Mint egy kétszárnyú madár, aki az égbolt határain szárnyal, úgy érzem magam, miközben a szabadság szelét élvezem. Szárnyaimban a lehetőségek végtelen terei rejtőznek, és minden egyes szárnycsapással új álmok és vágyak bontakoznak ki előttem.
A Márai Lola - azaz Matzner Ilona - és Márai Sándor naplóiból készült "Lola naplója" című felolvasószínházi sorozat február 9-én debütál a Csányi 5 színpadán, Takáts Andrea és Hegedűs D. Géza előadásában. A két tehetséges művésszel a sorozat születéséről és annak különböző állomásairól folytattunk beszélgetést.
Önnek régóta van egy nagyon sikeres Márai-estje, a Hallgatni akartam. Hogyan jött létre a Márai-maraton, amely Márai Sándor és felesége, Lola naplóiból összeállított felolvasószínház?
Hegedűs D. Géza: Andreával évtizedek óta együttműködünk. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület korábbi rendezvényein rendszerint felléptünk együtt. Színészként is voltunk már partnerek például az Ács János rendezte Oidipusz királyban, amit a Vígszínház felújítása idején a Sátorban játszottunk. Andrea és az akkori független színházi csapata jelenítették meg a kórust a Szophoklész-műben. Tiszteljük és szeretjük egymás munkáit. A Márai-maraton az ő ötletéből indult el.
Takács Andrea: Gézával valóban régóta kötődünk egymáshoz szakmailag. Emellett ugyanarról a vidékről származunk.
H. G. D.: Szabolcs szívéből érkezve: Andrea Mátészalkán nevelkedett, míg én Ibrányban töltöttem gyermekkoraim szép éveit.
T. A.: Amikor hozzám eljutott a Lola naplója, azonnal tudtam, hogy ezt Gézával együtt szeretném előadni a színpadon. Úgy gondolom, hogy a mai színészek közül Hegedűs D. Géza tud a legtöbbet Márai Sándorról.
H. D. G.: A Hallgatni akartamat épp a hétvégén játszottam 120. alkalommal a Vígszínház Házi Színpadán, emellett sokfelé meghívták vidékre és a határon túlra is. Általában olyan nagy az érdeklődés, hogy mindig szükség van pótszékekre is.
A jelenlegi estsorozat a két napló párbeszédéből építkezik. Mennyire volt ez Ön számára meglepő vagy új élmény?
H. D. G.: Lola naplóját sosem volt alkalmam megismerni, hiszen az egy hatalmas, két kötetre rúgó, összesen 1600 oldalas mű.
A Betűbe zárva című könyv szerkesztett változata 2022 nyarán látott napvilágot a Helikon Kiadó jóvoltából. Ezek az írások korábban teljesen ismeretlenek voltak. Márai Sándor halála előtt Lola kézzel írt füzeteit egy hajóládába helyezte, a saját naplói társaságában, ezzel jelezve, hogy ezek az írások publikálásra érdemesek. Később, a torontói kiadójának közreműködésével, az anyag Budapestre került, a Petőfi Irodalmi Múzeumba, ahol több kutató több éven át foglalkozott a feldolgozásával.
H. D. G.: Aztán Andrea ideája lett, hogy Márai és Lola szövegeit egymás mellé lehetne tenni. A történet a Márai házaspár emigrációjának 31 évét, az 1948 és 1979 közötti időszakot követi nyomon. Máraiék örökbefogadott kisfiukkal, a hétéves Janikával együtt 1948 augusztusában hagyták el végleg Magyarországot. Lola ekkor kezdett bele naplófeljegyzéseibe, és az írást - kisebb-nagyobb kihagyásokkal 31 éven át - szinte minden nap folytatta. Márai még idehaza kezdte és szinte az élete utolsó momentumáig, 1989-ig mindent rögzített. Andrea azt gondolta, hogy mint egy kétszárnyú madár egyszer csak elkezd repülni ez az összeillesztett szöveg. Egyrészt rögzíti Lola a nyilvánosságnak nem szánt mindennapi reflexióit, másrészt mellé kerülnek Márai már eddig is publikált naplórészletei. Ebből született meg Andrea szerkesztésében az Egymás tükörképei vagyunk című tavaly, ugyancsak a Helikonnál megjelent kötet, és mi a Csányi 5-ben ezeket a szövegeket fogjuk felolvasni három estén át, első alkalommal február 9-én. Valóságos drámai élmény ennek a két összetartozó, jóban-rosszban egymás mellett kitartó, egymásért küzdő és a szerelmükbe kapaszkodó embernek a naplórészleteivel együtt találkozni.
T. A.: Amikor nekiláttam a kötet szerkesztésének, olyan érzésem volt, mintha Lola írásai egy reflektor fényével világítanának rá Márai munkásságára. A két különböző nézőpont időbeli és tartalmi összehangolása egy igazi kalandot jelentett számomra, tele felfedezésekkel és meglepetésekkel.
H. D. G.: Márai szövegeiénél egy tudatfolyamnak lehetünk az olvasói. Egy zseniális író szellemi reflexiója a megélt pillanatokra. Lola pedig hátteret vetít hozzá. Finoman beágyazódnak Márai univerzális üzeneteket tartalmazó gondolataiba feleségének a mindennapi küzdelmeket tartalmazó írásai.
T. A.: Lola és Márai írásai mindig is kölcsönös inspiráció forrásai voltak. Márai folyamatosan arra biztatta Lolát, hogy ossza meg vele írásait, hiszen ő volt az első, aki rávilágított a szövegek rejtett értékeire. Azonban Lola titokban, amikor Márai a sétáit tette, bele-beleolvasta a férje jegyzeteibe, kíváncsian felfedezve azokat a gondolatokat, amelyeket a világ elől elrejtett.
A naplókból milyennek tűnik ez a hosszú emigrációs időszak?
Máraiék 1948-tól négy éven át Nápoly varázslatos városában éltek. Ekkor egy magyar orvosházaspár segítségével folytatták útjukat, és New Yorkba emigráltak. 1967-ben azonban úgy döntöttek, hogy visszatérnek Európába, és Salernóban telepedtek le, ahol 1980-ig éltek. Életük végső szakaszát pedig a napsütéses San Diegóban töltötték. New Yorkban viszont mély boldogtalanságot éreztek.
H. D. G. naplóiból világossá válik, hogy a körülöttük zajló világeseményeket nem csupán passzívan figyelik, hanem aktívan átélnek és dokumentálnak – legyen szó filmbemutatókról vagy más jelentős eseményekről. Az írásokból kiderül, hogyan szereztek be első televíziójukat és magnetofonjukat, ami egyfajta technológiai fordulópontot jelentett számukra. Különösen megdöbbentő Márai reakciója az 1956-os magyarországi történésekre, ahol inkább a világ közönyét tapasztalja, mintsem a segítés szándékát. A naplók tükrözik, hogy a különböző eseményekre, mint például Kennedy megválasztása vagy a Holdra szállás, saját helyzetükből reflektálnak. Ugyanakkor érezhető az is, hogy folyamatosan idegen közegben élnek. Márai gyakran úgy érzi, hogy senkinek sem ír, és az írásaiból átsüt a magány és a kitaszítottság érzése, mintha a világ elfordult volna tőle.
Miből tartották fenn magukat az emigráció során?
T. A.: Márai korábbi műveit sok nyelvre lefordították Európában, igyekezett ezekhez a jogdíjakhoz a kiadóktól hozzájutni. Amikor Nápolyba mentek, magukkal vitték az értékeiket. Korábban Lola bundáját már Svájcban is próbálták eladni, de végül a napsütésben, forró Nápolyban sikerült eladni.
H. D. G.: Akadtak nagyvonalú támogatóik, de folyamatosan érezték a pénztelenség fenyegetését. Márai az egyik New York-i bejegyzésében azt írta, akkor talál valaki igazi otthonra, amikor ahol épp él, elmegy egy zálogházba. "Harmincéves bolyongás után itt New Yorkban el kell mennünk a zálogházba. Újra fiatalnak érzem magam. Mert utoljára harminc évvel ezelőtt Párizsban történt meg ez velünk."
Nem is akartak hazajönni Magyarországra?
T.A.: Márai szavait idézve, amíg orosz katonák állomásoznak Magyarország területén, és a szabad választás lehetősége hiányzik, ő nem fogja ide tenni a lábát. Lola viszont gyakran említi, hogy vágyik a hazatérésre.
H. D. G.: Az életüket végigkísérte a honvágy. Hazájuk, Magyarország iránti vágyakozásuk mellett néha Nápoly, Olaszország iránt is nosztalgiáztak. Rendszeresen leveleztek, és híreket kaptak otthonról, valamint Kassából is. Márai az emigráns magyarokkal szemben gyakran bizalmatlan volt, szókimondása miatt sok ellenfélre tett szert. Ennek ellenére volt néhány olyan barátja, akiben bízott, és akikkel szorosabb kapcsolatot ápolt. A nyomasztó csendet csak olyan írásaival tudta áttörni, mint a Mennyből az angyal vagy a Halotti beszéd, amelyekre világszerte reagáltak.
T. A.: Lola is érzékeli ezt a fokozódó érdeklődést, ahogyan naplójában megjegyzi: a Halotti beszéd hatására felbukkantak a kékharisnyák és a kurvák, hiszen Márai rengeteg rajongói levelet kapott a vers révén.
Márai és Lola kapcsolata igazi érzelmi hullámvasútnak bizonyult, tele volt szenvedéllyel, vágyakkal és ellentétekkel. Míg a kezdeti időszakban az egymás iránti vonzalom és a kölcsönös inspiráció jellemezte őket, a későbbiekben a különböző életpályák és a személyes ambíciók feszültséget generáltak. Az érzelmi mélységek és a pillanatok, amikor a szeretet minden akadályt legyőzött, páratlanok voltak, de a konfliktusok és a félreértések is gyakoriak voltak. E kapcsolat minden szakaszában ott volt a kérdés: hogyan találják meg a középutat a szenvedély és a racionalitás között? Ez a dinamikus és komplex viszony mindkettőjük életét formálta és gazdagította, miközben a boldogság és a fájdalom határvonalán egyensúlyoztak.
T. A.: Egyrészt gondoljunk bele, hogy hatvanhárom évig tartó házasságról van szó. Nagyon korán összekerültek és végig kitartottak egymás mellett. Már Salernóban éltek, amikor '69 decemberében egy rádióműsorban a közel hetvenéves Márait méltatva író doajenként jellemezték, mire Lola azt írta a naplójában: milyen író-doajen?! "Nekem az "író-doyen" az örök, fiatal, 20 éves taknyos!"
Fedezd fel a Márai-maraton varázslatos világát a „Lola naplója” keretében! A rendezvény helyszíne a Csányi5, Budapest VII. kerületében, a Csányi utca 5. szám alatt található. Ne hagyd ki a lehetőséget, hogy 2025. február 9-én, 14-én és 16-án részt vegyél ezen az izgalmas eseményen, ahol a Márai Ilona és Márai Sándor életművét járhatod körbe. Az estek során az „Egymás tükörképei vagyunk” című kötet bemutatására is sor kerül, amelyet Takáts Andrea állított össze. A Helikon Kiadó 2024-es megjelenése még inkább felerősíti az élményt, amely garantáltan elvarázsol! Csatlakozz hozzánk, és merülj el Márai szellemiségének mélységeiben!
Névjegy
Takáts Andrea a pályája kezdete óta számos színdarabban, tévésorozatban és sikeres mozifilmben szerepel. Több színpadi felolvasószínházi előadásnak nemcsak előadója, de dramaturgja és szövegkönyvének összeállítója is. Alkotómunkája elismeréseként 2019-ben Magyar Zsidó Kultúráért Díjjal, 2024-ben Pro Arte Erzsébetváros Díjjal jutalmazták.
Névjegy
Hegedűs D. Géza a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Horvai István osztályában végzett 1975-ben, majd a Vígszínházhoz szerződött, és azóta is a társulat tagja. 1987 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1992-ben elvégezte a rendező szakot is. 2000-ben megszerezte a DLA fokozatot is. Csaknem 150 színpadi szereppel, 40 rendezéssel, és több mint 70 film-, illetve tévéjátékkal a háta mögött a mai napig nemzedékének egyik legtöbbet játszó, legaktívabb művésze. 2009-ben megkapta a Kossuth-díjat, 2024 óta a Nemzet Színésze.
