Egyedülálló teljesítményt nyújtott a dömösi gólyapár: "Ilyen sok tojást még sosem fektettek le!"
Annyira aprók, sebezhetők és annyira aranyosak, hogy az ember hosszú időn át el tudná bámulni őket. Az első három kis gólya az anyák napja előtti szombaton látta meg a napvilágot, míg a többiek két napos késéssel követték őket. Ahogyan növekednek, és ahogy a szülők gondoskodnak róluk, valamint amikor végre szárnyra kapnak, mindezt bárki ingyenesen nyomon követheti a gólya webkamera segítségével az interneten.
Márton András és felesége, Mártonné Jandó Judit több mint két évtizede elkötelezetten foglalkozik madármentéssel. 2016 tavaszán egy fiatal gólya is a gondjaikra bízta magát, miután a migráció során a budapesti rakparton bukkantak rá, s tragikus módon, egy sörétes lövés következtében megsérült a szárnya. A műtéti beavatkozásnak köszönhetően sikerült megmenteni az életét, de repülésre már nem volt többé képes. Így hát, mint sok más madármentett társához hasonlóan, ő is Andrásék otthonában találta meg a biztonságos menedéket. A legnagyobb meglepetésre, még abban az évben fészket épített a családi ház udvarán, egy külön erre az alkalomra készített, 1 méter magas állványra, ahova egy sámliról ugrálva jutott fel. A következő tavaszban pedig újabb csoda történt: beköltözött hozzá egy vad gólya, akit Szofinak neveztek el – olvashatjuk a Fanny magazinban.
- Két bolond egy pár, leginkább így tudnám jellemezni magunkat a nejemmel - viccelődik András, a Birdmania Madárpark és Természetvédelmi mentőközpont alapítója. - Annak idején díszmadár tenyésztéssel kezdtük. Volt olyan szárnyasunk, akivel világbajnokságot is nyertünk. Onnan kötöttünk ki a madármentésnél, mert szerettük volna a megszerzett tudásunkat, tapasztalatunkat valamilyen nemes ügyben hasznosítani, különösen a természetvédelem szolgálatában. Nemcsak madarak, hanem például nyulak, vaddisznók, őzek is vannak nálunk. A cél az, hogy miután felépülnek, visszaengedjük őket a természetbe. Azok pedig akik képtelenek már a vadonban élni, nálunk maradnak, akár csak Macus. Sokan kérdezik, hogy egy hím gólyának, hogy lehet ilyen nevet adni. Nos, ennek az a története, hogy a gólyák nemét nem lehet ránézésre megmondani. Amikor idehozták, azt hittük, hogy lány, ezért kapta ezt a nevet. Amikor pedig kiderült, hogy mégis fiú, addigra már megszoktuk, sőt ő is hallgatott a nevére, így rajta maradt. Szofi hiába jár vissza évek óta, továbbra is vad gólya. Ő nem háziasodott. Inkább azt mondanám, hogy ő hasznosít minket. Elfogadja, hogy adunk neki enni, itt senki nem bántja és a kertben megengedi, hogy egy méterre legyek tőle.
