni". A szaktanárképzés együtt mozog a könyvben felvázolt iskola jövőbeni képével, amelynek első fecskéje a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen indított tanárképzés, amely már más oldalról közelíti meg ezt a szakot.

A leglényegesebb kérdés, hogy mi motiválja azt, aki a vegyész szakra kíván jelentkezni az egyetemen: a célja, hogy kémiatanárként tanítson, vagy inkább vegyészmérnökként dolgozzon a különböző ipari folyamatokban?

- Hangsúlyozta, hogy az átadott tudás állandó, de az igazi különbség abban rejlik, hogyan értelmezi és rendszerezi azt a diák saját elméjében. A lényeg az, hogy a tudás birtokában mit kezd vele, és milyen célokat tűz ki a megszerzett ismeretek alkalmazásával.

Setényi véleménye szerint a pedagógusoknak elengedhetetlen, hogy hatékony kapcsolatot építsenek ki a szülőkkel és nevelőkkel. Fontos, hogy a szülők számára nyilvánvaló legyen, hogy a pedagógus rendelkezik a szükséges szakmai kompetenciával a munkája ellátásához. Ezen kívül a gyerekekkel is hasonló módon kell bánniuk: nevelniük kell őket, és segíteniük abban, hogy megértsék az élet alapjait. "Amennyiben a szakmai kommunikáció nem jelenik meg a szülők irányába, akkor csupán őrző lényekként fognak ránk tekinteni" - hangsúlyozta.