Őszintén szólva, aggódunk Petit miatt, hiszen még nagyon fiatal.
Délután három óra van, vasárnap, a szél már a közelgő hóesés fagyos leheletét hozza magával, amikor megérkezünk az Örs vezér téri Gombához. Mellette ott áll a Tisza Párt sátra, körülötte lelkes önkéntesek serege sürög-forog, mandarint és szaloncukrot pakol, hatalmas fazék gulyáslevest keverget, hogy mire Magyar Péter, a párt elnöke megérkezik, már készen álljon az előre meghirdetett ételosztás. Vannak, akik nem bízzák a véletlenre az ebédjüket, már jó előre beálltak a sorba. "Fogalmam sincs, ki oszt itt ételt, de az étvágyam nem várhat" - mondja egy középkorú hajléktalan férfi. A sorban előtte álló, szintén hajléktalan, bólint, ő sem tudja, ki áll a háttérben, de már enni szeretne. Nem is vágyik beszélgetésre, csak üveges szemmel mered maga elé. Egy másik férfi, hallva a beszélgetést, kilép a sorból, láthatóan megosztaná politikai nézeteit. "Jegyezze meg, csak a Mi Hazánk és Toroczkai védik ennek az országnak az érdekeit! Magyar Péter az osztogatással csak a támogatásunkat akarja megnyerni, de engem nem lehet ilyen könnyen megvásárolni!" - hangoztatja, majd sietve visszaáll a sorba, nehogy lemaradjon a gulyásról. Nincs egyedül a véleményével: "Könnyű osztogatni, ha Amerikából jön a pénz!" - veti oda egy ismeretlen korú férfi a sor elejéről.
Közben megérkezik Magyar Péter, a Harminckettesek teréről. Az adományozás első állomásán ő is részt vett az ételosztásban, és most itt várja a találkozásokat. Számos ember gyűlt össze, hogy közös szelfit készítsenek vele, beszélgessenek, és van, aki a Tisza Párt történetével kapcsolatos, nemrég megjelent könyvét hozta, hogy dedikáltassa. Magyar Péter, a hideg miatt egyre feszültebb ujjakkal, igyekszik pár sort írni minden egyes kötetbe, amikor egy idős hölgy lép mellé, hogy megszorítsa a kezét, és megossza vele, hogy imádkozni fog érte. "Bárcsak nekem is lenne egy közös képem vele!" - sóhajtja egy fiatal cigányasszony, aki a sátor előtt elhelyezett padokon fázik. "Menj csak oda, látod, mindenkinek engedi!" - biztatja őt férje, miközben forró levest kanalaz és nagyokat harap a friss fehér kenyérből. "Mi Borsodból jöttünk, és nagyon örülünk, hogy végre egy normális miniszterelnöke lesz az országnak. Talán végre a cigányság is kikeveredhet a nyomorból! A Fidesz mifelénk krumplival vett meg mindenkit, más támogatást nem is kaptunk tőlük. De nézd meg a külföldieket, akik ideérkeznek, nekik mindent megadnak! Minket meg elnyomnak, és a magyarokat is. Őszintén mondom, a Petit féltjük, mert még fiatal, de már most annyi támadás éri! Ki ne akarna szórakozni, bulizni? Inkább arról kéne beszélni, hogy miért olyan gazdag az a Lőrinc! Tudja, nálunk sok cigány nagy reményekkel él, talán végre lehetne másra is szavazni a Fideszen kívül. Örülnénk, ha helyreállna ez az ország!" - meséli, miközben falatozik.
Az ételosztásban részt vesz a Tisza néhány fővárosi és brüsszeli képviselője is, Molnár Dániel a tányérokba adagolt gyümölcsöket kínálgatja, de Tarr Zoltánnal és Porcher Áronnal is találkozunk. Egy 80 év körüli idős hölgy elnyűtt IKEA-szatyrába önt több tányérnyi mandarint. "Csak most, az aluljáróban hallottam az ételosztásról, ott szoktam virágot árulni" - mondja, majd újra fordul és egy tál meleg levessel tér vissza. Letelepszik a pad legszélső sarkára, mohón szürcsöli a gulyást, szája széléről, álláról kenyérrel törli le a zsírfoltokat. "Micsoda, hogy ezt Magyar Péter szervezte? Én ezt nem is tudtam, na de már mindegy, beleettem a levesbe, akkor befejezem" - nyugtatja saját magát. "Magának elárulom, én nem szeretem ezt az embert. Megmondta a tévé, hogy az unokámat háborúba akarja küldeni. Úgy hallottam, Brüsszelben is a baloldaliakhoz csatlakozott, háborút akarnak és behozni ide a migránsokat" - sorolja és meglepődik, hogy erről nem tudok. "Sokmindent nem tudnak maguk, fiatalok!" - mormolja szánakozva, majd újra sorba áll egy adag meleg ételért.
Az ételosztás befejeztével egy rövid videóinterjút készítettünk Magyar Péterrel, amelyet itt találhatsz:
