Újra hagymát szüreteltem, és az óriási liliomok is virágba borulnak.

Hihetetlen, hogy az előrejelzésben napok óta ott vannak a zivatarok és nem bír itt nálunk összeállni egy nyomorult felhőtömb, hogy esne már végre az eső.

Összesen 17 mm volt a múltkor, azóta az egész országban hol itt, hol ott esik, itt meg semmi.

Újra nekiláttam az öntözésnek, csak hordom a vizet, hordom, de úgy tűnik, sosem elég. A legutóbbi esőcsepp is jól megmutatta, hogy a kertem nem igazán kapja meg azt, amire vágyik. Az a kis zápor sokkal inkább felpezsdítette a növényeket, mint egy egész hét öntözése együttvéve.

Feltámadt a szél, fúj, mint egy kis huncut, hadd száradjon el az a kevés víz is, ami a földben lapul... ez az idei szezon igazi nagy csalódás (nem akartam már durvább kifejezést használni, mert az túl dühösen hangzik, de hát mégiscsak dühöngök :D), fogalmam sincs, mivel fogom megtölteni a fagyasztót és a kamrát...

Tegnap este is csak néztem, néztem egy hatalmas borulatot, olyan ígéretes volt, aztán szépen elhúzott a kertek alatt más kertek felé, de már megfigyeltem, hogyha délnyugati áramlással jön, akkor soha semmi lesz belőle, azon kívül, hogy nagyon fenyegetően feketén néz ki.

Nos, néz rám egy furcsa arccal, majd hirtelen nevetve távozik.

Tegnap kora reggel a paradicsomokat lefújtam megint tejes oldattal.

Kigyomláltam a petrezselymet is, hogy meg tudjam kapálni, mert már nem tudta elnyelni az öntözővizet, meg volt keményedve a talaj teteje. Megöntöztem, aztán megint megkapáltam.

Ugyanígy a lollo salátákat is, de azokat már fel kéne szedni. Nem is tudom... lehet, hogy nagyon optimista voltam a saláták a zöldbabok és a többi vetésével, most azokat is locsolhatom.

Az utóbbi napokban igazán kellemesen teltek a kertben, kivéve tegnap, amikor a hőség már-már elviselhetetlenné vált. Kicsit rendbe szedtem a növényeket, és levágtam néhány elnyílt virágot. Még mindig akad jó néhány a kertben, amit élvezettel fogyasztok el fokozatosan.

Rendbe hoztam a paradicsomokat, megmetszettem őket, és a szükségeseket felkötöztem.

Tegnap egy fél répaágyást is rendbe hoztam, mert a meleg időjárás miatt a gyomok gyorsan elburjánzottak. Az öntözés szempontjából is fontos volt, hogy ne legyenek akadályok, ezért alaposan megkapáltam a sorokat, így a talaj jobban tudja magába szívni a vizet. A magba készülő növényeket is kiszedtem, hogy helyet csináljak a fejlődésnek.

A répa mellett az egyik ágyásban végig hagyma sorok vannak (a másikban a répa között van hagyma), megint szedtem fel hagymákat, amiknek a szára már le volt száradva.

Úgy fest, hogy az idei évben nem úgy alakulnak a dolgok, hogy én magam szedem le a hagymát, hanem inkább csak azt válogatom ki, ami már elérte a megfelelő állapotot.

Jelenleg ennyi hagyma van összegyűjtve, de még bőven vár rám a munka. Télre biztosan elegendő lesz, hiszen már évek óta nem kellett vásárolnom belőle.

Végre felfedeztem a kert mélyén valami igazán különlegeset, amit szedni lehet!

Teljesen visszavágtam a téli sarjadékhagymákat is. A múltkor csak a virágszárakat vágtam ki belőle, de most visszavágtam a kb. 30 centis maradékokat is a földig.

Be kell vallanom, hogy fogalmam sem volt, mit kezdjek vele, hiszen még sosem találkoztam ilyen hagymával. Tavaly vetettem el a magokat, és most érkezett el az idő, hogy szembesüljek a termés eredményével.

A visszavágás után észrevettem, hogy elkezdett hajtani a tövénél, ezért vágtam most vissza. Most már legalább tudom, hogy legyen egész évben friss zöldhagymám. Jövőre amikor majd magba akar menni, akkor vissza fogom vágni tövig.

A levágott részeket ott pihentetem mulcsként, hiszen maguknak biztosan nem fognak ellentmondani...

A kert varázsa még a legzordabb időjárás közepette is ragyog. Olyan, mintha a növények sajátos módon küzdenének a természet kihívásaival, egyfajta bátor üzenetet küldve a klímának. Jelenleg nem igazán tudom, hogy ez hogyan fogja befolyásolni az éléskamrámat, de hát a remény a legutolsó dolog, ami elillan (bár a lepény hal talán előbb távozik)! :D :D

A sudárzsálya elnevezése nem véletlen, hiszen valóban lenyűgözően magas és impozáns megjelenésű, ráadásul illata is varázslatosan különleges.

A barátcserje is kezd kibontakozni, és úgy néz ki, hogy a gondos tavaszi metszés jótékony hatással volt rá.

Most nyílnak az óriásliliomok is, ez az első, bódító illata van, csodás! Maga a növény magasabb nálam.