Horvátország jegybankelnöke a HVG-nek nyilatkozva kiemelte: gazdasági sikereink egyik kulcsfontosságú eleme az euró bevezetése volt, amely jelentős hatással volt fejlődésünkre.

Boris Vujcic, a Horvát Nemzeti Bank elnöke, aki tavaly július óta már a harmadik ciklusát végzi, úgy véli, hogy egy kis, nyitott gazdaság esetében nem lenne lehetőségünk önálló árfolyam-politika kialakítására. Az euró bevezetésének legfőbb előnye az árfolyamkockázat megszüntetése, ami jelentős stabilitást hoz a gazdaság számára.

Amikor Horvátország 2013-ban csatlakozott az Európai Unióhoz, Ön, mint a Horvát Nemzeti Bank elnöke, kifejezte azt a szándékát, hogy minél előbb áttérjenek az euróra. Mi motiválta Önt a nemzeti valuta, a kuna mielőbbi elhagyására és az uniós valuta elfogadására?

Egy kisebb, nyitott gazdaság számára a szuverenitás fogalma nehezen értelmezhető, hiszen a nagy globális szereplők, mint például az Európai Központi Bank (EKB) és az amerikai Federal Reserve (Fed) monetáris politikája meghatározza a kereteket, amelyekhez alkalmazkodnunk kell. Az euró bevezetésének legfontosabb előnyeként azt emelhetjük ki, hogy ezzel megszűnt az árfolyamkockázat, ami stabilabbá tette a gazdasági környezetet.

A csatlakozás másik, talán még lényegesebb indoka az volt, hogy a horvát gazdaságot mély euroizáció jellemezte. A vállalkozások, a háztartások, sőt, még a kormány is jelentős mennyiségű betétet tartott euróban, és euró- vagy euróhoz kötött hiteleket igényeltek. Ezzel a belépéssel tehát megszűnt az árfolyamkockázat, ami stabilabb pénzügyi környezetet teremtett.

Az erős euroizáció annak a következménye volt, hogy a késői Jugoszláviában és Horvátország első éveiben is súlyos inflációt éltek át?

Valóban, Jugoszláviában a betéteket nyugatnémet márkában tartották, hogy elkerüljék a hazai valuta gyakori leértékelésével járó veszteséget. Majd 1991 után az árfolyamveszteséget a bankok igyekeztek fedezni, ezért a hiteleket a márkához indexálták, aztán pedig az euróhoz kötötték.

Az euróövezeti csatlakozás előtt a horvát jegybanknak gyakran kellett védenie a kuna árfolyamát?

A kuna árfolyamának stabilizálásához komoly devizatartalékokra volt szükség, mivel az euróval szemben viszonylag szűk sávban ingadozott. Nem állítanám, hogy jelentős mennyiségű devizát kellett felhasználnunk ehhez, de időnként interveniálnunk kellett, hogy beavatkozzunk a piaci folyamatokba. Különösen a 2008-as pénzügyi válság idején éreztük a nyomást a kunán, és hasonló helyzet alakult ki a Covid-válság kezdetén, 2020 elején is.

Kaptak segítséget az Európai Központi Banktól?

Az Európai Központi Bank (EKB) lehetőséget biztosított számunkra a devizacsere intézményére, azaz a swapra, amely során kunáért eurót kaptunk. Ezt a swapmegállapodást a Covid-válság kezdetén kötöttük meg, éppen akkor, amikor már csak néhány hónap választott el minket attól, hogy belépjünk az ERM II rendszerébe, amely az euró bevezetésének előszobájaként ismert árfolyam-mechanizmus. A swap megállapodás kulcsszerepet játszott abban, hogy megakadályozzuk a devizaspekulációt, és hozzájáruljunk a valutánk stabilizálásához.