Jávor Pál telefonkagylóval ütötte meg a színház titkárát.

Jávor Pál után nemcsak híres jelenetek, hanem pletykák és bírósági idézések tömkelege maradt az utókorra. Egy időben minden magyar színház eltiltotta a színpadtól.

Az első magyar férfi filmes ikon, a sármőr és gentleman, aki a közönség szeme előtt csak az udvarias férfi szerepét játszotta, valójában sokkal összetettebb személyiség volt. Nevét ugyanúgy megörökítették botrányos cikkek lapjain, mint a színházkritikákban. Agresszív magatartása miatt számos ellenséget szerzett magának, pályatársai pedig nem kímélték őt, ami miatt végül Amerikába menekült, ahol alkoholfüggőséggel küzdött. Végül, szegénységben távozott a világból, ahogyan annak idején elindult a hírnév felé vezető úton. A színész, Jávor Pál, mögött egy hirtelen haragú, tüzes lélek rejtőzött, aki sokkal több volt, mint amit a közönség látott.

Mindig is művészlélek volt, és tagadhatat­lanul makacs. Édesanyja még a csendőrökkel is kerestette, amikor tizenöt éves fia megszökött aradi otthonukból. A nagyravágyó kamasz a katonákig futott, akiknek leveleket postázott. Nem sokkal később pedig vonatra szállt. Dániába akart menni, hogy színészkarriert építsen, de a jegye csak Budapestig szólt. Első fővárosi napján felvételizett a Színművészeti Akadémiára, ahová bekerült, viszont rekordidő alatt eltanácsolták.

Miközben a statisztaszerepekből próbálta megkeresni a mindennapi betevőt, lakhatásra nem maradt kerete, így a parkok padjain és a csatornák hűvösében mosakodott. Később, amikor sikerült ágyat bérelnie, már kosztért is dolgozott, de szerencséjére tehetségét hamarosan észrevették. Első komoly színházi feladatát Szegeden kapta, ahol szinte azonnal elbűvölte a közönséget. A nehéz gyerekkora és az utcán töltött hónapok ellenére olyan kifinomultan alakította az úriembert, hogy a nők elpirultak, a férfiak pedig tisztelettel emelték kalapjukat előtte. Ekkor jött el az a pillanat, amikor Jávor Pál a Vígszínház ajánlatát kapta.

Az arisztokrácia és a polgárság képviselőiből álló közönség fényes csillagként ünnepelte, ám a színésztársai egyre inkább eltávolodtak tőle. Első botránya a színház falai között robbant ki. Jávor Pál egy szakácsnő számára szeretett volna tiszteletjegyet kérni a színházi titkártól, aki azonban elutasította a kérését. A színész ennyire méltatlankodva reagált, hogy egy telefonkagylóval sújtotta az alkalmazottat, amiért még aznap kirúgták a Vígszínházból.

A színészlegenda mindenhol feltűnést keltett agresszív viselkedésével. Sorra hívta ki párbajozni kollégáit, de a nemesek elé sem félt kesztyűt dobni az asztalra, sőt amikor egy színésznőt inzultált, és az elutasította, sértődötten egy pofonnal reagált. Késő húszas éveiben többet forgatta a kardot, mint a szövegkönyveket. Mikor elterjedtek a róla szóló pletykák, nem rejtette el érzéseit:

Főképpen vidéken voltak párbajaim, ahol a színészt legtöbbször semmibe se vették. Volt rá eset, hogy egyszerűen rám szóltak egy vendéglőben, hogy menjek haza, mert a megyei urak egyedül akarnak mulatni... Hát bizony, ilyenkor... No, de azt meg kell adni, hogy ezek az urak mindig lovagiasan helyt is álltak a sértésért, ha rá került a sor" - nyilatkozta 1934-ben.

Jávor ügyei egyre zűrösebbek lettek, alkoholos állapotában még az élő fába is belekötött, és ha úgy tartotta úri kedve, egy mulató berendezését törte ripityára. Egy lovas előadás után pedig nézeteltérésbe keveredett a ló tulajdonosával, akit ütni és rugdosni kezdett. A verekedésből bírósági per lett. Jávort súlyos testi sértés miatt kéthavi fogház­ra ítélte a törvényszék, amit aztán az ítélőtábla három évre felfüggesztett. Hírneve megvédte a börtöntől, de a II. világháború alatt vele sem kivételeztek.

A Gestapo Németországba hurcolta, és a 43 éves színész megtörten tért haza a fogságból. Mivel botrányai miatt sehol sem fogadták szívesen, Amerikába emigrált. Tizenegy évig szórakoztatta a kinti magyar közönséget, de előadásai egyre silányabbá váltak, olcsó darabokban kellett szerepelnie. Gyakran részeg állapotban lépett a nézők elé, ahol hol nevetés, hol felháborodás fogadta. Jávor Pál azonban már nem foglalkozott a reakciókkal, gyomorproblémái és a nehéz évek nyomása legyengítették. 1957-től visszatért Magyarországra, de itt is képtelen volt kontrollálni indulatait, és a színpadon továbbra is megmaradt a provokatív, sokszor ellentmondásos figurának.

Egy alkalommal Simon Zsuzsa színházigazgatóval olyan heves vitába keveredett, hogy a mondatot, melyet neki szánt, már nem tudta befejezni, s a szó legszorosabb értelemben szemen is köphette az asszonyt. Ez a megdöbbentő incidens volt Jávor utolsó ismert botránya. Nyolc hónappal később a János Kórház egyik kórtermében gyomorrákban hunyt el.

Kép: Mti, Archívum, Fortepan/Markovics Ferenc, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteménye.