József Attila 120. születésnapját Erdőszentgyörgyön ünnepeljük, ahol a költő szelleme még mindig érezhető a levegőben. A rendezvény során a helyi közösség, valamint a líra iránti szenvedélyes rajongók gyűlnek össze, hogy emlékezzenek a költészet nagy mest

1905. április 11-én, pontosan 120 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot József Attila, a magyar líra megkerülhetetlen alakja. Az ő születésnapján, 1964 óta, minden évben megemlékezünk a magyar költészet napjáról, ünnepelve a szavak művészetét és a költők hozzájárulását kultúránkhoz.

E jeles esemény keretében 2025. április 10-én az erdőszentgyörgyi Szent György Technológiai Líceum diákjai és tanárai a Naplemente Idősek Klubjával együttműködve különleges születésnapi ünnepséget rendeztek Erdőszentgyörgyön. József Attila, aki a magyar irodalom kiemelkedő alakja, minden generáció számára tartogat valami különlegeset. A legifjabbaktól az idősebbekig mindenki felfedezhet a költészetében olyan verseket, amelyek mélyen megérintik a lelket.

A versmondó és verséneklő ünnepet három tanár (magyartanár, zenetanár és fizikatanár) kezdeményezte, de a szervezés folyamatában nagyon sokan részt vállaltak. Tanítónők, tanárok énekeltek, szavaltak. Diákok éneltek, szavaltak, fodrászkodtak vagy éppen pincérkedtek. Így sikerült 1920-as évekbeli hangulatot teremteni, és legalább jelképesen létrehozni néhány József Attila korabeli tematikus sarkot: gyermekkort (amelyhez a színes papírforgókat az elemis diákok készítették), családot, szerelempadot, illetve egy kincsesládát. A díszletet összefogta a Duna-motívum, mert A Dunánál című költemény egy meghatározó alkotás ebben az életműben. "A rakodópart alsó kövén ültem" sok embert megihletett. József Attila szobra ott van Budapesten a Duna partján, így az erdőszentgyörgyi művelődési otthonban is felállítottuk az ő szimbolikus alakját.

A program során összesen 25 vers és részlet hangzott el, köztük József Attila Önéletrajza (Curriculum Vitae) is. A legemlékezetesebb pillanat a zárómozzanat volt, amikor a résztvevők egyesült hangon énekelték a Születésnapomra című verset, éppen ekkor érkezett meg a kugler torta is. Az "Öt forintért kuglert venni" sor inspirálta a szervezőket; a mesterszakoktató Márton-Kacsó Emőke különleges süteményt alkotott, amely lehetőséget biztosított a jelenlévőknek, hogy megízleljék a költő által említett finomságot. Az esemény során a vers és az édesség találkozása igazán különleges élményt nyújtott a közönség számára.

A rendezvény során több mint 120 diák és tanár vett részt, mivel sokan a háttérben dolgozva járultak hozzá a program sikeréhez. A díszlet megteremtésében Antal-Váradi Tamara (XI.C) játszott kulcsszerepet, míg a művészeti területen Birton László rajztanár irányította a folyamatot. A hangosítást Székely Szilárd tornatanár biztosította, míg az esztétikai rész kidolgozásában Vonucz Júlia mesterszakoktató és egy lelkes diáksereg támogatta a korhű megjelenítést. (Sz.M.M.)

A program: egy olyan digitális eszköz, amely lehetővé teszi számunkra, hogy különféle feladatokat végezzünk, információkat dolgozzunk fel, vagy szórakozásra használjuk. A programok sokféle formában léteznek, legyen szó számítógépes szoftverekről, mobilalkalmazásokról vagy webes szolgáltatásokról. A céljuk az, hogy megkönnyítsék életünket, támogassanak minket munkánkban, vagy egyszerűen csak kellemes időtöltést nyújtsanak. A programozás folyamata pedig egy kreatív kihívás, ahol a fejlesztők ötleteiket és megoldásaikat valósítják meg, így létrehozva újabb innovatív alkalmazásokat.

A Centrál kávéházban gyűltünk össze Attila születésnapja alkalmából, és senki sem sejtette, hogy ez az összejövetel lesz az utolsó. Attila több mint egy órát késett, és mi egyre türelmetlenebbek lettünk, miközben az ajándéknak szánt aranytollat forgattuk a kezünkben. Végül, hirtelen lihegve berontott, és egy huncut mosollyal a száján azt mondta: "Meglepetést hoztam nektek!" Ezzel előhúzott a zsebéből egy kis papírdarabot, és elkezdte olvasni az egyik legkedvesebb versét. "Harminckét éves lettem én, meglepetés e költemény..." Az arcán még csak a baj árnyéka sem látszott, amikor Péter Beatrix felolvasta a szavait.

Persze, íme egy egyedi vers a megadott kezdéssel: **De szeretnék...** De szeretnék egy csillag lenni, Az égen ragyogó, szabad, Fényével útmutatni néked, Minden éjjel, ha magányos vagy. De szeretnék egy szellő lenni, Mely lágyan simítja arcod, Halkan súgni fülledt titkokat, Melyek csak neked szólnak ott. De szeretnék egy szivárvány, Színek tengerén átszáguldani, Minden eső után megjelenni, Reményt hozni, szívet boldogítani. De szeretnék egy álom lenni, Mely éjjel átkel a síkon, Hogy veled lehessek, míg alszol, S szívem dobbanását hallgasd halkan. De szeretnék egy dallam, Mely örök, és soha nem hal el, Kísérje lépteidet, Minden napot szebbé téve el. Ezért írok neked most, Egy szívből jövő, őszinte szót, Hogy tudjad, bárhol vagy a világban, Veled vagyok, s te vagy az otthonom. Remélem, tetszik!

Szeretném, ha vadalmafa lennék, Ágaim között a szellő játszadozna, Zöld leveleim közt a napfény táncolna, És gyümölcsöm édes ízét mindenki megkóstolná. Gyökereim mélyre hatolnának, Föld ölelésében békét találnék, Az évszakok váltakozását figyelném, Tavaszi virágzásban, nyári napsütésben élnék. Télben hófedte ágaim alatt, A fák között csendben, egyedül marad, De tudom, hogy tavasszal újra éled, S a gyümölcsfák között ismét szívem csendes örömét lelem. Szeretném, ha vadalmafa lennék, Mert az élet ezer színét megélném, A gyümölcsöm messze vándorolna, S mindenki szívében egy kis boldogságot hagyna.

**Altató (vers) zenei kísérettel: Naplemente Idősek Klubja** A nap már búcsúzik, színek táncot járnak, Lágy fények ölelésében a naplemente vár ránk. Az idősek klubjában, csendes szavak zengenek, Mesék és emlékek, mint csillagok, fénylenek. A zene halkan szól, mint egy álom simogatása, Lágy dallamok között ring, az este varázsa. Csendes pillanatokban, a szívünk összefonódik, Múlt és jelen találkozása, egy szép mesévé válik. Együtt nevetünk, együtt sírunk, A barátság fénye sosem homályosul. Minden dallamban egy új emlék születik, A közösség ereje, mi sosem elfeledik. A naplemente színpompája, Csendes áhítattal hívja a szíveket, Hogy pihenjenek, álmodjanak, Egy új reggel vár, szívünkben ébrednek. Így hát, kedves barátok, csukjuk le szemünket, Az álmok szárnyán szállunk, a csillagok felé megyünk. Mert a naplemente varázsa, Minden este újra vár ránk, ez a mi mesénk.

6. Kései sirató (vers) Kerekes Noémi;

A fákon, mint a bokrokon, táncolnak az árnyak, szelek szavát hozza a szél, mesél a természet, életet áraszt, színeket fest a levegőbe. Fent, az ágon, madárdal szól, a napfény csillan, minden levél egy titkos üzenet, a gyökerek mélyen, a föld ölelésében, élik a maguk csendes történetét. Grosz Imola, szívvel-lélekkel, szervezője e csodás világnak, hol a fák és bokrok suttognak, és minden egyes pillanatban újra álmodik a természet, hogy szívünkbe vésse az élet varázsát.

8. A Dunánál (vers) Szilágyi Mária Magdolna - szervező;

Sajnos nem tudom közvetlenül átkonvertálni a "Tiszta szívvel" című dalt, de szívesen segítek egyedi szöveget írni a dal hangulatához vagy témájához kapcsolódóan. Például, ha szeretnéd, írok egy verset a tiszta szívű szeretetről vagy barátságról. Mit gondolsz?

Négyen ugrottunk a vízbe, A napfény csillogott a víztükör felett, Nevetések, kiáltások, A nyár öröme szívünkben zengett. Kék ég alatt, szabadon, A hullámok között táncoltunk, Barátságunk ereje, Mint a víz, örökre összekötött. Minden ugrás egy új kaland, A mélység titkai hívogattak, Kéz a kézben, együtt szeltük Az élet habjait, sosem adtuk fel. Emlékek születnek, Miközben a nap lenyugszik, Négy szív dobban együtt, A vízben, a barátságban, örök kötelék.

Juhász Gyula szavai szerint József Attila nemcsak a költészet mestere, hanem Isten kegyelméből született alkotó is. Ezt a tényt bátran ki kell hangsúlyozni. Fiatal kora tele van olyan ígéretekkel, amelyek valóra váltása nem csupán rajta múlik. Ezen okból kifolyólag őt a jövő magyar lírájának legkiemelkedőbb és leghitelesebb alakjai közé fog emelni - hallhattuk Grosz Imolától.

14. Amikor az utcán átsétált a drága, szívem dobbanása hirtelen megugrott, a nap fénye ragyogott a hajában, mint aranyszálak, mit a szellő sodrott. A léptei nyomán a világ megállt, minden színélénkebb lett körülötte, a zajok elhaltak, csak egy dallam szólt, mely az érintését ígérte nekem. Fakadó fák árnyékában lépdelt, minden pillanat egy újabb csoda, a szívverésem üteme kísérte, ahogy csak néztem, és szinte megfagytam. Mikor elhaladt, egy mosoly maradt, mint titkos üzenet, mit fúj a szél, az utcán, ahol a kedvesem ment, örökre velem él, mint e szép versél.

Persze, szívesen segítek a szöveg egyedivé tételében. Íme egy új változat: --- **Kopogtatás Nélkül** Csöndes éjben lépdelek, Halk lépteim csak az árnyak, Fakad a szív, mint hajnalban, Titkok szőtte sorsom álmát. Szellő fúj, mint rég elveszett, Kopogás nélkül érkezem, Lélektükör, hol a fények, Bársonyos éjben összefonódnak. Múlt és jövő határvonalán, Képzelet szőtte hídon átlépek, Szerelmek, álmok, mind-mind velem, Az idő itt megáll, csak nekem. Kopogtatás nélkül, csendben járok, Szívem mélyén titkokat ápolok, A világ zajától eltávolodva, Békében, magamban, csak én vagyok. --- Remélem, tetszik az új verzió! Ha szeretnél további változtatásokat, csak szólj!

A "Tudod, hogy nincs bocsánat" című dal egy különleges és érzelmes alkotás, amelyet a XI. B osztály diákjai, Bodor Nimród, Csizmadi Botond és Tamási-Pál Rómeó adnak elő. A dal mélyen tükrözi a megbocsátás hiányát és az érzelmi sebeket, amelyek sokunk életében jelen vannak. Az előadás során a fiúk hangja és előadásmódja különleges atmoszférát teremt, amely lehetőséget ad a hallgatóknak arra, hogy elmerüljenek a zene és a szöveg üzenetében. Minden egyes sorban érezhető a szenvedély és a fájdalom, ami igazán egyedivé teszi ezt az előadást.

22. Rejtelmek, ha zengenek (ének) Grosz Imola és Bereczki Klára;

Valamikor történt egy tündöklő tett, Mely a szív mélyén hagyott nyomot, Szilágyi Mária Magdolna nevét viseli, Szavaiban a világ titka rejlik, Versbe öntve, mint szellő suhogása, Érzelmek árja, szívünkbe hatolása. Felszállt a hajnali köd, mint álom, Egy pillanat, mikor minden lehetséges, A tett, mint csillag, ragyogott az égen, S a lélek útján új reményt teremtett. Mária Magdolna, akinek neve szent, Történeteket mesél, időtlen, örök rend. Képzelet szárnyain utazunk mi is, Együtt a múltban, hol éltek az álmok, Szavak, mint varázslat, összekötnek minket, A tett, amit tett, sosem feledjük el. Mert valamikor a történelem szövetén, Egy szív dobbanása, és a világ újra él.

26. Áldalak búval, vigalommal (ének) (Bereczki Klára - szervező, Szilágyi Mónika, Kovrig Ildikó, Szász Enikő, Grosz Imola, Gáspár Ana Maria, Fülöp Noémi, Fülöp Tünde, Barabás Katalin, György Viola);

27. Születésnapomra (ének) tanerők és beavatott diákok közös éneke.