"Karácsonyra számos hagyományt hoztunk magunkkal."

Felnőttként, két kisgyermekkel már változik a karácsony jelentősége az ember életében. Mivel anya vagyok, nekem kell megteremtenem azt a meghittséget, az ajándékokat, a díszeket és az ünnepi vacsorát, ami azelőtt édesanyám feladata volt. A karácsony hatalmas lehetőség arra is, hogy örökre emlékezetes pillanatokat adjunk tovább.

Nagyon sok szokást "elhoztunk" otthonról, viszont a mi karácsonyunk mégis egy kicsit más. Amíg a gyerekek kicsik voltak, éjjel díszítettem fel a fát, hogy reggel, amikor felkelnek, meglepetésként találják. Most viszont már hagyom, hogy ők is részt vegyenek a díszítésben, sokkal nagyobb örömet jelent nekik, mintha egy kész fát kapnának. Én addig a konyhában tevékenykedem, hogy elővarázsoljam a karácsonyi ebédet majd a vacsorát. Ezen a napon valamiért elfáradni sem bosszantó, mikor meglátod a gyermekeid arcán a csodálatot és örömöt. Rögtön próbálok mindent félretenni, és velük együtt izgulni és boldognak lenni. Délelőtt részt veszünk a helyi templomban az istentiszteleten, majd ebéd után próbáljuk elterelni a gyerekek figyelmét, hogy az ajándékokat be tudjuk csempészni a fa alá. Mindig be kell vetni valamit, mert ahogy azelőtt mi is, most úgy ők is minden percben résen vannak.

Remélem, hogy gyermekeink számára is olyan felejthetetlen élmények maradnak meg a gyerekkorukat átszövő karácsonyokról, mint amilyeneket mi magunk is átéltünk. Bízom benne, hogy szívből fognak visszaemlékezni ezekre az ünnepi pillanatokra. Hiszek abban, hogy sikerül átadnunk a karácsony varázsát a következő generációnak, és a mai rohanó világban is megőrzik majd az év legcsodásabb ünnepének szellemét. Bár a hagyományok és az idő múlása formálja a szokásokat, a karácsony igazi lényege – a családi kötelékek és a szeretet – örökké élni fog. Ezt az értéket kell átadnunk gyermekeinknek: nem csupán az ünnepi rituálékat, hanem a mögöttes érzelmeket és a közös élményeket is.