Tudósok felfedeztek olyan hegyeket, amelyek 100-szor magasabbak a Mount Everestnél! - Üdvözlet Magyarország!
Hivatalosan a Mount Everest csúcsa a Föld legmagasabb pontja, de állítólag még ez a monumentális csúcs is eltörpül a nemrégiben felfedezett "hegyek" mellett.
Elsőre szinte felfoghatatlan, de tudósok beszámolói szerint majdnem 1000 kilométeres magasságú hegyeket fedeztek fel – írja a LADbible. Kétségtelen: ezek a "hegyek" messze meghaladják mindazt, amit jelenleg a Föld felszínén tapasztalhatunk.
Az Utrechti Egyetem tudósai felfedeztek két hatalmas hegyet, amelyek körülbelül 2000 kilométer mélyen rejtőznek a földkéreg alatt. Ezek a lenyűgöző struktúrák állítólag legalább félmilliárd évesek, ami figyelemre méltó, hiszen a Föld teljes életkorát tekintve mindössze négymilliárd év áll rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy ezek a földalatti képződmények a bolygónk történetének jelentős részét tanúi voltak.
Dr. Arwen Deuss ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy valóban hegyekkel állunk szemben. "Nincs egyértelmű válasz arra, hogy mik ezek a képződmények, és azt sem tudhatjuk, hogy csupán átmeneti jelenségekről van-e szó, vagy esetleg évmilliók, sőt, évmilliárdok óta itt vannak" - emelte ki.
A képződmények a Föld belsejében, a mag és a köpeny határvonalán helyezkednek el, nagyjából Afrika és a Csendes-óceán területe alatt. A kutatók felfedezték, hogy ezek a geológiai "szigetek" sokkal magasabb hőmérséklettel bírnak, mint a körülöttük lévő földkéreg lemezek, és évmilliókkal korábban keletkeztek.
A Mount Everestnél sokkal nagyobb Föld alatti képződmények a földrengések okozta lökéshullámok hatására jönnek létre. Ezek a hullámok lelassulnak és gyengülnek, amikor áthaladnak valamilyen sűrű vagy meleg anyagon, így a földrengés során a bolygó másik oldaláról kiszűrődő "hangra" figyelve a tudósok feltérképezhetik, mi is van a felszín alatt.
A kutatások során évről évre egyre inkább napvilágra került, hogy a Föld köpenyében két hatalmas zóna létezik, ahol a lökéshullámok jelentősen csökkenő sebességgel haladnak. Ezeket az alacsony szeizmikus sebességű területeket LLSVP-nek, azaz "Large Low Shear Velocity Provinces"-nak nevezik. Dr. Deuss megjegyezte: "A hullámok lassulásának oka az, hogy az LLSVP-k forrók, hasonlóan ahhoz, ahogy meleg időben nehezebben futunk, mint amikor hűvös van."
Ezeken a területeken tehát a vártnál halkabb hangok kiszűrésére lenne szükség. A kutatásban részt vevő Dr. Sujania Talavera-Soza azonban meglepő felfedezést tett: "A várakozásainkkal ellentétben az LLSVP-ben alig találtunk csillapítást, amiért a hangok rendkívül intenzíven hallatszottak ott."
Az elemzések azt jelzik, hogy ezek a hegyek a környező vidékhez képest nagyobb szemcsékből épülnek fel, mivel kevesebb energiát nyelnek el, amikor a hullámok áthaladnak rajtuk. "Ezek az ásványi részecskék nem alakulnak át egyik napról a másikra, ami egyértelműen arra utal, hogy az LLSVP-k sokkal régebbiek a környező földkéreghez képest" - részletezte Dr. Talavera-Soza.
A kutatók új megállapításai szerint mindez megkérdőjelezi azt a korábban egyértelműnek vélt nézetet, hogy a földköpeny állandó mozgásban áll.
