Fico vallomása: A múltban olyan események zajlottak a magyar-szlovák kapcsolatokban, amelyekre nem szívesen emlékszem vissza, és amelyekért nem érzem magam büszkének.

A mai napon Robert Fico szlovák kormányfő fogadta hivatalában Gubík Lászlót, a Magyar Szövetség elnökét, valamint a magyar párt alelnökét, Őry Pétert. Érdekes, már-már bizarr felállás volt: jogfosztó és jogfosztott ül kedélyesen egymás mellett, csésze tea/kávé társaságában. De ami egyeseknek ennél is meghökkentőbb lehet: a magyar párt elnöke lényegében nulla ráfordítással (mibe kerül ma Pozsonyban egy átlagos virágárusnál egy négyszemélyes liftet kitöltő virágcsokor?) kihozta Ficóból, amit hallani akartunk - de olyat is, amire nem számítottunk.

Ami az első kérdést illeti: Fico garanciát adott a magyar párt vezetőjének, hogy a nyelvtörvényt érintő módosítások között nem lesz olyan, amely szigorítaná a nemzeti közösségek nyelvhasználati jogait.

Másodszor – és ehhez már a világ fundamentumainak megrászkódása volt elengedhetetlen:

Fico a találkozón nyíltan bevallotta, hogy a magyar-szlovák kapcsolatokban korábbi kormányzása alatt olyan események zajlottak, amelyek nem töltenek el büszkeséggel.

"Az állampolgársági ügy függvényében megvolt ennek a mondatnak a maga bája. Innét folytatjuk" - reagált erre Gubík László. A tárgyalási alap mindenesetre megvan.

A bónusz pedig az, hogy Robert Fico az első szlovákiai pártelnök, aki kifejezte gratulációját a Magyar Szövetség új elnökségének. Ezt különösen érdemes megemlíteni, figyelembe véve a köztársaságielnök-választás második fordulójának eredményváróján tapasztalt furcsa eseményeket, amelyek a közönség előtt zajlottak.

A lényeg azonban nem csupán ez, hanem az, ami alapvetően befolyásolhatja a két fél, valamint ennek következtében a kormány és a magyar közösség közötti viszonyt. Gubík László pártelnök világosan kifejezte, hogy

A Magyar Szövetség nem sorolható be sem a kormánypártok, sem pedig az ellenzéki formációk közé. Különálló politikai identitással rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy függetlenül véleményt formáljon és saját elképzeléseit képviselje.

Ez - tekintve az ellenzéki kínálatot, mondjuk nem tekinthető éppen túlvállalásnak, de azoknak esetleg okozhat némi újabb idegrángást, akik Szijjártó Péter magyar külügyminiszter "benzinkútjának" hallucinálták a magyar párt székházát...

A lényeg egyébként itt olvasható: "Az itteni magyarok jogainak és jólétének kiterjesztése számunkra az első, emellett elkötelezett hívei vagyunk a magyar-szlovák békés együttélésnek, és kifejezetten támogatjuk a két kormány eredményes együttműködését, ami elemi érdeke a felvidéki magyarságnak is."

Az út hosszúnak tűnik, de már megkezdtük a felfelé vezető utazásunkat!

- üzente a magyar párt vezetője. Nulla virágcsokor, nulla sikerpropaganda - 100% pragmatizmus (ráadásul bézs zakó nélkül!). Ez a tendencia már régóta jellemzi a magyar miniszterelnök tevékenységét, és most a szlovák politikai táj is egyre inkább ehhez a megközelítéshez igazodik. Úgy tűnik, hogy a felvidéki magyar közösség is kezdi megtalálni a saját hangját, és talán végre elindulhat egy pozitív irányba. Ami biztos: a helyes irányt jelzi, hogy minél hangosabb a liberális sajtó keserves panaszkodása, és minél sürgetőbben kiáltanak "árulást" a harmincezüstös oknyomozók. Az ügynökdinasztiák is egyre inkább kifogynak az ötletekből, itt az ideje, hogy előbújjunk az árnyékból...