Segítségre van szüksége az egykori fejelőkirálynak és dekázóművésznek, aki egykor megtréfálta Maradonát. Élete során Törőcsik barátsága formálta legmélyebben sorsát.
Egyszer volt, hol nem volt, a labdarúgás világában egy különleges személy, Polonkai Zoltán, aki a hazai kispályás foci meghatározó alakja volt. Ő nem csupán tehetséges játékos, hanem egy igazi közösségi ember is, aki válogatott labdarúgókból álló öregfiúkcsapatot hozott létre, hogy a régi szép idők emlékét életben tartsa. Barátja, a legendás Újpesti Dózsa játékosa iránti tiszteletből pedig egy alapítvány megalapítását tervezte, hogy támogathassa őt. Ma azonban Polonkai Zoltán élete sajnos megpróbáltatásokkal teli, és nehéz körülmények között él.
Polonkai Zoltán (62) neve elsősorban a focirajongók körében cseng ismerősen. Azok számára, akik nem követik szorosan a sportot, talán a "fejelőművész" és a "dekázókirály" címkék révén válik emlékezetessé. Törőcsik András egykori legendás újpesti futballista legjobb barátjaként is sokan emlékeznek rá. Szolnokon sikeres üzletemberként vált ismertté, és ő álmodta meg az öregfiúk-válogatottat. Az utóbbi időben azonban eltűnt a sportrovatokból és a pályákról, így mára sokan már nem ismerik fel. Portálunknak elmesélte, hogy élete mélyről indult, de most újra a mélybe zuhant, és felfedte, hogy egész életét a futball-legenda iránti barátsága határozta meg.
hogy a labdával való ügyessége és kreativitása mindenkit lenyűgözött. "Mindig is vágytam arra, hogy focista legyek, a labda iránti szenvedélyem határtalan volt, és Törőcsik András inspirált a pályafutásom kezdetén. De a sorsom nem volt könnyű, nem voltak lehetőségeim, így a futball számomra csupán egy hobbi maradt" - idézte fel Polonkai Zoltán gyermekkori emlékeit, amikor még a Hajdú-Bihar megyei Polgáron kergette a labdát. A nagyszülők szeretetében felnövő fiúban hamar felismerte mindenki a tehetséget, de a nehéz körülmények miatt a futballpálya nem lehetett az útja. Mégis, a labdával való ügyes trükközés és a dekázgatás révén igazi zsonglőr lett belőle, aki minden egyes érintésével képes volt megragadni a körülötte lévők figyelmét.
Ahogy később a hírlapokban megjelenik: a futball-labda folyamatosan zsongott körülötte, akár állt, ült, mozgott, sőt még fekvőtámaszozás közben is.
az édesapám büszkesége nem csupán a szomszéd fülébe jutott el, hanem egy egész ország figyelmét felkeltette. Az éjjeliőr, akinek a Népstadionban töltött éjszakái nemcsak a csillagokat figyelni, hanem a sportágak iránti szenvedélyt is magukban hordozzák, továbbította az üzenetet a stadion igazgatójának. Így történt, hogy 1983 tavaszán, a Magyarország és az NSZK közötti emlékezetes mérkőzés szünetében, a fiatal Polonkai bemutatkozott a nagyközönség előtt. Az esemény nem csupán a sportolók, hanem a szórakoztatóipar színpadán is megnyitotta az ajtót számára. Nem sokkal később a Magyar Televízió is felfigyelt a tehetségére, és felkérték, hogy lépjen fel Rózsa György népszerű műsorában, ahol fejelős-dekázós mutatványával még inkább megdobogtatta a nézők szívét. Ez a pillanat volt az, amikor a vágyai és álmok kezdtek valóra válni, és Polonkai nevét nemcsak a focipályákon, hanem a tévéképernyőkön is megismerték. Ekkor kezdődött el az ő különleges utazása, amely során a sport és a szórakoztatás határvonalain egyensúlyozva számos emlékezetes pillanatot szerzett magának és a közönségnek egyaránt.
a dekázást sikerült olyan tökélyre fejleszteni, hogy Maradonát is maga mögé utasította. Az argentin futballsztár hétezerig jutott, Polonkainak hétezerhét lett a csúcsa.
Hogy vagy, fóka barátom? Milyen kalandok várnak rád?
A gyorsan jött népszerűsége hozta össze kedvenc focistájával, Törőcsik Andrással. A 1984-es Magyarország-Mexikó (0-2) meccs szünetében fellépő Polonkait arra kérte meg egyik munkatársa, hogy szerezzen neki autogramot Törőcsiktől. "Nagy kihívásnak tűnt az autogramvadászat, mert ezek a futballsztárok akkoriban szinte megközelíthetetlenek voltak. A félidőben Törőt lecserélték, ha valaki így jár, általában nem nagyon szokott örülni. Gondoltam, azért bemegyek az öltözőbe, legfeljebb majd anyázik, de majd csak ad egy aláírást. Amikor beléptem, éppen egy sört bontott ki, rám mosolygott és csak ennyit kérdezett: Hogy vagy, fóka barátom? Milyen kalandok várnak rád? Neki ez jutott eszébe arról, ahogy megállt a fejemen a labda" - emlékezett vissza a nagy pillanatra. Az egész második félidőt végig beszélgették, de barátság ebből csak egy évtized múlva lett; amikor már a 45-szörös magyar válogatott legenda aktív pályafutása hanyatlóban volt, és néhány kitérőt leszámítva egyre lejjebb csúszott. Polonkainak viszont az 1990-es évek az aranykort jelentette, a felemelkedést, sikeres időszakot.
