**Szennyvíziszap komposzt: Előnyök és Hátrányok** A szennyvíziszap komposztálása egyre népszerűbb megoldás a fenntartható mezőgazdaságban, hiszen lehetőséget ad a hulladék újrahasznosítására és a talajminőség javítására. Azonban, mint minden módszernek,


A mindennapi emberi tevékenységek során szennyvíz keletkezik, amely csak tisztítás után juttatható a befogadó patakokba, folyókba, csatornákba. A szennyvíztisztítás során képződő melléktermék a szennyvíziszap. A kommunális szennyvíz képződéséhez mindannyian hozzájárulunk a mindennapi életünk során, amikor csapvizet használunk, aminek következményeként - a KSH adatbázisa szerint - évente körülbelül 500 millió m3 tisztított települési szennyvíz képződik Magyarországon. Ez 150-200 ezer tonna szárazanyag mennyiségű szennyvíziszapot eredményez.

Az iszapok egy része mezőgazdasági, illetve rekultiválandó területekre kerül, de az égetés is felmerül mint hasznosítási lehetőség. A felsorolt céloknak nem megfelelő minőségű iszapok lerakókra kerülnek. A szennyvizek, szennyvíziszapok és komposztált szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítását az 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet szabályozza, míg a termékkomposztok minőségi paramétereit a 36/2006. (V. 18.) FVM-rendelet tartalmazza. EU-s szinten a 2019/1009 Európa Parlamenti és Tanácsi rendelet határozza meg a teljesítendő paramétereket. A termékkomposztok minőségét a Nébih ellenőrzi.

A szennyvíziszappal kapcsolatos szakmai vélemények széles spektrumot ölelnek fel; a belőle készült komposztok mezőgazdasági alkalmazásával kapcsolatban számos érvet és ellenérvet találhatunk mind szakmai, mind népszerűsítő forrásokban. A különböző hatások vagy azonnal megjelennek, vagy hosszabb idő alatt, felhalmozódás révén tapasztalhatók. A felmerülő kérdések alaposabb vizsgálatára a tartamkísérletek nyújtanak megfelelő keretet, ezért 2003-ban a Debreceni Egyetem AKIT Nyíregyházi Kutatóintézetében egy kisparcellás kísérletet indítottunk. Ennek keretében háromévenként különböző dózisokban (0, 9, 18 és 27 t/ha) alkalmaztunk szennyvíziszap-alapú termékkomposztot, amelyet a 0-25 cm-es talajrétegbe dolgoztunk be (lásd 1. kép).

A kísérlet célja annak vizsgálata, hogy a szennyvíziszap komposzt alkalmas-e az egyre csökkenő istállótrágya helyettesítésére, amelyre a forgatásos művelést alkalmazó gazdaságokban rendkívül nagy szükség mutatkozik. Az eredmények hozzájárulhatnak a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok elterjedéséhez és a talajminőség javításához.

A szennyvíziszap komposzt összetétele a komposztálótelep körüli térség talajtani adottságaira szabható. Nyíregyháza környékén a savanyú homoktalajok dominálnak, ezért a komposzt elkészítéséhez 40% szennyvíziszapot, 20% szalmát, 5% bentonitot és 35% riolitot használunk. A szennyvíziszap és a szalma biztosítja a komposzt megfelelő szervesanyag-tartalmát. A bentonit egy montmorillonit típusú agyagásvány, a homoktalaj agyagfrakciójának pótlására kerül a komposztba. A riolit egy vulkáni eredetű kőzet, ami porózus, így javítja a homoktalaj szerkezetét, valamint különféle mikroelemeket tartalmaz, ami a növények tápanyagellátása szempontjából fontos. Az összetevők felhasználásával egy savanyú homoktalajokra optimalizált, szerves-ásványi összetevőket tartalmazó komposztot készítettünk a Nyírségvíz Zrt.-vel közösen. A tartamkísérletben teszt növényként 2017-ig tritikálét, zöldborsót és kukoricát használtunk, majd 2018-ban váltottunk a rozs, rozsos bükköny és kukorica vetésforgóra. Az alábbiakban bemutatjuk a szennyvíziszap komposztokkal kapcsolatban megjelent legfontosabb mellette- ellene érvekhez kapcsolódó eredményeinket, melyek segítenek az állítások elfogadásában vagy elutasításában.

A szennyvíziszap komposzt jelentős mértékben hozzájárul a talaj szervesanyag-tartalmának növeléséhez.

A szennyvíziszapból készülő termékkomposztban a szervesanyag-tartalomnak minimum 25%-nak kell lennie. Eredményeink alapján a 18 és 27 t/ha dózisok hosszú távon 0,8% körül tartják a szántott homoktalaj humusztartalmát, a kontrollterületek 0,6% körüli szervesanyag-tartalmához képest (1. ábra).

Ezekből a számokból is látszik, hogy a kísérletet egy nagyon gyenge minőségű homoktalajon állítottuk be, ahol a 0,2%-os humusztartalom-növekedés és stabilizálódás már jelentős eredménynek számít. Ha a humusztartalmat a felső 20 cm-es talajrétegre számítjuk át, mert ebből a rétegből vettük a mintákat, azt kapjuk, hogy a kontrollterület talajának felső 20 cm-ében 20,4 kg, a két, nagyobb dózissal kezelt talajban pedig 27,2 kg szerves anyag van. Ez a szervesanyag-mennyiség már javít annyit a talajszerkezeten, hogy megnő a talaj vízbefogadó képessége, aminek következtében csökken a felszíni vízelfolyás, vagyis a vízerózió mértéke. A szervesanyag-tartalom növekedésével párhuzamosan tehát javul a talaj szerkezete és vízgazdálkodási tulajdonsága.

2. A szennyvíziszap komposzt jó tápanyagforrás

A szennyvíziszap komposzt egy komplex tápanyagforrás, vagyis az NPK makroelemeken kívül szinte minden mikroelemet is tartalmaz. A tápanyagok mennyisége a szennyvíziszap minősége, a komposztok összetétele alapján eltérő lehet, de a termékkomposztoknál az előállító tájékoztatást tud nyújtani a kijuttatás előtti aktuális tápanyagtartalomról. Ennek eredményeként a felvehető nitrogén-, foszfor- és káliumtartalom magasabb a kezelt talajokban, mint a kontrollparcellákban. A talaj összes N-tartalma 0,1% körül mozog. A felvehető P-tartalom 120-700 mg/kg között, míg a felvehető K-tartalom 120-170 mg/kg között mozog. Látható, hogy elsősorban a foszforpótlásban lehet fontos szerepe, de a tartamkísérlet eredményei alapján a legnagyobb dózissal már túlzottan meg is növeltük a felvehető P-tartalmat, ezért erre a gazdálkodóknak fokozottan figyelni kell. A tápanyagfelvételt a talaj kémhatása is befolyásolja. A szennyvíz iszap komposzttal a kálium-kloridban mért pH a kontroll 4,5 körüli értékéről 6,5-renőtt, vagyis a pH a szennyvíz iszap komposzt rendszeres kijuttatásával a tápanyagfelvétel szempontjából sokkal kedvezőbb tartományba került.

A kommunális eredetű szennyvíziszap komposzt mezőgazdasági felhasználása jelentős előnyöket kínál a műtrágya alkalmazásával szemben, mivel csökkenti az ásványi műtrágyák szükségességét, így mérsékelve a talajra gyakorolt negatív hatásokat, mint például a talajsavanyodást, a tápanyagegyensúly felborulását és a vízszennyezést. A foszforműtrágyák szervetlen foszfáttartalma gyorsan elérhetetlenné válik a növények számára, függetlenül attól, hogy a talaj savas vagy bázikus. Ezzel szemben a komposztálás elősegíti a tápanyagok fokozatos, kontrollált felszabadulását, amely hosszú távon kedvezően hat a talaj állapotára, míg az ásványi műtrágyák gyors, de rövid életű hatásokkal bírnak. A komposztált szennyvíziszap tápanyagtartalmát és minőségét nagymértékben befolyásolja a felhasznált anyagok kémiai összetétele, a szennyvízkezelési technológia, valamint a komposztálási folyamat jellemzői. Egy hektáronként 9 tonna szennyvíziszap komposzt felhasználásával akár 37-48 kg nitrogén, 31-80 kg foszfor és 8-12 kg kálium juttatható a talajba, ami hatékony tápanyagforrást jelent. Bár a szerves trágyák tápanyagtartalma alacsonyabb, azok hatása sokkal komplexebb és pozitívabb, mint a hagyományos műtrágyáké.

3. Növeli a talaj biológiai aktivitását

A talaj egy élő rendszer, ahol a talajnövény-mikroba kapcsolatok jelentik a rendszer alapját, amire a teljes táplálékhálózat felépül. A talaj mikroorganizmusai a szén, nitrogén, foszfor, kén geológiai ciklusainak mozgatói, befolyásolva ezzel a termesztett növények tápanyagellátását is. A mikroorganizmusok egyes csoportjainak mennyisége meghatározható a sejthártya foszfolipid-zsírsav összetételének és mennyiségének mérésével. A szennyvíziszap komposzt alkalmazásának eredményeként mind a gombák, mind a baktériumok mennyisége megnőtt a talajban. Azt, hogy ezek a mikroorganizmusok aktívan szerepet játszanak a talaj életében, a különböző enzimaktivitások mérésével igazolhatjuk. A kísérletből származó talajmintákból mért invertáz, β-glükozidáz, kataláz, dehidrogenáz aktivitások a 18 és 27 t/ha dózisok eredményeként minden mintavételkor nagyobbak voltak, mint a kontrollmintában mért aktivitások. A savas foszfatáz-aktivitás csökken, míg a lúgos foszfatáz enzim aktivitása nő a komposztdózisok növelésével (2. ábra).

A lúgos foszfatáz arányának növekedése igazolja a mikroorganizmusok fontos szerepét a szervesanyagból (a szennyvíziszap komposztból) történő foszforfeltáródásban, mivel a lúgos foszfatáz enzimet csak a mikroorganizmusok, míg a savas foszfatázt kis mértékben a növényi gyökerek is termelik.

2017-ig nem tapasztaltunk toxikus elem felhalmozódást sem a növényekben, sem a talajban, ugyanakkor egyes elemek koncentrációja kismértékű emelkedést mutatott. Az ellenőrző mérésekre az idei talaj- és növénymintákból kerül sor.

5. A talaj szennyeződhet különféle patogén mikroorganizmusokkal.

A megfelelő komposztálási eljárás során a hőmérséklet 60-70 °C-ra emelkedik, ami elegendő ahhoz, hogy a káros patogén mikroorganizmusok, mint például az E. coli és az Enterococcusok, elpusztuljanak. A komposzt végső minőségét és patogénmentességét pedig alapos laboratóriumi vizsgálatokkal biztosítják a felhasználás előtt.

6. Szerves szennyezők, gyógyszermaradványok, hormonok kerülnek a talajba

Az előzetes elemzéseink alapján a leggyakrabban használt gyógyszerek, különösen a nem szteroid gyulladáscsökkentők, valószínűleg lebomlanak a talajban. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy további kutatásokat végezzünk annak érdekében, hogy megértsük, a keletkező bomlástermékek vajon jelentenek-e bármilyen kockázatot a környezetre vagy az emberi egészségre. Figyelembe kell vennünk, hogy az emberek által fogyasztott gyógyszerek jelentős mennyiségben kerülnek a környezetbe a kiválasztás során, így ez egy komoly problémát jelenthet, amely még viszonylag kevéssé van feltérképezve, különösen a tápláléklánc szempontjából. További kutatások szükségesek annak feltérképezésére is, hogy a gyógyszerhatóanyagok és bomlástermékeik milyen módon juthatnak be élelmiszereinkbe.

7. Felmerül a kérdés, hogy az engedélyokiratban rögzített minőségiparaméterek folyamatos fenntartása garantált-e az előállító által.

A komposzt minősége szorosan összefügg a komposztálótelepeken dolgozók szakmai hozzáértésével és a telepek megfelelő méretezésével. Hazánkban számos komposztálótelep küzd azzal a kihívással, hogy a települések növekvő lakossága és az ipari létesítmények telepítése miatt a komposztálókapacitások túlterheltté válhatnak. Ez a helyzet nemcsak a komposztálási folyamat hatékonyságát befolyásolja, hanem a szennyvíziszap komposzt minőségét is csökkentheti, ami hosszú távon negatív hatással lehet a környezetre és a mezőgazdasági felhasználásra.

A fentebb leírtak alapján tehát a jó minőségű szennyvíziszap komposzt alkalmas a talaj termékenységének, biológiai aktivitásának helyreállítására, illetve javítására, a termesztett növények tápanyagellátásának biztosítására, a talaj szervesanyag-tartalmának stabilizálására, vízgazdálkodási tulajdonságainak javítására. Emellett az esetleg káros hatásokat eredményező paraméterek folyamatos ellenőrzésére is szükség van, illetve minél több új információ megismerésére leginkább a gyógyszerhatóanyagokkal kapcsolatban. A tartamkísérletek nagyon fontosak a talaj-növény-mikroba rendszerben zajló valós folyamatok megismeréséhez, mert a folyamatok egy része csak hosszabb időszak alatt megy végbe, és okoz kedvező vagy kedvezőtlen hatásokat.

Related posts