Rogoff figyelmeztet: Trump politikai lépései súlyos következményekkel járhatnak.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Fél évvel második elnöki ciklusa kezdetét követően megállapítható, hogy Donald Trump amerikai elnök a gazdaságpolitikai területen szinte mindent elért, legalábbis saját maga által meghatározott mérce szerint. Valójában olyan mértékben érvényesítette elképzeléseit, amilyenre a II. világháború óta egyetlen más elnök, talán Ronald Reagan kivételével, nem volt képes.

Miközben az európai politikai döntéshozók az amerikai vámfenyegetések hatásainak mérséklésével foglalkoztak, Trump olyan jogszabályokat igyekezett keresztülvinni, amelyek célja, hogy a kriptovaluták integrálódjanak a hagyományos pénzügyi rendszerbe, mindezt minimális szabályozás mellett. Érdekes módon, annak ellenére, hogy a Trump-család óriási, több milliárd dolláros kriptoportfólióval bír, a kongresszus szinte alig mutatott érdeklődést az elnök nyilvánvaló összeférhetetlenségének kivizsgálása iránt. Valójában Trump ellen széleskörűbb nyomozás indult a Jeffrey Epstein-akták eltitkolása miatt, mint a kriptoügyletei kapcsán.

Kétségtelen, hogy a GENIUS-törvény néhány értékes elemet magában foglal. Az egyik fontos rendelkezése például előírja, hogy a stablecoinokat – amelyeket hagyományos valutákhoz vagy árucikkekhez, jellemzően az amerikai dollárhoz kötnek – biztonságos és likvid eszközökkel kell alátámasztani. Ám összességében a GENIUS-törvény nem kínál határozott útmutatást a "kripto vadnyugat" rendbetételére, csupán egy alapvető szabályozási keretet biztosít.

Több szakértő megfigyelése szerint Trump stablecoin-keretrendszere meglepően hasonlít az 1800-as évek szabad banki időszakára, amikor az Egyesült Államok nem rendelkezett központi bankkal. Ekkor a magánbankok saját, dollárral fedezett valutákat alakítottak ki, amelyek sok esetben súlyos következményekhez vezettek, például csalásokhoz, gazdasági instabilitáshoz és gyakori bankpánikokhoz. Amint a stablecoinok tömege várhatóan elárasztja a piacot, hasonló kihívások valószínűleg fel fognak merülni. Ugyanakkor néhány kritikai észrevétel talán túlzott, hiszen a mai prominens stablecoin-kibocsátók általában átláthatóbbak és tőkeerejük is jelentősebb, mint a XIX. századi megfelelőiké.

A helyzet sürgető és alábecsült: az új jogszabály jelentősen megkönnyíti a dolláralapú stablecoinok adóelkerülésre való használatát. Míg a nagy címletű bankjegyek hasonló problémákat okozhatnak, a stablecoinok által hordozott kockázatok sokkal súlyosabbak. Mindezek ellenére Trump ismételten elérte a célját, és megkapta azt a jogszabályt, amire vágyott.

Örömteli hír, hogy az Egyesült Államok gazdasága sikeresen megőrizte stabilitását a Trump által kirobbantott vámháború okozta kihívások és zűrzavar ellenére.

Bár a növekedés üteme csökkenni látszik, és a júliusi munkaerőpiaci statisztikák nem éppen biztatóak - ez a kemény igazság, amelyen az sem változtat, hogy Trump leváltotta az adatok készítéséért felelős szakembert - a második negyedéves eredmények azt jelzik, hogy az ország még nem került recesszióba.

Hasonlóképpen, a megnövekedett vámok eddig nem idézték elő az amerikai infláció drámai emelkedését, és az Egyesült Államok úgy tűnik, hogy 2025-re elérheti a 300 milliárd dolláros vámbevételt.

Eddig az importőrök vonakodtak áthárítani ezeket a költségeket a fogyasztókra, de ez megváltozhat, ha a jelenlegi vámháború lecseng. Egyes elemzők még azt is állítják, hogy Trump nem szokványos intézkedéseinek látszólagos sikere azt bizonyítja, hogy a hagyományos gazdasági modellek tévesek. Ezt kétlem, bár még korai lenne a végső mérleget megvonni.

Ez a rövid távú optimizmus azonban figyelmen kívül hagyja a hosszú távú következményeket. Míg Joe Biden korábbi elnök néhány intézkedése káros volt, számos közgazdász figyelmeztetett arra, hogy Trump intézkedései pusztítónak bizonyulhatnak az amerikai intézményekre és a globális gazdasági rendre nézve. A legkritikusabb tényező ebből a szempontból, hogy a jogállamiság súlyosan meggyengülne, ha a Trump által követelt kibővített elnöki jogkörök állandósulnának. Nagy próbatétel lesz, ha a legfelsőbb bíróság végül úgy dönt, hogy Trumpnak nincs felhatalmazása arra, hogy a kongresszus jóváhagyása nélkül vámokat vessen ki.

Ha Trump átfogó vámjai megmaradnak, hosszú távú hatással lehetnek az amerikai növekedésre.

A világ többi részének valószínűleg nem lesz tartósan elegendő türelme Trump protekcionista politikájához.

Amennyiben bármilyen oknál fogva gyengének tűnik, valószínű, hogy a külföldi kormányok átfogó vámokkal reagálnak majd. A jelentős és látványos törvénykezés tovább súlyosbíthatja a helyzetet, és elindíthatja a magasabb kamatok, növekvő infláció és pénzügyi elnyomás ördögi körét.

Mégis, el kell ismernünk Trump eredményeit, és be kell látnunk, hogy második elnöksége sokkal erősebben indul, mint ahogyan azt hat hónappal ezelőtt szinte bárki - Trumpot és legbuzgóbb híveit kivéve - el tudta volna képzelni. Nem szabad meglepődnünk azon, ami ezután következik - és talán ez a legfélelmetesebb.

Kenneth Rogoff, a neves közgazdász és a Harvard Egyetem professzora, széleskörű hatást gyakorolt a globális gazdasági diskurzusra. Munkássága során a pénzügyek, a makrogazdaság és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok területén végzett kutatásai révén vált ismertté. Rogoff különösen a pénzügyi válságok és a közadósságok kezelésének szakértőjeként emelkedett ki, és gyakran osztja meg gondolatait a globális gazdasági kihívásokról, mint például a digitális valuták és a monetáris politika jövője. Érdekes nézőpontjait és elemzéseit számos könyv és publikáció formájában tette közzé, amelyek nemcsak a szakemberek, hanem a szélesebb közönség számára is hozzáférhetőek. Rogoff munkássága arra ösztönöz, hogy mélyebben megértsük a modern gazdaság működését és a benne rejlő összetett dinamikákat.

A Harvard Egyetem közgazdaságtan professzora, aki a szakma élvonalába tartozik. 2001 és 2003 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) élén állt, ahol vezető közgazdászként és kutatási igazgatóként tevékenykedett. Kutatásai sokrétűek, fókuszálva az adósság- és pénzügyi válságok, a jegybanki függetlenség, valamint az árfolyam-politika komplex kérdéseire. Emellett 1978-ban elnyerte a nemzetközi sakknagymesteri címet, ezzel is bizonyítva sokoldalúságát és kivételes intellektusát.