Ilyen matrjoska baba biztosan nem akadt a birtokodban: olyan hatalmas, hogy a tér közepén trónol!
Egy varázslatos, orosz mesék világát idéző táj tárul elénk Kína Belső-Mongólia autonóm tartományában, ahol a híres végtelen sztyeppék ölelésében több mint kétszáz impozáns matrjoska baba ékesíti Manzhouli egyik terét. Ezek a színes, festett babák nem csupán díszítőelemek, hanem a helyi kultúra és hagyományok gazdag szövetét is tükrözik, mesélve a régió történelméről és sokszínű örökségéről.
Az 540 ezer négyzetméteres Matrjoska téren egymás mellett sorakozó, óriási babák egy másik univerzumba repítik az arra járókat, akik leginkább a ma is működő, 30 méter magas matrjoska szállodára csodálkoznak rá.
Ez egyébként a világ legnagyobb matrjoska babájának számít, amelynek 3200 négyzetméteres területén található többek között egy orosz étterem és egy hangversenyterem is. A magára Kína, Mongólia és Oroszország kultúrájának metszőpontjaként tekintő, Pekingtől körülbelül 1700 kilométerre, de az orosz határtól mindössze 15 perc autóútra fekvő város színes placcán még megannyi érdekességgel találkozni, köztük olyan babákkal is, amelyek fejére Nelson Mandela vagy épp Lenin arcát festették. A tér mesébe illő hangulatát tovább fokozzák az ikonikus orosz nevezetességeket idéző, színesre festett épületek.
Azokat, akiket magával ragad itt a matrjoska-élmény, hagyományos babákkal, kulcstartókkal és megannyi ajándéktárggyal teli szuvenírboltok sora várja.
A nyolcvanas évek gyerekszobáinak elengedhetetlen díszének számító matrjoska baba első példánya 1890 körül látta meg a napvilágot, Vaszilij Zvjozdocskin asztalos és Szergej Maljutin festő közös alkotásaként. Az eredeti készlet nyolc különböző figurából állt, a legnagyobb közülük egy fiatal nő alakját öltötte magára, akinek belsejében számos kisebb figura rejtőzött – mindegyik egyedi, mégis összhangban a többivel.
A mezőn egy határozott nő állt, kezében egy fénylő kaszával, mintha a nap első sugarait is magával hozta volna. Mellette egy kedves asszony kínálta a zabkását, amelynek illata betöltötte a levegőt, és a falusiak szívét melengette. A távolban egy fiúgyermek játszott, mosolygós arca tele volt kíváncsisággal, miközben a fűben ugrándozott. Egy másik nő, karjában tartva testvérét, figyelte a gyerekeket, miközben a szél fújta a haját. A fiatal lány, akinek szemei csillogtak, éppen a virágokat szedte, hogy színes koszorút készítsen, melyet majd a csecsemő fejére helyez. A kisbaba, akit egy patchwork takaróba csavartak, békésen aludt, álmaiban pedig talán a mező varázslatos szépségét látta. Mindenki a saját világában élt, de együtt alkották meg a falusi élet szövetét, tele szeretettel és egyszerű örömökkel.
A matrjoska babák története egészen 1900-ig nyúlik vissza, amikor is a párizsi világkiállításon debütáltak, és a tervezők bronzérmes elismeréssel térhettek haza. Ezt követően a matrjoskák szinte lángra kaptak Oroszországban, majd hamarosan nemzetközi hírnévre tettek szert, az orosz kultúra szimbólumává avanzsálva. A hagyományos, fekete szemű, piros arcú, vidám női alakokat különféle virágmotívumok - mint például pipacs, rózsa, tulipán és harangvirág - díszítik. A matrjoskák elkészítéséhez különböző fák, például nyír, nyár, ciprus vagy ébenfa szolgál alapanyagként, melyeket legalább két évig szárítanak, mielőtt nekilátnának a faragásnak - mindig a legkisebb bábával kezdve a folyamatot.
