A kormánynak sürgősen foglalkoznia kellene a következő problémával: minden ötödik magyar ember alkoholproblémákkal küzd, ami számos család életére kihat. A családok szétesése egyre gyakoribbá válik, és ez súlyos társadalmi következményekkel jár. - Pénzcen
A szenvedélybeteg szülők árnyékában felnövő gyermekek számára a traumák súlya egy életre elkísérheti őket. Az "elveszett gyermekkor" kifejezés egy mély és összetett veszteség érzését hordozza, amely arra utal, hogy ezek a fiatalok nem élhették meg azt a gondtalan és boldog gyermekkort, ami mindenki számára elérendő lenne. A Szegedi Tudományegyetem IKIKK Társadalmi Felelősségvállalás Kompetencia Központjának rendezésében szakértők gyűltek össze egy országos konferencián, hogy megosszák egymással tapasztalataikat és tudásukat a témában. Az SZTE-n működő kutatócsoport is aktívan foglalkozik ezzel a fontos kérdéssel, hogy jobban megérthessük és támogathassuk az érintett gyermekeket.
Magyarországon számos nemzetközi kutatás keretein belül zajlik adatgyűjtés, amelyek célja az alkoholfogyasztási szokások feltérképezése a felnőtt lakosság körében. E kutatások közé tartozik az OLAAP (Országos Lakossági Adatfelvétel az Addiktológiai Problémákról) is. Ezek a felmérések önkitöltős kérdőívek formájában zajlanak, ahol a résztvevők visszajelzést adnak arról, hogy az elmúlt hónap vagy év során milyen gyakorisággal fogyasztottak alkoholt. Az így nyert adatok lehetőséget biztosítanak arra, hogy a szakemberek átfogóbb képet kapjanak az alkoholfogyasztás mértékéről és annak potenciális problémáiról.
A World Population Review legfrissebb statisztikái alapján 2023-ban a magyar lakosság 21,5 százaléka tartozott a problémás alkoholfogyasztók kategóriájába, ezzel Magyarország a világ élmezőnyébe került ezen a téren. E statisztikák fényében becslések szerint körülbelül 400 ezer gyermek él olyan családi környezetben, ahol az egyik vagy mindkét szülő alkoholfüggőséggel küzd. Ha figyelembe vesszük azokat a felnőtteket is, akik ilyen háttérből származnak, akkor a társadalom körülbelül 20 százaléka érintett lehet közvetlenül ebben a problémában.
2023 szeptemberében indítottam el pályafutásomat a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Karának Magatartástudományi Intézetében, ahol oktatói szerepkört töltök be. Ekkor Dr. habil Jancsák Csaba, a vezetőm, egy izgalmas lehetőséget ajánlott fel: az általa irányított IKIKK Társadalmi Felelősségvállalás Kompetencia Központ keretein belül kutatócsoportot alapíthatok a témával kapcsolatosan.
A kutatócsoportunk három tagból áll: Békési Tímea, aki a könyv társszerzője és Budapesten dolgozik addiktológiai konzultánsként; Dr. Mucsi Georgina, gyászkísérő és a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa; valamint jómagam. Földrajzilag eltérő helyszínekről érkezünk, különböző háttérrel, ám közös érdeklődés fűz minket a kutatásunkhoz. 2023-ban csatlakozott hozzánk Belányi Boglárka, egy orvostanhallgató, aki részt vett az egyik adatfelvételi körben, interjúkat készített az érintettekkel, és emellett egy saját kutatási témát is választott: a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek kötődésének alakulását vizsgálta. Eredményeit a kari TDK-konferencián mutatta be, ahol büszkén harmadik helyezést ért el - mesélte Dr. Kassai Szilvia.
A kutatók megállapításai szerint azokban az esetekben, amikor a gyermek nem a megfelelő környezetben nő fel, alapvetően hiányoznak a számára elengedhetetlen fejlődési feltételek. Ilyen alapvető tényezők közé tartozik a biztonságérzet, a stabil érzelmi kötődés, a szülők figyelme a gyermek igényeire, valamint az életkorának megfelelő feladatok és felelősségek megadása. Ezzel szemben sok esetben már fiatalon kénytelen olyan terheket cipelni, amelyek túlmutatnak a fejlettségi szintjén, és amelyek nemcsak hogy nem valók egy gyermek számára, de súlyosan megterhelhetik a lelki fejlődését is.
Előfordulhat például, hogy neki kell gondoskodnia fiatalabb testvéreiről, mert a szülő erre nem képes, vagy akár maga válik a szülő támaszává - érzelmileg és a hétköznapi teendők terén is ő veszi át a felelősséget. Ilyen családi háttérben sajnos nem ritka a fizikai vagy verbális bántalmazás sem, ahogy az elhanyagolás is gyakran megjelenik - utóbbi szintén bántalmazásnak minősül.
A bizonytalan családi háttér következtében már gyerekkorban különféle alkalmazkodási stratégiák alakulnak ki, amelyek később, felnőttként is megmaradhatnak. Egyre többet hallunk manapság a parentifikáció jelenségéről - amikor a gyermek saját szülei szüleivé válik, és ideje korán kénytelen felelősséget vállalni. Ugyanez igaz lehet arra is, ha valaki rendre konfliktusba kerül a feletteseivel, ezért gyakran vált munkahelyet - a tekintéllyel kapcsolatos nehézségek mögött sokszor a rendezetlen szülő-gyermek kapcsolat áll - világított rá Dr. Kassai Szilvia, az SZTE kutatója.
A csoport tagjai kutatásuk során arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy az ilyen helyzetekben nem csupán az egyén, hanem az egész családi struktúra is támogatásra szorul. Ennek érdekében elengedhetetlenek a komplex beavatkozások, amelyek a gyermekek és a szülők egyaránt megsegítésére irányulnak. Fontos üzenet lehet azok számára, akik felnőttként néznek szembe ezzel az örökséggel, hogy nincsenek egyedül a küzdelmeikkel.
Sokkal több hasonló sorsú ember él közöttünk, mint amennyire sokan gondolnák. Az elveszett gyermekkor okozta fájdalom gyászolása elengedhetetlen, de van remény arra, hogy e hiányosságokkal együtt is teljes és elégedett életet élhessenek. A feldolgozásban segítséget nyújthat egy szakember, de ugyanolyan értékes lehet egy önsegítő csoport, a művészetterápia vagy bármilyen olyan módszer, amely az érintett személyhez igazodik.
