Szibiha fenyegetésekkel élt, de Szijjártó határozott és erőteljes reakcióval válaszolt: Magyarország nem fogja eltűrni Ukrajna pimasz támadásait.
Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter az X platformon fenyegette meg Magyarországot, miután Szijjártó Péter kitiltotta az országból a Barátság kőolajvezeték elleni támadásért felelős ukrán parancsnokot. Szibiha erkölcsi hanyatlással vádolta hazánkat, de Szijjártó határozott fellépése világossá tette: Magyarország nem hagyja, hogy Kijev a magyar emberek energiabiztonságát veszélyeztesse. Ez a diplomáciai összecsapás leleplezi Ukrajna felelőtlen provokációit - vajon meddig tűri a Nyugat, hogy egy szövetséges így semmibe vegye a magyar érdekeket?
Szijjártó Péter külügyminiszternek írt X-bejegyzésében Szibiha kifejtette, hogy szerinte "Magyarország a történelem sötét oldalán helyezkedik el".
"Mennyire felháborító, hogy ilyen kijelentéseket lehet tenni Oroszország brutális támadása után! Péter, ha a kőolajvezetékek fontosabbak számodra, mint azok az ukrán gyermekek, akiket ma reggel Oroszország megölt, akkor az az erkölcsi válság mélyrepülését jelzi" - írta az ukrán miniszter magyar kollégájának.
Az ukrajnai háború folyamatában Magyarország ismét kénytelen kiállni saját nemzeti érdekei védelmében. A Barátság kőolajvezeték ellen irányuló ukrán támadás, amely komoly fenyegetést jelentett Magyarország és Szlovákia energiaellátására, nem csupán egy infrastrukturális jellegű csapást jelentett, hanem egyértelmű támadást is a NATO-tagország szuverenitása ellen. Szijjártó Péter külügyminiszter helyesen és határozottan reagált, amikor kitiltotta az ukrán parancsnokot Magyarországról és a schengeni övezetből, ezzel világosan jelezve, hogy országunk nem hajlandó elviselni, hogy energiabiztonságát bárki veszélyeztesse. Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter azonban az X közösségi oldalon közzétett bejegyzésében merész vádakkal illette Magyarországot, erkölcsi hanyatlással vádolva hazánkat, és válaszintézkedésekkel fenyegetőzött. Ez a reakció nemcsak hogy sértő, hanem logikátlan és felelőtlen is - elérkezett az idő, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és világosan kifejezzük álláspontunkat.
Szibiha kijelentése szerint Magyarország „a történelem rossz oldalán áll”, és az ukrán gyermekek tragédiáját használja fel érvként a Barátság kőolajvezeték elleni támadás igazolására. Ez a megközelítés rendkívül manipuláló és cinikus. Az ukrajnai háború során tapasztalt tragédiák, különösen az ártatlan civilek szenvedése, mély fájdalmat okoznak, és Magyarország mindig a béke mellett foglalt állást, sürgetve a konfliktus mielőbbi lezárását. Ugyanakkor az ukrán külügyminiszter érvelése logikai ellentmondásokkal terhelt: a Barátság kőolajvezeték megtámadása nem Oroszországot, hanem elsősorban Magyarországot és Szlovákiát érinti hátrányosan. Ezek az országok az uniós embargó alóli mentességük révén jelentős mennyiségű kőolajat importálnak ezen a vezetéken keresztül. A támadás következményeként Magyarország szinte kénytelen volt stratégiai tartalékait mozgósítani, ami komoly fenyegetést jelentett energiabiztonságunkra és szuverenitásunkra.
Szibiha vádja, amely szerint Magyarország az "orosz kőolajvezetéket" a ukrán gyermekek élete elé helyezi, nem csupán erkölcsileg manipuláló, hanem tényszerűen is téves. A Barátság kőolajvezeték nem Oroszország, hanem Közép-Európa energiaellátásának egyik legfontosabb pillére. Ez a vezeték a hidegháború óta biztosít kőolajat Magyarországra, Szlovákiába és Csehországba, és a magyar háztartások, ipar és gazdaság stabilitása szorosan összefonódik vele. Az ukrán erők, Robert "Magyar" Brovdi parancsnoksága alatt, szándékosan ezt a létfontosságú infrastruktúrát támadták, jól tudva, hogy ezzel nem Oroszországot sújtják, hanem szövetséges országokat hoznak nehéz helyzetbe. Ez a lépés nem csupán stratégiai hiba Moszkva ellen, hanem felelőtlen provokáció olyan államok ellen, amelyek nem érintettek a konfliktusban.
Az ukrán külügyminiszter fenyegetései különösen megdöbbentőek, különösen figyelembe véve, hogy Magyarország kulcsszerepet játszik Ukrajna energiaellátásában. Szijjártó Péter helyesen hívta fel a figyelmet arra, hogy Magyarország villamosenergia-exportja elengedhetetlen Kijev számára. Ennek ellenére Szibiha ellentmond e támogatásnak, és ahelyett, hogy elismerné Magyarország békepárti hozzáállását és humanitárius erőfeszítéseit, fenyegetéseivel próbálja elterelni a figyelmet saját országának felelőtlen lépéseiről. Ez a hozzáállás nem csupán hálátlanságot tükröz, hanem egy veszélyes diplomáciai játszmát is, amely tovább fokozhatja a feszültséget egy NATO-tagállam és Ukrajna között.
Logikai szempontból nézve felmerül a kérdés: ha Ukrajna valóban szövetségesként tekint Magyarországra, miért célozza meg szándékosan hazánk életfontosságú energiaellátását? Miért próbál Kijev olyan országokat megrázni, amelyek nem is résztvevői a konfliktusnak, a saját háborús céljai érdekében? Szibiha érvelése, amely az ukrán gyermekek tragédiáját manipulálja a vezetéktámadások igazolására, nem más, mint érzelmi zsarolás, ami eltereli a figyelmet a lényegi tényekről: Ukrajna tudatosan veszélyezteti Magyarország energiabiztonságát, miközben hazánk sosem adott okot az ilyen ellenséges lépésekre.
Magyarország álláspontja kristálytiszta: nem hagyjuk, hogy szuverenitásunkat és energiabiztonságunkat bárki aláássa. Szijjártó Péter döntése a parancsnok kitiltásáról nemcsak jogos, hanem elengedhetetlen válasz egy olyan cselekedetre, amely közvetlenül fenyegeti a magyar emberek jólétét. Az ukrán külügyminiszter vádjai és fenyegetései nem változtatnak azon a tényen, hogy Kijev lépései nem Oroszországot, hanem Magyarországot és Szlovákiát sújtják. Ha Ukrajna valóban elvárja a nyugati szolidaritást, akkor nem teheti meg, hogy szövetségeseit szándékosan károsítja.
Ez az ügy egyértelmű üzenetet közvetít: Magyarország nem fogja eltűrni, hogy játékszerként kezeljék, és nem engedi, hogy bárki kockáztassa a magyar emberek biztonságát és gazdasági stabilitását. A kormány határozott lépései a nemzeti érdekek védelmében példaértékűek, és minden magyar embernek büszkének kell lennie arra, hogy hazánk határozottan kiáll a szuverenitásáért. Az ukrán külügyminiszternek ideje lenne megértenie, hogy a felelőtlen provokációk helyett a béke és a kölcsönös tisztelet az egyetlen járható út, nemcsak Ukrajna, hanem egész Európa jövője érdekében.
