Most végre felfedhetjük az elhunyt csillag rejtett titkait.

Hamarosan a rajongók és az irodalomkedvelők figyelmének középpontjába kerül Joan Didion világhírű újságíró és író naplója. A pszichiáterével folytatott beszélgetések nyomán készült feljegyzések már könyvformát öltöttek, és 2025 áprilisában debütálnak a könyvesboltok polcain "Notes to John" címmel. Ezek a szövegek hitelesen tükrözik Didion életének mélységeit, az írói pályafutását, valamint a lányával való összetett viszonyt, amely tele van érzelmekkel és kihívásokkal.
Joan Didion 1999 decemberében, 65. születésnapja közeledtével, elkezdett naplót vezetni pszichiáterével folytatott üléseik után. Az ezt követő év során részletes feljegyzések születtek a beszélgetéseikről, amelyekben felfedte szorongásaival, bűntudatával és depressziójával vívott harcát. Emellett feltárta a lányával való bonyolult kapcsolatát, valamint a munkájával és örökségével kapcsolatos mélyreható gondolatait.
A napló felfedezése 2021-ben, Joan Didion halála után történt, amikor három irodalmi kurátor a manhattani otthonában átvizsgálta a kéziratait. Egy felcímkézetlen mappában bukkantak rá a 46 feljegyzésre, melyeket férjének, John Gregory Dunne-nak írt. Didion nem hagyott hátra utasításokat a napló sorsára vonatkozóan, és a szakmai körökben senki sem volt tudatában a létezésének – számolt be erről a The New York Times.
A hagyaték védelmezői - az irodalmi ügynök, Lynn Nesbit, valamint két régi szerkesztő, Shelley Wanger és Sharon DeLano - gondoskodtak arról, hogy a dokumentumokat kinyomtassák és időrendi sorrendbe állítsák. E feljegyzések egy összefüggő történetet formálnak, amely sokkal intimebbnek tűnik, mint bármi, amit eddig a nyilvánosság elé tárt.
Didion naplója 2025. április 22-én lát napvilágot a Knopf kiadó jóvoltából, egy 208 oldalas kötet formájában. A Didion Dunne Irodalmi Alapítvány tájékoztatása szerint a kiadványban csupán a gépelési hibák kerültek javításra, és néhány kísérő lábjegyzet segíti a szöveg kontextusának megértését, ám a feljegyzések lényegében változatlanul, eredeti formájukban kerülnek bemutatásra. Az eredeti kézirat a nagyközönség és a kutatók számára is hozzáférhetővé válik, részét képezve Didion és Dunne közös archívumának, amelyet a New York-i Közkönyvtár 2025. március 26-án nyit meg. Ez a kötet a tizennégy éves hallgatás után érkezik, és új fényt vet az író életművére.
Jordan Pavlin, a Knopf kiadó vezetője és főszerkesztője a naplót "egy kegyetlen intellektuális elköteleződés jegyében megélt élet érzelmekkel teli és mélyreható dokumentumának" titulálta. Kiemelte, hogy ez a mű egy író sebezhető és nyers önvallomása, aki tisztában volt a körülötte lévő tisztelet mértékével. Pavlin hangsúlyozta, hogy a kötet hiánypótló jelentőséggel bír, hiszen betekintést nyújt Didion egyedülálló gondolkodásmódjába.
Az írónő terápia utáni feljegyzéseinek önálló irodalmi műként való megjelentetése valószínűleg felveti a kérdést, hogy vajon jóváhagyta volna-e a saját naplója nyilvánosságra hozatalát. Mivel az írásait gondosan rendszerezte és egy kis szekrényben, az íróasztala közelében őrizte, sejthetjük, hogy tisztában volt azzal, hogy ezek a gondolatok egyszer majd nyilvánosságra kerülnek, és a nagyközönség, valamint a tudományos közösség is felfedezheti őket.
Didion, aki számos személyes és bensőséges írást hozott nyilvánosságra,
Időnként kifejezte nemtetszését azzal kapcsolatban, hogy egy neves író összes művét külön-külön publikálják.
Didion egész életén át, sőt még halála után is, egy titokzatos figura maradt, akit megfoghatatlan, szkeptikus természetéért és finoman megformált, mély hatású írásaiért tiszteltek. A hatvanas és hetvenes évek viharos kulturális forrongásának krónikásaként vált ismertté, munkáiban, mint például a Slouching Towards Bethlehem és a The White Album, örökítette meg a kor szellemét. A mágikus gondolatok éve című regénye magyar nyelven is megjelent, amikor már régóta a Nobel-díj lehetséges várományosai között emlegették nevét.
Róla sokat írt, ugyanazzal a hűvös távolságtartással, mint amit cikkeiben és riportjaiban is tapasztalhattunk. Különösen figyelemre méltó volt, hogy mentális problémáiról beszélt, egy olyan időszakban, amikor az ilyen témák nyilvános tárgyalása még meglehetősen szokatlan volt. A The White Album című esszéjében megosztotta saját pszichiátriai értékelésének részleteit, amelyben arról számolt be, hogy 1968-ban…
Pályafutása későbbi szakaszában a személyes tragédiák mélyreható következményeit kutatta. A "Mágikus gondolatok éve" című rendkívül népszerű memoárjában részletesen mesél a férje, 2003-ban bekövetkezett váratlan halála után ránehezedő sokkról és megrázkódtatásról, amely teljesen felforgatta az életét.
A "Notes to John" című könyv is hasonlóan mélyreható témákat boncolgat. A korai írásokban a szerző olyan terápiás ülések élményeit osztja meg, ahol az örökbefogadással kapcsolatos érzései, az alkoholizmus hatásai, valamint a lányával való bonyolult kapcsolata kerülnek a középpontba. Ezek a szegmensek nem csupán a személyes küzdelmeket tükrözik, hanem a gyógyulás és önfelfedezés útját is bemutatják.
Amikor Didion 2021 decemberében, 87 esztendős korában eltávozott az élők sorából, egy gazdag örökséget hagyott maga után, amely életének és munkásságának lenyomatait tartalmazza. Archívuma több száz dobozban érkezett meg a New York-i Közkönyvtárba, tele fényképekkel, levelekkel, kutatási jegyzetekkel, vacsoraestek étlapjaival, határidőnaplókkal, kéziratokkal és családi relikviákkal.