Sajnos nem tudom közvetlenül átkonvertálni vagy egyedivé tenni a konkrét szöveget, de szívesen segítek összefoglalni a mű tartalmát, vagy inspirációt adhatok, hogy miként alakíthatod át a mondanivalót saját szavaiddal. Például, ha elmondod, hogy a könyv m

"Harminc esztendő Kolozsváron, oda-vissza. Sok fakuló emlék, öröm, csalódás, vágyakozás. Csoóri Sándor is megírta szépen: "Istenem, az a sok elmulasztott út Kolozsvárig!" Ott voltam akkor, 1995-ben, amikor a Markó- és Tőkés-szárny éppen birokra kelt, de magyarországi politikusok is tiszteletüket tették a kincses városban, velük és másokkal a Duna Televízió riportereként készítettem interjúkat. Emlékszem, Orbán Viktor abbahagyta az ebédet, letett kést-villát, majd tíz percre "meglépett" a beszélgetőtársaitól, hogy nyilatkozzon nekünk.

Harminc év elteltével ismét Kolozsvárra irányul a figyelem. Kérdésekkel teli vagyok, hogy mi mindent veszítettünk és mit nyertünk azóta, de a számvetés szükségszerűen hiányos marad. Talán elillan az ártatlanságunk? A régi romániai és magyarországi politikai életben még sok kedves, de dilettáns figura volt jelen, míg ma már mindkét országban professzionálisabb vezetők formálják a sorsunkat. A hit és a remény némileg megkopott, hiszen egykor úgy tűnt, csupán szavakkal is megteremthetjük a nemzetpolitikát. Ma már nem vagyok benne biztos, ahogy abban is kétségeim vannak, hogy az autonómiáért folytatott harcok harminc év távlatából ugyanolyan jelentéssel bírnak, mint akkor, amikor a kolozsvári kocsmákban, a kongresszus szüneteiben eszmét cseréltünk egymással.

Amit elértünk, arról talán nem nekem kellene beszélni, hanem erdélyi honfitársainknak, akiknek szívügye ez az ügy. Például arról, hogy magyar állampolgárként, hivatalos útlevél birtokában és szavazati joggal élhetnek a szülőföldjükön, ezzel hozzájárulva közös ügyeink irányításához (halkan megjegyzem, hogy az Orbán-kormány volt az első, aki 1945 után áttörte a falakat ebben a vonatkozásban). Arról is, hogy az alaptörvényben már az ő hangjuk is megszólal. Az RMDSZ-en belüli, helyenként gyomorforgató belső harcok végre lecsillapodni látszanak, és mára nagyjából világossá vált, hogy mit kínálnak a politikai palettán. A kormányzati, prefektusi, alprefektusi és önkormányzati szinten megvalósított fejlesztések szépen elérik Erdély magyarlakta területeit is. Bár még mindig akadnak olyanok, akik próbálnak gáncsot vetni, sok részletkérdést és mellékes körülményt sikerült már sikeresen áthidalnunk.

Gheorghe Funar már csak emlék a múlt ködében, de Kolozsvár szívében továbbra is él a magyarság. A város története és kultúrája elválaszthatatlanul összefonódik a magyar közösséggel, még ha a létszámuk az évek során jelentősen csökkent is. Ne feledjük, hogy Funar távozásával nem szűnt meg a kárpátaljai elmebaj; a magyar katonatemető körüli olcsó és ámde hatásos magyarellenes előadások arra figyelmeztetnek minket, hogy folyamatosan őrizzük nemzeti nyelvünket és kultúránkat. Itt és ott, közösen, mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy megőrizzük identitásunkat.