Harminc órás küzdelem és szenvedés után végre sikerült hazahoznia testvérét a háború sújtotta területről.
Kedden délben érkezett haza Fejes Zoltán Kijevből, és ezzel egy különösen fájdalmas küldetést teljesített: magával hozta testvére, Fejes Csaba hamvait. Csaba, aki ALS betegségben szenvedett, szentesi családapaként élt, és az ő utolsó hónapjait lapunk is figyelemmel kísérte, ahogyan testvére, Zoltán is végigjárta a fájdalmas kálváriát. Nem volt könnyű feladat, hogy egy háború sújtotta, idegen országból sikerüljön hazahoznia bátyja földi maradványait, de Zoltán eltökéltsége és szeretete mindent felülírt.
Zoltán hétfőn reggel beszállt a buszra, és kedden délben, több mint 30 órás fárasztó utazás után, végre megérkezett Magyarországra. Testvére, az ALS-szel küzdő Fejes Csaba hamvait az édesanyjukhoz vitte, Derekegyházra. Ott fog tartózkodni a temetésig, amelyre még várniuk kell, mivel egyelőre hiányoznak bizonyos papírok. Ezeket a nagykövet június közepén hozza el Magyarországra, személyesen.
A megkönnyebbülés mosolya
A Fejes Csaba Támogatói oldalán értesültünk arról a megható eseményről, hogy Fejes Zoltán végre hazaérkezett Kijevből. A bejegyzéshez csatolt fotón Zoltán látható, amint az édesanyja derekegyházi otthona lépcsőjén ül, kezében a testvére urnájával, és egy boldog mosoly díszíti az arcát. Bár sokak számára ez a pillanat szokatlannak tűnhet, azok, akik végigkövették az ALS betegségben szenvedő Csaba utolsó hónapjait, és az azóta eltelt két hetet, tudják, hogy ez a mosoly a megkönnyebbülés jele: a család számára nem volt könnyű feladat hazatérniük, de a nehézségeket legyőzve végül sikerült.
Újabb dokumentumokra volt szükség, amelyeket a nagykövet fog hazaszállítani.
Pénteken érkezett meg Csaba hamvait a szállodába, az eljárás során a temetkezési vállalkozás munkatársa hozta el őket, egy hátizsákból elővéve. Nem éppen a legkegyeletesebb módja volt ennek a szállításnak, de én mégis örömmel fogadtam, hogy végre hazatérhetünk. Azonban a dolgok nem alakultak ennyire egyszerűen; újabb akadályok merültek fel, amelyek miatt szinte elkerülhetetlennek tűnt, hogy még egy hetet Kijevben maradjak. Vissza kellett térnünk az ügyészséghez. A két héten át tartó, szinte sziszifuszi küzdelem során beszerzett papírok ukrán nyelvűek voltak, és kiderült, hogy csak Ukrajnában érvényesek, Magyarországon viszont nem. Szükség volt egy újabb tanúsítványra ahhoz, hogy itthon el tudjuk temetni Csaba hamvait. Az ügyészség még a halotti bizonyítványt is meg akarta tartani, ami nélkül nem vihettem volna haza a hamvakat. A nagykövet és a tolmács végül megállapodtak az ügyészséggel, hogy ők intézik a további lépéseket. A nagykövet úr vállalta, hogy amikor június közepén visszatér Magyarországra, elhozza ezeket a szükséges dokumentumokat - mesélte Zoltán, aki szombaton hazaindulhatott volna, de sajnos se buszon, se vonaton nem volt hely, így csak hétfő reggel tudta megszerezni a busz maradék három helyének egyikét.
