Orbán Viktor különös kalandba keveredett, ahol Trump, Putyin és Nagy Márton titokzatos Bermuda-háromszögében találta magát. E három politikai óriás között a hatalom, a stratégia és az érdekek tengerén kellett navigálnia, miközben a geopolitikai hullámok e
Az orosz külügyminiszter éles kritikát fogalmazott meg Washington irányába, miután a Török Áramlat gázvezeték ellen irányuló ukrán dróntámadás kapcsán vádakat fogalmazott meg. Valóban, az Egyesült Államok érdeke lehet, hogy az EU-t leválassza az orosz energiahordozókról, hiszen Trump idejében ezt sokkal határozottabban képviselte, mint Biden. Magyarország elméletileg képes lenne orosz gáz nélkül is boldogulni, de valószínű, hogy a "rezsicsökkentés" újabb mérséklésére lenne szükség. Ez pedig nem lenne kedvező hír az ide vonzott ázsiai akkumulátorgyárak számára, amelyek már így is magas költségekkel néznek szembe.
Amennyiben a háború már nem jelent közvetlen veszélyt a gazdasági helyzetre, úgy az energiaárak emelkedése válhat a legnagyobb kihívássá. A magyar gazdasági stratégiák megvalósítását kedvezőtlen uniós energiapolitika vagy szankciók is gátolhatják. Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a közrádióban hangsúlyozta, hogy minden lehetséges intézkedést meg kell tenni a Török Áramlat működésének biztosítása érdekében, mert annak leállítása esetén a magyar gazdasági elképzelések nem tudnának megvalósulni.
A miniszterelnök a közelmúltban történt dróntámadást követően, amely az Oroszországot Törökországgal összekötő Török Áramlat gázvezeték infrastruktúráját célozta, arra figyelmeztetett, hogy "észleli" a "leállítási kísérleteket".
A vezetéket ért háborús károk esetében nem meglepő, hogy ezek a problémák felmerülnek, hiszen az 1100 kilométeres vezeték(pár) jelentős része háborús övezeteken halad át, beleértve Oroszországot és a Fekete-tenger alatti szakaszt is. Felmerül a kérdés, hogy vajon az energetikai infrastruktúra valóban legitim katonai célpont-e. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy hibák előfordulhatnak. Továbbá, figyelembe kell venni, hogy Moszkva rendszeresen támadja az ukrán polgári energiaellátást, így nehéz megindokolni, miért ne támadhatna Kijev orosz energialétesítményeket, amelyek nem a lakosság közvetlen ellátását szolgálják.
Ha igaz, hogy a magyar kormány gazdasági tervei azon múlnak, működőképes-e a Török Áramlat, akkor a magyar kormány egész egyszerűen hazardírozik. Ráadásul olyan lóra tett, amelyre lőnek.
A magyar kormány és vezetője a közvélemény felé azt a képet festi, hogy bízik benne: az újonnan hivatalba lépő amerikai elnök, Donald Trump, ha nem is azonnal, de viszonylag rövid időn belül, még az idén "békét hoz" Ukrajnába. Ha a magyar kormány valóban erre az elképzelésre alapozza stratégiáját, akkor az több mint kockázatos tipp. Nyilvánvaló, hogy
Még ha Washington sikeresen közvetít is valamilyen békés megoldást, ez nem garantálja, hogy a konfliktus rövid időn belül és maradéktalanul véget ér.
Hogy mást ne mondjunk, egy kikényszerített békével mind Moszkva, mind Kijev elégedetlen lenne. Nem beszélve nem kormányzati ellenőrzés alatt működő orosz és ukrán katonai és félkatonai szervezetekről.
Egész egyszerűen nincs olyan forgatókönyv, amelyben a Török Áramlat fizikai biztonsága rövid és középtávon garantálható lenne.
Orbán Viktor szavai alapján úgy tűnik, hogy nem pusztán a vezeték fizikai roncsolására utalt, amikor "leállítási szándékokról" beszélt. Szavai éppenséggel összecsengenek Szergej Lavrovéval, aki a Török Áramlat elleni támadás mögött az USA támogatását vélte felfedezni. Az orosz külügyminiszter szerint Washington "energiaterrorizmusával" alá akarja aknázni az EU energiastabilitását, hogy fenntarthassa dominanciáját a világ energiapiacán.
Ami a helyzetet illeti, az Egyesült Államok valóban érdekelt abban, hogy az Európai Unió minél kevesebb orosz gázt vásároljon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármilyen formában támogatná az ukrán harci cselekményeket, bár ezt teljesen ki sem lehet zárni. Például a múltban, még békeidőszakban, Washington diplomáciai és gazdasági eszközökkel aktívan fellépett az Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítése ellen, amely Oroszországot Németországgal kötötte volna össze.
Minden egyes köbméter gáz, amelyet az Európai Unió nem Oroszországból importál, alternatív forrásokból kell, hogy származzon. Jelenleg az Egyesült Államok a világ legnagyobb cseppfolyósított földgáz (LNG) exportőre, így jelentős szerepet játszik az EU energiaellátásának diverzifikálásában.
Ezek tények, attól függetlenek, hogy ki az amerikai elnök. Ami azt illeti, a protekcionista energiapolitika, a protekcionista külkereskedelmi politika Donald Trump kormányzásának központi eleme - az volt az első ciklusa alatt, és az lesz a második alatt is. Ami azt illeti, Washington részéről Trump alatt sokkal erősebb nyomás várható (gazdasági, diplomáciai, akár titkosszolgálati, fedett katonai) arra, hogy az EU teljesen váljon le az orosz energiahordozókról, és vásároljon helyettük amerikait.
Orbán Viktor az EU-s energia- és szankciós politikától félti a Török Áramlatot, illetve az orosz gázimportot. Joggal, uniós célkitűzés az orosz energiahordozókról való teljes leválás. Ez a célkitűzés egyébként aligha fog változni, bárhogy is alakul az orosz-ukrán háború, Moszkva háborús agresszor, a neki való kiszolgáltatottság leépítése racionális geopolitikai lépés. És ami talán fontosabb, megbízhatatlan üzleti partnernek bizonyult, amennyiben az állami Gazprom Ukrajna megtámadása és az EU-val folytatott szankció adok-kapok után számos kötelezettségét nem teljesítette nyugat-európai ügyfelei felé.
Ahogy már korábban is utaltunk rá, a leválás tökéletesen illeszkedik Washington stratégiai célkitűzéseihez. A magyar kormány számára, amely folyamatosan küzd az orosz energiaimport fenntartásáért, szövetségesek híján áll, és ez a jövőben valószínűleg nem fog megváltozni. Donald Trump esetében pedig biztosra vehető, hogy ő nem fog támogatást nyújtani. Jelenlegi helyzetben ez a harc egyértelműen kilátástalan.
Miközben Magyarország gázellátása biztosítható orosz forrás nélkül, az elmúlt években kiépültek az ehhez szükséges határkeresztező kapacitások. Ez tagadhatatlanul az Orbán-kormányok érdeme. Magyarország (magyarországi szereplők) jelenleg jóval több orosz gázt vásárol a szükségesnél, a fölösleget pedig haszonnal továbbértékesíti, kihasználva a kiépült gázinfrastruktúra kínálta lehetőségeket - a gázbizniszről ebben a cikkben írtunk részletesen.
Magyarország gázellátása fizikailag megoldható orosz források nélkül, azonban a költségek jelentősen megnőnének. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) 2023-ban végzett egy elemzést, amelyben a teljes orosz csővezetékes gázimport hiányát modellezték. Az eredmények azt mutatták, hogy…
megawattóránként mintegy 4 euróval menne föl az ár.
A magyar miniszterelnök - bízva a helyzet átlátásában - valószínűleg tisztában van azzal, hogy az ország energiaellátása fenntartható módon is biztosítható, függetlenül az orosz importtól. Ha így van, akkor a gazdasági stratégiák sikerének kulcsa nem az orosz gáz hozzáférhetőségében rejlik, hanem annak piaci árában. Érdemes megemlíteni, hogy...
a magyar vállalkozások máris az egyik legmagasabb gázárat fizetik Európában.
Az általuk vásárolt energia nem a hatósági, hanem a piaci árképzés alapján történik, ami jelentősen eltérhet a rezsicsökkentett tarifáktól. A piaci árak magas volta valószínűleg összefügg a régiós szinten tapasztalható alacsony lakossági árakkal. Az MVM, mint a legnagyobb energiakereskedő és egyetlen lakossági szolgáltató, valószínűleg a városi ügyfelek felé történő értékesítéssel próbálja kompenzálni a lakossági szolgáltatásból eredő veszteségeit.
Ha a csővezetékes gázimport teljes mértékben megszűnne, és ennek következtében a gáz ára emelkedne, akkor két lehetőség adódna: vagy a "rezsicsökkentés" további mérséklésére lenne szükség, vagy pedig a vállalkozások számára elérhető piaci árak még tovább emelkednének.
Fontos tényező, hogy az áram költsége szoros kapcsolatban áll a gáz árának alakulásával, mivel a villamos energia termelésének egy jelentős része gázerőművekből származik. Ezen belül is kiemelkedő szerepet játszanak a könnyen szabályozható gázerőművek, amelyek elengedhetetlenek a hálózati egyensúly fenntartásában.
A magyar kormány egyre nagyobb hangsúlyt helyez a gáz szerepére a belföldi villamosenergia-termelésben. Három új erőmű kivitelezésére írtak ki pályázatot, amelyek összesen 1,6 gigawatt kapacitással bővítenék az energiarendszert. Az eddigi legnagyobb erőforrást, a Paksi Atomerőművet, amely 2 gigawatt teljesítményre képes, és az épülő Paks II-t, amely 2,4 gigawattot fog biztosítani, kiegészítenék ezek az új gázalapú létesítmények. Jelenleg azonban a beszerzési folyamatok akadoznak; Lantos Csaba energiaminiszter legutóbb csak annyit mondott, hogy "hamarosan" várható a győztesek kihirdetése.
A gázerőművek szerepe túlmutat a hálózati kiegyenlítés szükségességén; a kormány előrejelzése szerint a következő években jelentős mértékben megnő a villamosenergia iránti kereslet. Ennek hátterében részben az elektrifikáció folyamata, másrészt az országba érkező, különféle állami támogatásokkal incentivált, nagymértékű energiafogyasztással bíró ázsiai akkugyárak telepítése áll. E gyárak számára kulcsfontosságú, hogy az áramhoz való hozzáférésük ne terhelje meg drasztikusan a költségvetésüket.
A REKK már említett modellszámításai szerint egyébként a hazai villamosenergia-termelés biztosítható lenne az új gázerőművek nélkül, egyéb kiegyenlítő eszközökkel.
Végül, de nem utolsó sorban: a Trump-adminisztráció számára Magyarország Pekinghez való közeledése valószínűleg éppen olyan kényelmetlen kérdés lesz, mint az orosz energiahordozók iránti elkötelezettsége.
