Mennyire valóságos ősi lény, és mennyire csupán egy mesterséges másolat az éppen most életre keltett óriásfarkas?
Elképzelhető, hogy a mostanában kihalás szélén álló állatfajok megóvása révén válik igazán fontossá a kísérlet.
Azért fontos, hogy ezt már a cikk elején megemlítsük, mert úgy véljük, hogy az amerikai biotechnológiai startup, a Colossal Biosciences, a világsikerű fantáziasorozatra támaszkodik. Érdemes megjegyezni, hogy a film alapjául szolgáló regény írója, George R. R. Martin is a Colossal négyéves fennállása alatt a befektetők és reklámarcok között található.
Nos, azért, mert így sokkal kifejezőbb és vonzóbb.
De valójában épp úgy nem támasztották fel a sorozatból ismert - és annak idején valóban létező, nagyjából 12 ezer éve kihalt - jégkorszaki farkasokat, ahogyan minden Jurassic Park-emlegetés ellenére sem dinókat, sem mamutokat nem támasztottak föl eddig. Ez egyelőre nem is lehetséges, ahogyan a Colossal szakemberei készséggel el is ismerik.
Ami történt, az valójában még annál is kevesebb, mint amit néhány vállalat az utóbbi években hatalmas összegekért kínál: az elhunyt állatok pontos másainak létrehozása klónozással. Ezt a szolgáltatást általában a gazdag gazdik rendelik meg, akik szeretett kutyáik vagy macskáik pótlását keresik. Ehhez elengedhetetlen egy megfelelő örökítőanyag, vagyis egy genom, amely a nemrégiben elhunyt állatokból ma már könnyedén kinyerhető, azonban a több tízezer éves fosszíliákból - legalábbis jelenleg - még nem.
Ha Faragó Tamást, az ELTE Etológiai Tanszékének tudományos főmunkatársát kérdezzük, őt "kicsit bazári látványosságra" emlékezteti a világsajtót bejáró hír. Ennek ellenére ő is izgalommal várja a Colossal kísérletének publikációját, és megemlíti, hogy az amerikai cég tudományos tanácsadói között vannak olyan, ismert és elismert kutatók, mint Bridgett vonHoldt, a Princeton Egyetem docense.
