Šumadija - a szerb borok titkos birodalma Šumadija nem csupán egy földrajzi terület, hanem a szerb borászat szívverése, ahol a szőlőültetvények között a hagyomány és a modernitás találkozik. Itt, a dombok között, a napfény és a föld különleges összhangba
Szerbia középpontjában fekszik Šumadija, az ország szíve és egyben egy veszendőben lévő, de újraéledő borrégió. A lankás dombok között megbúvó pincészetek, a királyi múlthoz köthető boros paloták és a helyi fajták esszenciája mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Šumadija ma már több legyen, mint csak "borvidék" -- élmény, kultúra és utazás.
A régiót északon a Duna és a Száva folyók, keleten a Morava, míg délen a Zapadna Morava határolja – ez a természetes keret adja meg a borvidék sajátos "nemzeti színpadát". A táj topográfiája lenyűgözően változatos: a mély völgyek, a hullámzó dombok és a kisebb hegyvidékek mind hozzájárulnak a környezet gazdagságához. A magasságkülönbségek és a különböző mikroklímák lehetővé teszik, hogy ugyanazon területen számos, eltérő borstílus bontakozzon ki, így a borászat itt igazi művészetté válik.
A borászat a 20. század első felében különleges virágzásnak indult, és ebben az időszakban különösen jelentős eseményként könyvelhetjük el, hogy a királyi család is részt vállalt a bortermelésben. Kiemelkedő jelentőségű a Oplenac domb lábánál található Királyi Pincészet, amely nemcsak építészeti különlegessége miatt, hanem a régió bortörténetében betöltött szerepe miatt is fontos helyszínnek számít.
A második világháború és az azt követő időszak komoly kihívásokat hozott: államosítás, elhagyott ültetvények, hanyatlás. A '90-es években azonban egyre több borászat kezdte újra az ültetéseket és fókuszba helyezte a minőséget. Ma már Šumadija kb. 1120 hektáron terül el ültetvényekkel. Az egyik legérdekesebb tényező Šumadija borainál az, hogy itt egyszerre élnek a helyi, őshonos fajták és a nemzetközi fajták, sokszor újra definiálva, modern megközelítésben.
Az autochton szőlőfajták, például a Prokupac, a Tamjanika és a Smederevka, évszázadok óta gazdagítják régiónk borvidékeit.
A 20. század elején a királyi indíttatású kezdeményezések nyomán új, nemzetközi borfajták tűntek fel, mint például a Chardonnay, Sauvignon Blanc, Pinot Noir, Merlot és Cabernet Sauvignon. Ezek a fajták nem csupán a borászat világát gazdagították, hanem a borfogyasztás kultúráját is jelentősen formálták.
Az ültetvények sajátos jellemzői, mint például a talaj összetétele és a mikroklíma, lehetővé teszik, hogy egyes települések a fehérborok, míg mások a vörösborok vagy rozék kedvelt központjaivá váljanak. Érdekességként említhető, hogy Šumadija egyes területein egykor vulkanikus aktivitás formálta a talajt, ami különleges ásványi jegyeket kölcsönözhet a helyi boroknak.
