Donald Trump ambiciózus stratégiája egyre inkább körvonalazódik – ravasz lépések révén arra törekszik, hogy Oroszországot térdre kényszerítse.

Az utóbbi napok eseményei drámaian rávilágítottak arra, hogy Donald Trump amerikai elnök vámintézkedései nem csupán üres fenyegetések voltak. Bár tegnap bejelentette a 90 napos türelmi időt, a helyzet jelenlegi állása szerint gyakorlatilag minden kereskedelmi partnerét valamilyen formában sújtja a vámok terhe. Különösen aggasztó a helyzet Kína és az Egyesült Államok között, ahol a feszültség egyre inkább fokozódik. A tőkepiacok rendkívül érzékenyen reagáltak, és az olajpiac volt az egyik legnagyobb érintett. Ez nem meglepő, hiszen a vámtarifák bevezetésével kapcsolatos globális recessziós félelmek mellett az OPEC tagországai váratlanul döntöttek az olajtermelés jelentős növeléséről. Ennek következtében az olajárak olyan mélypontra zuhantak, amilyet éveken át nem láttunk. Felmerül a kérdés: miért választotta az OPEC ezt a drasztikus lépést éppen akkor, amikor az olajárak már így is meredeken csökkentek? Vajon rossz időzítésről van szó, vagy nem kalkuláltak ezzel a forgatókönyvvel? Esetleg egy nagyszabású stratégia része mindez? Most bemutatjuk, hogyan kapcsolódhat Donald Trump "nagy mesterterve" a jelenlegi helyzethez, és hogyan érintheti mindez az orosz-ukrán konfliktus kimenetelét.

Donald Trump amerikai elnök vámintézkedései hatalmas hullámokat vetettek a világ tőkepiacain, a zuhanás elől nem menekült meg az olaj sem: a tegnapi markáns korrekció ellenére is

A Brent olaj ára áprilisban már 15 százalékkal csökkent.

Egy adott pillanatban a hordónkénti 55 dolláros árfolyamra zuhant, amely szint utoljára 2021-ben volt megfigyelhető.

Az olajpiacon jelenleg két ellentétes erő hatása figyelhető meg:

Érdemes kiemelni, hogy Trump új vámintézkedései alól az olaj, a gáz és a finomított termékek importja mentesül, azonban az agresszív kereskedelmi politika inflációt növelő hatása vitathatatlan. Jelenleg ez a felfogás uralkodik az olajkereskedők körében.

Adódik a kérdés, hogy miért döntött az OPEC a termelés ilyen radikális növelése mellett egy olyan helyzetben, amikor amúgy is nagy zuhanásban van az olajár? Rossz időzítés volt, nem számoltak ezzel a forgatókönyvvel, vagy mindez egy nagyszabású terv része?

Ha a legújabb elméletek irányába kalandozunk, és elképzeljük, hogy felvesszük a titkos összeesküvés-gyártó fejfedőnket, egy rendkívül izgalmas elmélet bontakozik ki előttünk, amelyet – nem kis drámaisággal – Donald Trump nagy tervének tituláltunk a címben. De valójában miről is van szó?

Mielőtt belemélyednénk a kissé bonyolult érvelések tengerébe, érdemes először tisztázni, mit is jelent a "4D-sakk" kifejezés. A 4 dimenziós sakk fogalma a politikai diskurzusban arra utal, hogy Trump látszólag mindig egy lépéssel az ellenfelei előtt jár. Miközben sokan káoszt és zűrzavart látnak a módszereiben, s ezek következményeit súlyosnak ítélik, addig azok, akik képesek felfogni az amerikai elnök stratégiáját, gyakran úgy vélik, hogy egy mélyebb narratíva áll a háttérben, és a végén minden a helyére kerül. Jelenleg azonban nem lehet biztosan állítani, hogy valóban egy 4D-s sakkjátszma zajlik-e a világpiacon, és ha így van, vajon Trump képes lesz-e megnyerni azt. E kérdés megítélését az olvasók képzeletére és belátására bízzuk.

A rövid figyelmeztetés után nézzük meg, mi rejlik a nagyszerű terv mögött:

Donald Trump "fúrj, baby, fúrj" politikájának lényege, hogy ösztönözze a belföldi szénhidrogén-termelést és maximalizálja az Egyesült Államok energiaszuverenitását. Ezzel a megközelítéssel a célja, hogy csökkentse a külföldi energiafüggőséget, valamint munkahelyeket teremtsen a fosszilis tüzelőanyagok iparágában, miközben a gazdasági növekedést is serkenteni kívánja.

Alakítsa át az Egyesült Államokat a világ vezető energiaexportőrévé.

Két legyet üthetünk egy csapásra azzal a friss és izgalmas tervvel, amely most formálódik:

Fontos adalék az olajkereslethez: egyáltalán nem új piacra tör be Trump, hiszen 2024-ben az Egyesült Államok 118 milliárd dollár értékben exportált nyers kőolajat, aminek a legfontosabb célországa Hollandia volt (23,6 milliárd dollár), de Spanyolország és Franciaország is felfér a toplistára.

Ami a nagyobb összképet illeti, a "sakkjátszma" újabb lépése már közvetlenül is megmutatkozott: Trump célja, hogy csökkentse az Egyesült Államok kereskedelmi hiányát Európával szemben. A nemrégiben bejelentett...

általános vámok feloldásáért cserébe azt követelte, hogy Európa 350 milliárd dollár értékben vásároljon amerikai energiaárukat.

Ez a szám a Portfolio által megkérdezett energetikai szakértők szerint - a jelenlegi helyzetben - óriási és irreális, hiszen az USA népszámlálási hivatala szerint az Európába irányuló amerikai LNG-export értéke 2024-ben csak kb. 13 milliárd dollár volt.

Ha az összes amerikai cseppfolyósított földgázt (LNG) Európa megvásárolná a jelenlegi 36 eurós TTF gázár mellett, akkor ennek a gázmennyiségnek az értéke körülbelül 110 milliárd dollárra rúgna. Ha ehhez hozzávesszük az EU által jelenleg az Egyesült Államokból importált körülbelül 4 millió hordó/nap nyersolajat, akkor az további 88 milliárd dolláros értéket képvisel. Így az LNG és a nyersolaj összesített értéke "csupán" 198 milliárd dollárra jön ki, ami jelentősen elmarad a Trump által az EU-tól követelt 350 milliárd dollártól.

EZÉRT IS VOLT CSUPA NAGYBETŰ A "JELENLEGI", AMIKOR AZ EURÓPÁBA ÉRKEZŐ AMERIKAI OLAJEXPORTOT JELLEMEZTÜK.

Fontos megemlíteni, hogy az Európai Unió korábban is törekedett arra, hogy megállapodást kössön az Egyesült Államokkal. Már november óta folyamatosan hangsúlyozza, hogy nyitott a magasabb amerikai energiahordozó-impóra.

Egy lehetséges aggodalom a korábban említett, bonyolult stratégiával kapcsolatban: a vámpolitikai döntések következtében felmerülő gazdasági visszaesés miatti aggodalmak, valamint a megnövekedett OPEC-kínálat következményei.

Az olajár drámaian csökkent, és lehetséges, hogy huzamosabb ideig alacsony szinten stagnál.

A Goldman Sachs figyelmeztetése szerint a Brent olaj ára olyan szélsőséges körülmények között akár 40 dollárra is lesüllyedhet hordónként. Ez a helyzet különösen valószínűvé válik, ha a kereskedelmi háború feszültségei fokozódnak, és a globális kínálat tovább bővül.

Természetesen! Íme egy egyedibb változat: "Nos, a helyzet az, hogy..."

A növekedési különbözet érve szerint a vámintézkedések legnagyobb áldozatai az amerikai fogyasztók lesznek. Az érvelés logikája alapján, míg az Egyesült Államok kereskedelmi partnerei elvileg alternatív piacokat kereshetnek, az amerikai vásárlóknak nem áll rendelkezésükre hasonló lehetőség. A megnövekedett árak következtében a reáljövedelmük csökken, ami kedvezőtlen hatással van a fogyasztási hajlandóságukra és ezáltal az egész gazdaság teljesítményére is. Ezen kívül az amerikai költségvetési hiány 7%-ra rúg, ami megnehezíti a fiskális lazítást, ellentétben az euróövezettel vagy Kínával. Míg az Egyesült Államokban éppen most kezdődött egy ciklikus lassulás, addig Európa a ciklikus gyorsulás kapujában állhat. Azonban kérdéses, hogy a vámháború milyen hatással lesz Európára; a jelenlegi befektetői vélemények szerint azonban az Egyesült Államok viseli a nagyobb veszteségeket.