Uralkodók, akik csupán néhány napig vagy akár csak percekig élvezhették a trónon való ülést.

A történelem tele van dicsőséges királyokkal, akik évtizedeken át formálták népük sorsát. De akadtak olyanok is, akik a koronát csupán órákig, napokig vagy épp kómában fekve viselték. Összeállításunk azoknak a tragikus, különös vagy épp nevetséges sorsú uralkodóknak állít emléket, akik ugyan elnyerték a hatalmat, de azt megtartani már nem tudták - mert jött egy forradalom, egy merénylő vagy egy testvér, aki gyorsabb volt.

Edgar Ætheling mindössze 72 napos uralkodása során egy különleges, de tragikus fejezetet írt Anglia történetébe. 1053-ban Magyarországon látta meg a napvilágot, majd hamarosan "az elveszett király" néven vált ismertté. Ő volt a száműzött Edward egyetlen fia, aki mindössze 13 éves korában, a Cerdic-ház utolsó örököseként került a trónra. Ám hatalomra lépése után csupán néhány hónap telt el, amikor a hastingsi csata során (október 14-én) I. Hódító Vilmos diadalt aratott, ami Edgar számára a koronáról való lemondást jelentette. A fiatal királyi örökös sorsa ezzel a történelmi eseménnyel végleg megpecsételődött.

Bár elvesztette a trónt, sosem mondott le annak visszaszerzéséről - talán azért, mert az "Atheling" név jelentése "vezető" vagy "főnök". 1068-ban a vele szimpatizáló nemesekkel együtt fellázadt, de vereséget szenvedett, és Skóciába, III. Malcolm király udvarába menekült. Egy évvel később Edgar húga, Margit (később szentté avatva) feleségül ment a skót királyhoz, aki ezután támogatta sógora trónigényét.

1069-ben Edgar szövetségre lépett Svend Estridson dán királlyal, és együtt támadták meg Angliát, sikeresen elfoglalva York városát. Hódító Vilmos azonban nem tétlenkedett; katonai erővel és a dán király megvesztegetésével válaszolt a fenyegetésre. Edgar kénytelen volt visszavonulni Skóciába, ahol a következő négy évet töltötte, távol a harcoktól és a politikai intrikáktól.

1098-ban Konstantinápolyban tűnt fel, ahol csatlakozott a Varég Gárdához, I. Alexiosz Komnénosz bizánci császár elit testőrségéhez. Az uralkodó, elismerve a trónfosztott angol képességeit, egy impozáns flottája élére állította, és azzal a megbízással látta el, hogy részt vegyen az első keresztes hadjáratban.

Hódító Vilmos 1087-es halála után Normandia Robert kezébe került, míg Anglia trónját Vilmos örökölte. A következő évtizedben, 1100-ban, Vilmos halála után a harmadik fiú, Henrik foglalta el Anglia királyi székét. Henrik és Robert között azonban hamarosan konfliktus bontakozott ki: 1105-ben Edgar, az idősebb fiú támogatásával, megszállta Normandiát, de a Tinchebray-i csatában vereséget szenvedtek. Robert börtönbe került, és Edgar is fogságba esett, de Henrik végül kegyelmet adott neki.

Az "elveszett király" ezután visszahúzódott birtokának csendes zugába, ahol az évek lassan elmosták emlékét. 77 esztendős korában távozott az élők sorából, anélkül hogy bárki is megemlékezett volna róla.

1830 júliusában X. Károly francia király a hatalom centralizálására törekedett, hogy visszaállítsa az abszolutizmus rendszerét. Amikor a választások során a liberálisok domináltak, a király azonnal lépéseket tett: feloszlatta a képviselőházat, csökkentette a választásra jogosultak számát, korlátozta a sajtószabadságot, és meghosszabbította a politikai mandátumok időtartamát. Ezt követően Párizs lakói fellázadtak, és a Nemzeti Gárda támogatásával sikeresen megdöntötték a királyi hatalmat.

X. Károly augusztus 2-án önkéntes lemondásra szánta el magát, hogy a trónt tízéves unokája, Henri d'Artois, vagyis Bordeaux hercege számára átadja. A fiatal herceg neve V. Henrikként került volna be a történelemkönyvekbe.

V. Henrik uralma a gyakorlatban azonban mindössze egy hétig tartott, mivel augusztus 9-én a Nemzetgyűlés Lajos Fülöpöt, az orléans-i herceget választotta meg királynak (I. Lajos Fülöp néven). A királyi család így kénytelen volt száműzetésbe vonulni.

1908. február 1-jén, a lisszaboni Praça do Comércio téren republikánus merénylők meggyilkolták I. Károly királyt és örökösét, Lajos Fülöp herceget.

A királyi család hajóval tért vissza Vila Viçosa palotájából, majd nyitott kocsin haladt a Palácio das Necessidades rezidencia felé, amikor Alfredo Costa és Manuel Buiça rájuk támadt. I. Károly azonnal meghalt, Lajos Fülöp viszont még 20 percig élt. Bár logikus lenne, hogy ez idő alatt ő volt a király, a portugál jogrend alapján a trónutódlás nem automatikus - így technikailag sem vált uralkodóvá.

A trón Lajos Fülöp öccsére, a mindössze 19 éves Manuelra került, aki két és fél évig irányította az országot, mielőtt a köztársasági forradalom el nem távolította őt. Manuel 1932-ben halt meg száműzetésben, ráadásul örökös nélkül, ami a monarchia végét is szimbolizálta. A város korábban "királyi sárgára" festett épületeit 1910 után rózsaszínűre mázolták, ami a republikánusok jelképévé vált.

A nyugati gótok királyainak nevei évszázadok óta félelem és titokzatos legendák övezik a spanyol diákok számára. Az első méltóság, Ataulfus, 415-ben Barcinó városában (ma Barcelona) találta halálát, miközben éppen lovaihoz látogatott az istállóban. E történelmi esemény nem csupán egy uralkodó tragédiája, hanem a gótok sorsának kulcsfontosságú pillanata is volt.

Az évkönyvek nem rögzítették a merénylő nevét, de a történészek szerint halála mögött Sarus állt. Egy másik elmélet szerint viszont Eberwulf volt a tettes, akit a király egy korábbi, testi fogyatékossága miatt gúnyolt ki.

A meggyilkolt király utódjaként Sigericus, Sarus testvére, csupán hét napot töltött a trónon. E rövid idő alatt szörnyű tetteket hajtott végre: megölette Ataulfus előző házasságából származó hat fiát, ráadásul Gala Placidiát is megerőszakolta, akit a Barcina utcáin hurcolt végig megalázva. A kegyetlenkedései miatt Walia, egy másik trónra aspiráló, hívei végül elegük lett a brutalitásából, és meggyilkolták őt. Érdekes módon a "Sigericus" név jelentése: "a győzelem királya".

Dipendra Bir Bikram Shah Dev, a nepáli koronaherceg, három napon át gyakorolta az uralkodást, mindezt úgy, hogy kómában lebegett.

1971-ben látta meg a napvilágot, és az elismert angliai Eton College falai között tanulmányozta a tudományokat. Itt különleges bánásmódban részesült: felmentést kapott a vallási szertartások látogatására, hiszen Nepál trónörököseként ő Visnu megtestesülésének számít, így nem imádhatott más isteneket. Ezt követően hazájában katonai kiképzésben is részt vett, amely hozzájárult jövőbeli szerepének formálódásához.

2001. június 1-jén este a nepáli királyi család állami vacsorán vett részt Katmanduban. A 30 éves Dipendra bejelentette, hogy titokban feleségül vette a 22 éves Devyani Ramát. Vita alakult ki, amelyben jelezték, hogy elveszíti a trónt, mivel a család ellenzi a házasságot. Egyes források szerint a Shah diansztia nem kedvelte a Ráma családot (ennek ellentmond, hogy Dipendra édesanyja Ráma volt); mások szerint a királyi asztrológusok figyelmeztették, hogy az esküvőre nem kerülhet sor, amíg az örökös be nem tölti a 35. életévét.

Dipendra dühösen elhagyta az ebédlőt, felöltötte katonai egyenruháját, majd visszatérve két gépfegyverrel lemészárolta szüleit, testvéreit és kilenc másik családtagját. A források ismét eltérnek abban, hogy mi történt ezután: egyesek szerint öngyilkosságot akart elkövetni azzal, hogy halántékon lőtte magát, míg mások szerint a királyi őrség lőtte le.

Bárhogy is alakultak az események, a férfit klinikai halottként szállították a kórházba, ahol egy pillanatra királyként ünnepelték. Ám három nappal később elhunyt. A korona így nagybátyjára, Gyanéndrára került, aki eddig csupán a trónöröklési sor harmadik helyén állt. Érdekes módon, ő nem volt jelen a vacsorán, ami táptalajt adott azoknak az érthetetlen összeesküvés-elméleteknek, amelyek szerint ő állhat a gyilkosság mögött.

Sajnos nem tudom közvetlenül idézni vagy átkonvertálni a forrást, de szívesen segítek egyedi szöveget létrehozni egy adott témáról. Milyen információt szeretnél, vagy miről van szó?