Karácsonyi kortyok: Az ünnepi varázslat ízei Ahogy a hópihék lassan hullanak a földre, és a fák ágain a karácsonyi fények ragyognak, úgy a téli estékhez tartozik egy pohár forró ital is. A karácsonyi kortyok nem csupán a hűvös estéket melegítik fel, hane
Karácsony tájékán gyakran felbukkannak a régi, jól bevált receptúrák és ételpárosítások, amelyeket az évek során többször is leporoltunk már. Most azonban lássunk neki egy újabb változatnak! Mielőtt a libamáj, a kacsa, vagy a töltött káposzta ínycsiklandó ízeibe merülnénk, érdemes először a karácsonyi italválasztékra fókuszálni. A karácsonyi ünnepek során az italok nem csupán kísérői az étkezéseknek, hanem maguk is fontos szereplők az ünnepi hangulat megteremtésében. A jó bor és a finom italok képesek fokozni az ízek élvezetét, és emelni az ünnepi asztal fényét. De hogyan is érdemes fogyasztani őket, hogy valóban teljessé tegyük az élményt? Első lépésként figyeljünk arra, hogy a választott ital összhangban legyen az ételekkel. A klasszikus párosítások, mint a Tokaji Aszú a gazdag ízvilágú ételekhez, vagy egy könnyed pezsgő a friss salátákhoz, mindig jó választás. Ne féljünk azonban kísérletezni is! Egy különleges, fűszeres forralt bor vagy egy házi készítésű gyümölcsös koktél szintén remekül illeszkedhet az ünnepi asztalhoz. A következő lépés a megfelelő hőmérséklet. A borokat általában érdemes a megfelelő hőfokon tálalni – a fehérborokat hűtve, míg a vörösborokat szobahőmérsékleten ajánlott fogyasztani. A pezsgőknek pedig mindig jól jön egy kis hűsítő, hogy buborékaik megőrizzék frissességüket. Végül, de nem utolsósorban, a társasági élmény is kulcsfontosságú. Az italok és az ételek élvezetét még inkább fokozhatja a barátokkal és családtagokkal való közös kóstolás. Kérjünk meg mindenkit, hogy ossza meg saját kedvenc párosításait, és együtt fedezzük fel az ünnepi ízek világát! Most, hogy tisztáztuk, hogyan igyunk karácsonykor, térjünk át a következő ínycsiklandó fogásokra: a libamáj, a kacsa és a töltött káposzta már csak egy lépésnyire van!
Először is, fontos hangsúlyozni, hogy az ital fogyasztása nem kötelező - sőt, sokak szerint a legjobb, ha egyáltalán nem is iszunk. Ezt a gondolatot a korszellem is megerősíti, és nehéz lenne vitatkozni vele egy olyan országban, ahol a "lázad a szívekben, nem a pálinkásüvegekben" elvárás uralkodik. Jellemzően nem a libamáj mellé egy-egy korty Szamorodnit élvező nagypolgár az, aki a konyhakéshez nyúl, de ki tudja, mit hoz a szél. Az igyon, aki nem borul a pohara fölé, és annyit kortyoljon, amennyitől az ünnep valóban életre kel benne, nem pedig a harci kutyákra emlékeztető, frusztrált lény.
Használati utasításként még annyit, a bor jó apropó lehet a beszélgetés időleges berekesztésére, ha a családi asztalnál a.) a politika, b.) az eladjuk-e a tizenketten örökölt tóalmási zártkertit, c.) a huszonhat éve elmaradt esküvői meghívó, d.) a bajai kontra szegedi halászlé, e.) a kinek a gyereke szebb/okosabb témakör kerül elő. Ilyenkor gyorsan vágjunk közbe, és kérdezzük meg: na, mit bontsunk ki, az ausztrál Savignon blanc-t (isten ments!), vagy az etyeki Szürkebarátot (még jó hogy, hát magyarok vagyunk, Lacikám)! Keveset töltsünk, mert ugyanannyi idő alatt isznak meg sok bort a rokonok, mint amennyi idő alatt a keveset, ha csak annyit kapnak. Rögvest tegyük vissza a hűtőbe, ne legyen szem előtt, meg persze ne melegedjen az ebéd meg a beszélgetés hőfokára. Ne lovaljuk bele egymást olyan "ki bírja jobban az alkoholt" versengésekbe, amiknek úgyis csak vesztese lesz: a családi béke. Inkább beszéljünk arról, ki emlékszik még a Pali bácsi rettenetes szagos Izabellájára, a szemenként lepotyogó Othellóra a kókai szüreten, meg hogy hogy örült a papa, amikor születésnapjára vele egyidős Aszút kerítettünk pár éve!
Ha kedvező körülmények között alakítjuk a dolgokat, és elkerüljük az alkoholos rémálmok árnyékát, a bor csodás, intelligens társunkká válhat ebéd, vacsora, baráti csevej vagy éppen karácsonyi dalok éneklése közben. Nézzük meg tehát, melyik bor milyen ételhez illik a legjobban!
