Hálásan köszönjük, Faragó Richard!
Sorozatunkban neves riporterek osztják meg gondolataikat. A szerző a régi kapcsolatokra való tekintettel tegeződve kommunikál velük, hiszen enélkül furcsa lenne a beszélgetés. A záró epizódban Hajdú B. István a vendégünk.
Első tévés szereplésem során arról a témáról beszéltem, ami különösen közel állt a szívemhez. A környezetvédelem fontosságáról és a fenntartható életmódról osztottam meg gondolataimat. A célom az volt, hogy felhívjam az emberek figyelmét arra, mennyire lényeges, hogy tudatosabban éljünk, és hogyan tehetünk apró lépéseket a bolygónk védelme érdekében. Szerettem volna inspirálni a nézőket, hogy mindenki hozzájárulhat a változáshoz, legyen szó akár szelektív hulladékgyűjtésről, energiatakarékosságról vagy helyi termékek vásárlásáról. Az első megjelenésem emlékezetes volt, és azóta is folytatom ezt a fontos beszélgetést.
Tájékozódási búvárúszásról.
Miről szeretnéd, hogy beszéljek? Lehet szó egy adott témáról, mint például a természet szépségei, a technológiai fejlődés, vagy akár egy személyes élmény. Kérlek, adj meg néhány irányt, hogy egyedi szöveget tudjak készíteni!
Borbély Zolival mi kaptuk a megtisztelő feladatot 1991-ben a Telesportnál, hogy szöveget írjunk, és alámondjunk a tájékozódási búvárúszó-világkupa dunavarsányi felvételének. A következő nyílt vízi viadal Svájcban volt, ezért azzal zártam a tudósítást: búvársportunk nincs a pácban, viszlát legközelebb Svájcban!
Televíziós karriered minden egyes állomására így gondolsz vissza?
Az ember képes bármelyik dolog első pillanatát felidézni.
Jó, akkor az első külföldi közvetítésed?
Ez volt az első alkalom, hogy külföldre utaztam, mind személyes, mind hivatalos célból.
A Barcelona-Monaco labdarúgó BL-találkozón Johan Cruyffot mutatták, már belekezdtem volna egy tirádába, amikor a holland legenda, a katalánok szakvezetője szinte beleköpött a kamerába.
Abban az időszakban éppen leszületett a cigaretta és átkonvertálódott a nyalókára, én pedig úgy véltem, hogy érdemes megjegyezni ezt a nem éppen hétköznapi helyzetet: helyet kellett adni a nyalókának. A Magyar Narancs a humoromért az egekig magasztalt, majd a cikk végén egy kedves köszönömmel zárta: köszönjük, Faragó Richard!
Részt vettél vele egy Bajnokok Ligája mérkőzésen...
Valóban, a 1994-es Milan-Barcelona döntőt közösen közvetítettük, ami különleges élmény volt számunkra. Vitray Tamás úgy érezte, hogy nem lenne fair, ha csak egyikünkre bízná a felelősséget az athéni csúcstalálkozón, ezért megegyeztünk: az első félidőben én vállaltam a szót, míg a második félidőben Ricsi került a mikrofonhoz. Jó barátom végül jobban járt, hiszen ő közvetíthette azt a varázslatos pillanatot, amikor Dejan Savićević a partvonal mellett állva egy pazar gólt szerzett a 4-0-s Milan-győzelem során.
Montana egy lenyűgöző hely, ahol a természet szépsége és a kalandvágy találkozik. Az ebedli, vagyis a helyi ízek és hagyományok gazdag palettája minden látogatót elbűvöl. Pelé, a futballlegendának is meg lenne a helye itt, hiszen a sport és a szórakozás szelleme áthatja ezt a vidéket. A három fogalom egy különleges élményt teremt, ahol a természet, a gasztronómia és a sport iránti szenvedély egyesül.
Melyik "gól" emléke ragad meg a legjobban számodra?
A legemlékezetesebb pillanatok egyike volt, amikor Szoboszlai Dominiké a Covid idején, nézők nélkül zajló magyar-izlandi Eb-pótselejtező végjátékában hallatott magáról. Az üres stadion, ahol az MLSZ munkatársai már két perccel a vége előtt pakolásztak mögöttem, valósággal megtelt az én kiáltásommal. Úgy tűnt, hogy a város egy szeglete is visszhangzott az érzéseimtől, hiszen a focival teli szívem minden erejével támogatta a csapatot.
Koplárovicsnál és Csobothénál sem hallották a szavaidat... Végül egyik sem hozott igazán értéket.
A ZTE-Manchester United mérkőzés 1-0-ás eredménye után már sejteni lehetett, hogy a visszavágó más forgatókönyv szerint alakulhat. Csoboth Kevin végső pillanatokban szerzett gólja azonban felélesztette a továbbjutás reményét az idei Európa-bajnokságon. Még ha a skótok ellen aratott 1-0-ás győzelem nem is volt elegendő ahhoz, hogy a válogatott továbbjusson a legjobb tizenhat közé, a küzdelem szelleme és a remény mindvégig jelen volt.
A skót szomszédunk búcsút intett?
Nem, változatlanul Andy Clarké, az UEFA újságírójáé az ikerházunk másik fele.
Milyen különleges pillanat lenne, ha a válogatott újra a világ színpadára lépne, és ezzel a pályafutásod csúcsát jelentené! Képzeld el, hogy több mint negyven év elteltével végre visszakerülnének a világbajnokságra. Ez nemcsak a csapat számára lenne hatalmas siker, hanem számodra is egy felejthetetlen mérföldkő!
Ez egyértelműen nem vitás.
Persze, szívesen egyedivé teszem! Mit szólnál ehhez: "Készen állsz a kihívásra?"
Úgy vélem, hogy valóban van rá esély, akár már jövőre, vagy legkésőbb 2026-ban. Jelenleg sokkal kedvezőbb a helyzetünk, mint 2021-ben, amikor két alkalommal is vereséget szenvedtünk el az albán csapattal szemben.
Eddigi kedvenc mérkőzéseid?
A 2004-es olimpiai vízilabdadöntő, ahol Szerbia-Montenegró legyőzésével a győzelem ízét élvezhettük, mindig is különleges emlék marad számomra. Soha nem gondoltam volna, hogy egy tizenhárom fürdőgatyás férfi látványától könnyek szöknek a szemembe. Ugyanakkor a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság, különösen a Magyarország és Ausztria közötti 2-0-ás győzelem, szintén felejthetetlen pillanatokat hozott, amelyek örökre megmaradnak a szívemben.
Harminc év múltán, a második mexikói vb óta először hallottam nagy futballeseményen a Himnuszt... Könnyeztem Bordeaux-ban.
Nem csodálkozom, és bevallom, még sosem jártam Mexikóban. A létszámemelés kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a magyar válogatott negyvennégy év után ismét részt vehetett az Európa-bajnokságon. Ráadásul a csapat mindkét pótselejtezőjét megnyerte, amiért én is sokat tudok köszönni. Ha a norvégokkal szemben elbukunk, valószínűleg senki sem gondolna arra, hogy díjat ítéljenek nekem. Így viszont 2015-ben Prima Primissima díjat kaptam.
Mi ketten szinte mindenben egyetértünk, abban viszont messzemenően különbözünk, hogy te tudod élvezni a mai NB I-es mérkőzéseket.
Nem minden mérkőzés okoz izgalmat. Ugyanakkor, ha nem is mindig pörögnek az események és a labdakezelés sem mindig éri el a virtuóz szintet, akadnak közöttük olyan összecsapások, amelyek valóban szórakoztatóak, mint például a Debrecen és az FTC között zajló 5-4-es találkozó. A nézők szempontja rendkívül fontos, sőt, talán a legfontosabb. A televízió előtt ülő embereket sokkal inkább foglalkoztatja a hazai futball, mint a külföldi események, és nekem ezt figyelembe kell vennem, hiszen számomra is sokkal inkább érzelmi töltettel bír egy Fehérvár-Nyíregyháza mérkőzés, mint bármelyik spanyol derbi, mint a Betis és a Sevilla összecsapása.
Kötelező csendben maradni, még akkor is, amikor a meccseken rendszeresen hallani a "b…átok az anyátok!" és a "homoszexuális MLSZ!" kiáltásokat.
Nincs olyan utasítás, ami megoldaná ezt a helyzetet. Bár a rendszeresen hallható kórus gyakran zavaró, idővel még a legszörnyűbb hangok is érdektelenné válhatnak, és az ember már nem reagál rájuk minden alkalommal. Külföldön is léteznek hasonlóan elkeserítő rigmusok, és a nyugati kollégák sem foglalkoznak velük különösebben. Nem kívánom mentegetőzni, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nincs szpíkeri megoldás erre a jelenségre; ez a probléma nem a riporterek feladata, hogy kezeljék.
Melyik meccset a legnehezebb közvetíteni?
Azt a filmet, amit valószínűleg sosem választanál, ha nem lenne szükséged rá, hogy közvetítsd.
Hogy érzed magad a szíved tájékán?
Amióta tíz éve átestem a műtéten, szerencsére nem tapasztaltam problémákat. Az élet furcsa iróniája, hogy amikor infarktust kaptam, mindössze egy órán belül már a műtőasztalon feküdtem. Ez a gyors beavatkozás volt a kulcs.
Hogyan alakulnak az idei év technikai vívmányai, amikor a szívbe nem közvetlenül, hanem más módon avatkoznak be?
Ismételten a megfelelő kezekbe jutottam, bár megint csak a halál torkában leledztem.
Sőt kimentél az Eb-re...
Mivel az orvosok nem kifogásolták a helyzetet, én viszont nem tapasztaltam magamon a betegség jeleit.
Itt, ebből a perspektívából nézve, vajon mennyit ér egy gól?
Minden számít. Közvetítettem azt az All Star-gálát, amelyen Michael Jordan utoljára játszott. Másodpercekkel a befejezés előtt duplát dobott, úgy tűnt, azzal nyer a Kelet. Ám a hátralévő négy másodpercben három büntetőhöz jutott a Nyugat, Kobe Bryant a háromból kettőt a kosárba tett, majd a hosszabbításban a nyugatiak tetszés szerint győztek. Jordan pedig helyeselte, hogy Bryant nem volt tekintettel rá. Azt mondta: "Egyetlen játékos sem lehet a sportágnál nagyobb."
Nincs olyan riporter, aki felülmúlhatná a mérkőzés jelentőségét!
Miként annál sincs lényegesebb, hogy a leleteim jók. Érzetre minden rendben, de csak háromhavonta, a kontrollvizsgálatokon tudom meg, valójában hogy vagyok.
