Íme egy egyedi változat a szövegből: Tzivia, a rabbi felesége, betekintést nyújtott az ortodox zsidó nők világába: "Közösségünkben a hagyományaink szerint csak nők üdvözölhetik egymást kézfogással."

Tzivia Rebecen, a rabbi felesége, egy különleges világ kapuját nyitja meg előttünk, ahol a hagyományok és a modern élet határvonalán egyensúlyozik. Mesél arról, milyen nőnek lenni egy olyan zárt, rejtélyes ortodox közösségben, ahol a szabályok szigorúan érvényesek, de a mindennapi élet kihívásai sosem állnak meg. Amikor először találkoztunk Tziviával és férjével, azonnal feltűnt, hogy életük ritmusa eltér a megszokottól – egyfajta harmóniát sugároztak, ami a hagyomány és a modernitás között feszülő ellentétet is magában hordozta. Az ő történetükben a hit és a személyes vágyak találkozása egy újfajta értelmet nyer, amely mindannyiunk számára tanulságos lehet.

"Nálunk a kezet fogás kizárólag a nemek szerint történik: nő a nővel, férfi a férfival üdvözli egymást."

Amikor például a kocsit a szervizbe viszem, gyakran előfordul, hogy kezet nyújtanak nekem. Ilyenkor mindig elmondom, hogy örülök a találkozásnak, de ortodox zsidó nőként nem fogok kezet a férfiakkal. A reakciók általában viccesek, vagy érdeklődést váltanak ki, de soha nem tapasztaltam, hogy ezért bárki megszólna.

Nagymamája a holokauszt szörnyűségeit túlélt, és ez az élmény mély nyomot hagyott benne. Mégis, büszkeséggel tölti el, hogy unokája olyan életet élhet, amelyben már nem a múlt fájdalmával kell megküzdenie. Az unoka ma bátran mesél a zsidóságról, hagyományokról és értékekről, amelyek a család szívében élnek, és a jövő számára is reményt és inspirációt adnak.

"Sok félreértés és félinformáció él az emberek fejében az ortodox zsidó nők életéről. Ez egy életstílus, ami mindenre rávetül."

Minden reggel egy kettős sorban megfogalmazott hálaadó imával kezdem a napomat, melyet a szokásaink végigkísérnek. Szombaton, a szent sábesz időszakában nem dolgozunk; ilyenkor a zsinagógában gyűlünk össze, hogy imádkozzunk. Ezen a napon olvassuk fel a Tórát is, de ehhez legalább tíz férfi jelenléte szükséges – ezt az összejövetelt minjennek nevezzük. Az, hogy kóser ételeket fogyasztunk, egyfajta távolságot teremt köztünk és a nagyvilág között, megőrizve hagyományainkat és értékeinket.

"Sok étterem nem kínál lehetőséget a beülésre, ha elindulunk valahova, mindig magunkkal visszük az ennivalót" – osztja meg Tzivia, akinek öltözködése is hűen tükrözi a vallási meggyőződését.

"Ortodox zsidó nőként olyan ruhát viselek, ami nem kivágott, eltakarja a könyökömet, és nadrágot sem veszek fel, hanem szoknyát, ami a térdem alá ér. Annál az irányzatnál, a Chábád, ahova tartozom harisnyát is hordunk. Kiélem a nőiességem, de vannak megkötések, amiket követünk.

Ugyanígy van a parókával is: tévhit, hogy azért fedjük be a hajunkat, mert el kell csúfitanunk magunkat, vagy kopaszok lennénk. A Tórában az a törvény, hogy esküvő után a házas nő befedi a fejét. Nekem például sok parókám van, mert szeretem őket. Egy tórai parancsolatot, egy mitzvát teljesítek azzal, hogy befedem a hajamat, és ezt szeretném úgy megtenni, hogy kényelmes legyen, és jól érezzem benne magam."

Az ortodox közösségekben az ismerkedés és a házasság folyamata sajátos szabályok és hagyományok szerint zajlik, eltérően a modern megközelítésektől.

Mi nem a hagyományos klubokban keresgélünk ismerkedési lehetőségek után, hanem inkább egy saját bemutatkozó profilt készítünk, amelyben feltárjuk önmagunkat. Ez a profil olyan, mint egy személyre szabott önéletrajz, ahol részletesen kifejtjük, mik a szenvedélyeink, milyen értékeket tartunk fontosnak, és milyen társra vágyunk az életünkben. Mi is átéltük ezt a shidduch rendszeren keresztül, amely segített nekünk megtalálni a megfelelő partnert.

Az ortodox közösségekben a nők és a férfiak különböző szerepkörökben és térben élnek, ami jól tükrözi a hagyományos értékrendet és a vallási előírásokat.

A zsinagógában külön imádkozunk, az iskolában és a rendezvényeken is külön vagyunk. Ezért nem mindennapi esemény, hogy a fiatalok spontán módon összefussanak és megismerkedjenek egymással. Én Angliában tartózkodtam, amikor egy kedves barátnőm felhívott, hogy van egy fiú, Myers Mendy, akinek ismeri a családját, és hogy elképesztően hasonlítunk egymásra. Akkor még nem voltam teljesen biztos abban, hogy szeretnék randizni, hiszen számomra ez egy komoly lépés volt, de végül igent mondtam.

Megírtam magamról egy résumét, megadtam három-négy barátnőm telefonszámát, őket felhívták a szüleik, beszélgettek velük rólam. Ugyanez az én oldalamról is megtörtént" - meséli Tzivia, aki már az első találkozásnál sejtette, hogy ebből lesz valami.

Nyolc hosszú órán keresztül folytattuk a beszélgetést, és ezt követően még pár alkalommal találkoztunk, amikor végül megkérte a kezem.

"Az udvarlás időszaka egy tudatos döntés: az ismerkedés során nincs semmiféle fizikai kontaktus, még kézfogás sem. A randevúk is nyilvános helyeken zajlanak. Ha egy pár szimpatikus egymásnak, és működik a kémia, akkor nehéz fizikai kontaktus nélkül lenni, ezért az eljegyzést követően 3-4 hónapon belül össze is házasodtunk."

Rabbifeleségként a hagyományos értékek mellett elkötelezett, mégis bátran belevágott az egyetemi tanulmányokba. Aktívan jelen van a közösségi médiában, ahol tudását és tapasztalatait megosztja másokkal, ezzel is hozzájárulva a közösség edukációjához. Emellett férjével együtt irányítják a Zsidóházat, ahol a hagyományok és az innováció találkozik.

"A zsidó családok felépítése nagyon gyerekcentrikus, általában hat, akár nyolc gyerek van. A karrier, a pénz azt szolgálja, hogy a nyugodt családi életet támogassa."

"A gyereknevelés egy különleges küldetés, amely nem csupán a nőkre hárul, hanem a férfiakra is egyaránt."

"Már fiatalon szó esik a nevelési elvekről. Nekem anyaként fontos, hogy a zsidó szokásokat ne csak továbbadjam, hanem megszerettessem. A férfi kötelezettsége az oktatás, és az, hogy például megtanítsa a gyerekeket úszni. Tudatosan nevelünk, és figyelünk arra, hogy a mitzvákat, vagyis a jócselekedeteket szeretettel csinálják. Két óvodáskorú gyermekünk van, de már ők is szoknyát hordanak, és tudják, hogy az öltözőben nem szaladhatnak be kisfiúk, mert az vörös vonal."

Az otthonuk rendkívül gondosan megtervezett, ahol az L-alakú konyhában elkülönített tejes és húsos zóna található. A lakás különböző pontjain rituális kézmosók sorakoznak, míg az ajtófélfán egy mezüze díszeleg, amelyben egy apró pergamen-tekercs rejlik.

Egy imádság szövege, melyet kézzel írtak héber nyelven, egy díszes vagy egyszerű tokban található. Ezt a tekercset az ajtófélfára helyezzük, hogy védelmet nyújtson számunkra. Ez a cselekedet a micvák teljesítésének része, és arra emlékeztet, hogy Isten folyamatosan jelen van otthonunkban is.

A cödekedoboznak nevezett adománygyűjtő persely is több helyen van. A mi családunknak van egy fő perselye, amelybe ima előtt adományt dobunk. Ha megtelik, elvisszük, és felajánljuk egy szervezetnek. A család minden tagja ad mindennap, ezért a ház különböző pontjain is megtalálhatók ezek a kis dobozok, vannak köztük olyanok is, amiket a gyerekek készítettek."