A Parlament építkezése: egy különleges pillanat 1893-ból, melyet eddig csak kevesen láthattak.

A Batthyány térről nézve lenyűgöző látványt nyújt az éppen épülő parlament, amely körbe van kerítve állványokkal. A régi fényképen világosan látható, mennyire gyorsan emelkedtek a falak, ahogy a munka haladt.

A Mai Manó Ház dokumentációja szerint 1840-ben készült az első, nyilvánosságra is hozott fotográfia hazánkban. Ekkoriban az önálló, magyar parlament még csak kevesek álma volt. Amikor megkezdődtek az építkezések, a fényképészet is jóval elterjedtebb volt, ám mégis elvétve találni az országházról épülőfélben lévő képeket.

A magyar parlament impozáns épülete Steindl Imre briliáns tervei alapján körülbelül két évtized alatt készült el. 1902. október 8-án lépett életbe, amikor a képviselők végre birtokba vehették. A reformkori nemzeti öntudatra ébredés hozta magával a független pesti parlament iránti vágyat, amelyet már 1843-ban, a pozsonyi országgyűlés keretein belül hivatalosan is elfogadtak.

A parlament helyszínére, az építkezési költségek várható mértéknek meghatározsára és a tervek megalkotására egy választmányt jelöltek ki. Az volt a cél ekkor, hogy a jövő évi ülésszakra el is készüljön az országház. Az épület terveivel Lechner József építészeti igazgató bízták meg, aki az MTA mai helyét szemelte ki erre a célra. Egy évvel később az új Vásárpiac tere is felmerült helyszínként. Összesen 42 pályamű érkezett be, azonban az ügy valahol elakadhatott, mert se a következő, se a későbbi években nem bírálták el ezeket. Közben elérkezett a szabadságharc ideje,

A parlament építése még a tervek szintjén sem jutott előbbre, hiszen nemcsak az alapkövét nem helyezték el, de még a tervezési fázisban sem született végleges döntés.

Egészen a Bach-korszak végéig kellett várni azzal, hogy az ügy ismét napirendre kerüljön. 1880-ban, Tisza Kálmán miniszterelnökségének idején és vezetésével álltak neki ismét annak, hogy helyet találjanak a majdani parlamentnek. A Tömő térre (a mai Kossuth tér) esett az országgyűlés választása, a tervek elbírálásában pedig Tisza mellett többek között Ybl Miklós is részt vett. Az ekkor beérkezett egy pályaművel végül négyet, Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schikedanz Albert és Freund Vilmos, valamint Otto Wagner és munkatársai műveit díjazták. Végül ezek közül az első, a neoreneszánsz Steindl-terv valósulhatott meg.