Ókori nőgyógyászat a piramisok árnyékában: orvosnők, mítoszok és váratlan gyógyító praktikák az ősi Egyiptom titokzatos világában Az ókori Egyiptom lenyűgöző civilizációja nem csupán monumentális piramisairól és bonyolult hieroglifáiról ismert, hanem az
A kávé története: hogyan vált a harcosok italából élvezetté
Az ókori Egyiptom nőgyógyászatának nem csupán gazdag öröksége, hanem figyelemre méltó alakja is volt: Peseshet, az első név szerint ismert női orvos. Körülbelül Kr. e. 2500 táján élt, és bár az életéről rendelkezésünkre álló információk meglehetősen szűkösek, már önmagában a létezése is erős bizonyíték arra, hogy a nők képesek voltak orvosi pályán érvényesülni ebben a lenyűgöző ókori civilizációban.
A Kahun nőgyógyászati papirusz (Kr. e. 1825) tanúsága szerint az egyiptomi orvosok a női test működését a méh állapotával hozták összefüggésbe. Egy helyen például azt írja, hogy a szem- és nyakfájdalmat "a méh váladéka" okozza. A probléma megoldására tömjén, olaj és libazsír keverékét, valamint szamármáj fogyasztását javasolták. Bár ez mai szemmel különösnek tűnhet, valóban azt bizonyítja, hogy az egyiptomi orvoslás az emberi testet egy egységként kezelte.
Az egyiptomi orvosok meglepő kreativitással közelítettek a termékenység kérdéséhez. Egy fennmaradt papirusz például egy igencsak érdekes termékenységmegállapítási-módszert jegyzett le. Az írás szerint gyakran javasolták gyermekáldás előtt álló nőknek, hogy elalvás előtt helyezzenek fokhagymagerezdet a hüvelyükbe. Ha reggel fokhagymaillatú volt a leheletük, akkor az azt jelentette, hogy termékenyek. Lucy Inglis kutató szerint a módszer nem volt teljesen megbízhatatlan: a fokhagyma kénvegyületei ugyanis valóban áthatolhatnak a szájüregbe, ha a reproduktív rendszer egészségesen működik.
A Deir el-Medina nevű munkástelep közigazgatási iratai között érdekes bejegyzésekre bukkanhatunk: itt, ahol a fáraók sírjain dolgozó mesterek éltek, több férfi "hsmn" néven hiányzott, ami menstruációt jelent. Egy másik dokumentum gyorsan tisztázza a lehetséges félreértéseket, hiszen kiderül, hogy bizonyos férfiak azért maradtak távol a munkától, mert feleségük havi ciklusa miatt otthon kellett maradniuk. Még az építésvezető Neferhotep is szabadságot vett ki, amikor lánya havi vérzése esedékes volt.
A Berlini Papirusz, amely Kr. e. 1350 körül készült, őrzi a világ legősibb terhességi tesztjének receptjét. Az eljárás a következőképpen zajlott: a nő vizeletét több napon át árpa- és búzamagokkal érintették. Amennyiben a magok kicsíráztak, azt jelezte, hogy a nő várandós. Az árpa elsődleges növekedése fiú születését jelezte, míg a búza kicsírázása lányra utalt. Ha egyik mag sem indult növekedésnek, azt úgy értelmezték, hogy a nő nem állapotos. Érdekes módon a módszert 1963-ban újból tesztelték, és az esetek 70%-ában valóban helytállónak bizonyult. Ez arra utal, hogy a terhességi hormonok hatással lehetnek a magok csírázási folyamatára.
Peseshet és kortársai az emberiség első nőgyógyászai voltak. Gyakorlatukban a vallás, a tudomány és a gyógyítás még egységet alkotott. A fokhagyma, az árpamag és a libazsír ma talán mosolyt csal az arcunkra, de ezek a módszerek azt mutatják: az ókori nőgyógyászat már a piramisépítések idején is a női test mély tiszteletén alapult.
