A Nap különlegességét a halott testvérei adták | 24.hu

Magyarországi kutatás számította ki, hogy napunk 10-20 millió évig vajúdott, mire létrejött. Ennek során számos testvérét felfalta - ez tette lehetővé a földi élet kialakulását, és ez vihet közelebb ahhoz is, hogy mennyire vagyunk különlegesek az univerzumban. Tudjuk, hogy a Nap az utolsók között bújt ki csillagbölcsőjéből, ám épp ezért paradox a helyzet: több testvére is szétszóródhatott a Tejútrendszerben.

Napunk az utolsók között emelkedett ki egy olyan csillagbölcsőből, ahol korábbi, falánk testvérei már régen elnyelte a sötétség. E késlekedett születésnek köszönhetjük bolygónk vízkészletét, és ezáltal választ nyerünk arra a kérdésre is, mennyire vagyunk egyediek az univerzumban.

- mondja a 24.hu-nak Maria Lugaro nukleáris asztrofizikus.

Valószínűleg nem sokakat ösztönöz a további információk felfedezésére, amikor olyan fogalmak, mint sugárzó izotópok, leszakadó elektronok és protonná alakuló neutronok egy mondaton belül találkoznak. Azok azonban, akik valóban értik ezeket a komplex jelenségeket, figyelemre méltó felfedezésekre bukkantak a szigorú adatok tengerében. Különösen a Nap keletkezésének időszakát kutatva nyerték el a választ, amely alapvetően formálja a saját egyediségünkről és létezésünkről alkotott elképzeléseinket is.

A laikus számára esetünkben épp a végeredménynél kezdődnek az izgalmak, amikor a 12 ország 37 intézményének kutatóiból álló csoport eredményei alapján Dr. Maria Lugaro, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének (CSFK CSI) tudományos tanácsadója kiszámolta:

A Nap anyaga körülbelül 10-20 millió évet töltött el születése előtti bölcsőjében, mielőtt megkezdte volna saját, független életét az univerzumban.

Milyen kapcsolatban áll mindez a földi élet keletkezésével, valamint a távoli univerzumban és esetleg a Földön kívüli élet felfedezésével? Erről beszélgettünk Maria Lugaróval és Kiss László professzorral, a CSFK főigazgatójával.

A jelen tudásunk szerint 13,8 milliárd évvel ezelőtti ősrobbanással létrejött univerzum folyamatosan változik, átalakul, csillagok születnek és kimúlnak. E folyamat során állandóan újratermelődik a gázból és porból álló, úgynevezett csillagközi anyag - legnagyobb mennyiségben a nagy tömegű csillagok halálát jelentő szupernóva-robbanásokkal.

A hatalmas mennyiségű por és gáz összeáll, lehűl, és ezáltal megjelennek a csillagbölcsők, ahol a csillagok életre kelnek. Ezek a folyamatok elképesztő méreteket ölelnek fel, még akkor is, ha...

egy-egy csillagbölcső saját galaxisunk, a Tejútrendszernek nagyjából egy ezredét, azaz száz fényéves tartományt tölt ki

- magyarázza Kiss László.

Képzeljünk el egy csarnokot, amelyben több légtisztító berendezés működik. Ezek oly módon szabadulnak meg a kiszűrt anyagoktól, hogy eltérő időközönként és rendkívül változatos méretű galacsinokban köpik vissza azokat: gázok, por, szösz, hajszálak, minden egyben. A galacsinok aztán idővel szétesnek, anyaguk szétszéled, majd újra valamelyik szűrőbe jut, és így tovább, évmilliárdokon keresztül - kisarkítva és a végletekig leegyszerűsítve valahogy így működik a rendszer.

Fontos, hogy léteznek kisebb és nagyobb csillagkeletkezési régiók, a méret pedig nagyon sokat számít. A sok anyagot rejtő nagy bölcsőkben hosszú ideig tart a vajúdás, sok a testvér, az idősebb, gyorsan hízó, és 10 millió éven belül szupernóvaként el is múló csillagok maguk is táplálják az ifjabbakat. Ezáltal pedig más, egyelőre maradjunk annyiban, hogy különlegesebb csillagok is létrejönnek, mint a kisebb területeken, ahol értelemszerűen kevesebb a csillagközi anyag, nincs annyi testvér és korkülönbség is alig.

Maria Lugaro és kollégáinak friss kutatása arra kereste a választ, hogy meddig tartott a Napunk születését megelőző vajúdás, amiből arra is következtethetünk, hogy az adott csillagszületési régió milyen mennyiségben állította elő a csillagokat. Eredményeik az egyik legrangosabb folyóirat, a Nature hasábjain jelentek meg, itt olvasható eredetiben.

Órák, percek, évek kezelésére szakosodott emberi elménkkel még a történelmi múlt évszázadai és évezredei is nehezen értelmezhetők, a csillagászati idő pedig szinte felfoghatatlan. A csillagászoknak olyan kozmikus órára van szükségük, amelyek a Naprendszer születése idején indultak el, és a végsőkig ketyegnek - ezek a radioaktív izotópok, esetünkben az ólom 205-ös és a tallium 205-ös izotópja volt a kísérleti egér.

Nem bonyolítjuk túl a dolgokat a módszer részletes bemutatásával; a lényeg az, hogy a radioaktív izotópok folyamatosan bomlanak, és ismerjük a felezési idejüket, azaz azt az időtartamot, amely alatt a mennyiségük a felére csökken. Ebből az aktuális izotópkoncentrációból visszaszámolhatjuk, mikor keletkeztek. A Földre érkező meteoritok olyan időkapszulaként működnek, amelyek a Naprendszer keletkezésének időszakát őrzik, így a mérések végrehajtása nem tűnik lehetetlen feladatnak.

A nehézségek ott kezdődnek, hogy a csillagokban, a nagy hőmérsékletű és nyomású plazmában egészen más a bomlás, mint ahogy most, földi viszonyok között vizsgálni tudjuk

- magyarázza Maria Lugaro.

A megfelelő mérési körülmények megteremtése kizárólag a német GSI/FAIR ESR nehézion-tároló gyűrűjében vált lehetővé, miután számos fejlesztést hajtottak végre. Ennek hátterében több ország és több tucat tudós évtizedekig tartó kitartó munkája állt. Miután sikerült pontosan meghatározni a 205Tl és a 205Pb bomlási sebességét a csillagokban, a következő lépést a CSFK CSI és a Szegedi Tudományegyetem szakértői tették meg.