Radnóti Miklósra emlékeztek hűséges tisztelői.

Idén nyáron sem maradtak adósak Radnóti Miklós emlékének a Veszprém vármegyei tisztelők és emlékőrzők. Azok, akik a háború borzalmai és a nácizmus ellenére is kiálltak a költő szellemisége mellett, évről évre hűségesen zarándokolnak el Kővágóörsre. A költészet egyik legnagyobb, két világégés közti magyar alakjának emléktáblájánál nemcsak koszorúkat helyeznek el, hanem nemzeti színű szalagokkal is díszítik őket, ezzel is kifejezve tiszteletüket és elkötelezettségüket a költő öröksége iránt.

Kilencven évvel ezelőtt, házasságkötésük után, Radnóti Miklós és felesége, Gyarmati Fanni a festői Balaton-felvidéken töltötték el nyári napjaikat. A költő 1935. augusztus 11-én, Budapesten mondta ki a boldogító igent a nyelvtanárnőnek, aki dr. Gyarmati (Guttmann) Dávid Dezső országgyűlési gyorsíró és Weisz Aranka gyermekeként látta meg a napvilágot. A pár a helyi barátaik, Lakatos Péter Pál, a publicista és költő, valamint Szalai Imre, az író és építész támogatásával érkezett a Tapolcai járásban található Kővágóörsre, ahol a Káli utcában, Körmendy asztalos kicsiny melléképületében találtak szállást. E visszaemlékezések tanúsága szerint a nyári vakáció során a természet szépségei és a baráti társaság varázsa ölelte körül őket.

Kővágóörsön eltöltött időszakukat egy különleges pillanatban rögzítette ez az 1935. augusztus 15-i búcsúkor készült fénykép. A római katolikus templom előtti úton állva láthatjuk a Radnóti-házaspárt, akik mellett kisfiuk, Laci is ott van, vidáman feszítve a lencse előtt. Az öltözetük alapján borongós, esős idő köszöntött be, ami nem zavarta meg a körülöttük árusítókat és a nézelődőket, akik a búcsú hangulatát élvezték. A háttérben a Nagyboldogasszony tiszteletére emelt, késő barokk stílusú templom impozáns tornya és homlokzata emelkedik ki, hatalmas jelenlétével színesítve a képet.

Ez a felvétel, amelyet állítólag Szalai Imre rögzített, mindmáig különleges emlék a múltból. Az eredeti példány a fővárosi Petőfi Irodalmi Múzeumban található, ahol a kultúra iránt érdeklődők felfedezhetik a történelem e darabját.

Radnóti Miklós, aki harmincöt évet élt, 1944. október 31-én keltezett negyedik Razglednica című költeménye szorosan kötődik vármegyénkhez. A Veszprém közelében található Szentkirályszabadján írta meg ezt a fájdalmasan szép verset, amely a végső veszély és a halál közelségének tudatát tükrözi. Egy évvel korábban, 1943 tavaszán, Bajcsy-Zsilinszky Endre kisgazda országgyűlési képviselő közbenjárásának köszönhetően ideiglenes felmentést kapott a munkaszolgálat alól, amely azonban csak rövid ideig tartott; 1944 májusában újra behívót kapott. Végül, 1944. november elején, a Győr-Moson-Sopron vármegyei Abda határában huszonegy, végsőkig kimerült társával együtt életét vesztette. A nemzeti radikális ellenálló, Bajcsy-Zsilinszky Endre is tragikus sorsra jutott; őt a hitlerista hóhéroknak 1944 karácsonyán, a sopronkőhidai börtön udvarán ölték meg. Nyolcvan évvel ezelőtt exhumálták és ünnepélyes keretek között temették újra.