Ezt ajándékként kapta egy egész iparág, cserébe a politikai támogatásért.
Trump azt hitte, hogy a GENIUS elnevezés valamilyen módon az ő személyéhez kapcsolódik, de valójában ez nem így van - és a jogszabály sem annyira kiemelkedő. A stablecoinok szabályozása nem igazán hagyott nyomot az elnökben, hiszen a korábban ellenséges kormányzati megközelítés végérvényesen átalakult. Amennyiben a dollárhoz kötött kriptovaluták továbbra is népszerűsödnek, az hosszú távon megerősítheti a dollár pozícióját a digitális kereskedelem globális piacán. Énekes Tamás, a HOLD privátbankárának észrevételei.
Ez egy rendkívül jelentős törvény: a GENIUS Törvény. Azért neveztek el róla, mert fontosnak tartották a nevemet.
Július 18-án Donald Trump egy szellemes megjegyzéssel nyitotta meg azt a ceremóniát, amelyen aláírta a kriptoszektor által régóta várt törvénytervezetet, amely a stablecoinok szabályozását célozza. Az eseményen az iparág legnagyobb nevei, mint a Coinbase, a Kraken és a Tether vezetői is megjelentek, akik nem kis politikai adományokkal támogatták, hogy ez a jogszabály a kormány prioritásainak élére kerüljön. A rendezvény hangulata így valóban emlékezetesre sikeredett, és a kriptovilág jövőjét is jelentősen befolyásolhatja.
A Cointelegraph értesülései szerint a múlt évi választások során a kriptovaluta-iparág jelentős szerepet játszott a politikai adományozásban: a teljes vállalati adományok 48 százalékát, azaz körülbelül 120 millió dollárt a republikánus jelölteknek, míg körülbelül 70 millió dollárt a demokraták által támogatott szervezeteknek juttatták el. Ez a politikai spektrumot átfogó támogatás valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a GENIUS törvényt a képviselőházban 206 republikánus mellett 102 demokrata is megszavazta, ezzel példát mutatva a bipartizmus működésére. Érdemes tehát alaposabban megvizsgálni, miért is van ekkora jelentősége ennek a törvénynek.
A stablecoinokat (én nem nevezném őket stabil coinnak) a legegyszerűbben úgy lehetne leírni, mint "digitális dollárok". Ezek a kriptovaluták, mint például a Bitcoin, a volatilitásukkal szemben, egy külső pénzügyi eszközhöz - leggyakrabban a dollárhoz - rögzített árfolyammal rendelkeznek. A stabilitásuk érdekében pedig biztonságos fedezeti eszközöket, például készpénzt vagy amerikai államkötvényeket tartanak. Ennek köszönhetően a stablecoinok ideálisak lehetnek fizetési, kereskedelmi és értékmegőrzési célokra.
A klasszikus bankrendszerben az intézmények közötti elszámolási folyamatok – különösen a nemzetközi utalásoknál – gyakran elhúzódnak és költségesek, még ha a hétköznapi felhasználók ezt nem is tapasztalják meg közvetlenül. Nem meglepő tehát, hogy a két legismertebb pénzügyi szolgáltató, a Visa és a Mastercard, a világ 20 legértékesebb vállalata között található.
A stablecoinok célja, hogy belépjenek abba az iparágba, amely jelenleg az ő uralmuk alatt áll, ezért rendkívül fontos a megfelelő szabályozás kidolgozása.
Az utóbbi években a stablecoinok piaca robbanásszerű növekedésen ment keresztül, hiszen több mint 260 milliárd dollárnyi értékben bocsátották ki őket. Azonban eddig a fejlesztések többsége szürkezónákban zajlott, gyakran az Egyesült Államokon kívüli területeken bejegyezve. Mivel ezek a digitális eszközök nem kaptak megfelelő szabályozást és felügyeletet, komoly kockázatokkal jártak. Például, ha egyszerre sok felhasználó szeretné visszaváltani stablecoinjaikat dollárra, a kibocsátók nem biztos, hogy képesek lennének eleget tenni a kéréseknek, ami egy bankpánikhoz hasonló helyzetet idézhetne elő. Ilyen esetben a stabilitásuk megszűnne, és az érme értéke drámaian lecsökkenne. Erről a potenciális problémáról korábban már írtam egy cikket, és az abban kifejtettek azóta sem váltak valóra.
A GENIUS törvény elnevezése, a közhiedelemmel ellentétben, nem Donald Trump zsenialitására utal, hanem egy mozaikszó, amely a Guiding and Establishing National Innovation for U.S. Stablecoins Act of 2025 kifejezést rövidíti. Jelenleg ez a jogszabály kizárólag a stablecoinok szabályozására összpontosít, és nem kínál megoldást a kriptopiac összes kihívására. A teljes kriptoágazatra vonatkozó szabályozási keret kidolgozásáért a még fejlesztés alatt álló CLARITY Act lesz a felelős, de erről majd csak a későbbiekben beszélünk – most koncentráljunk a GENIUS törvényre!
A GENIUS Act egy új korszakot nyit a "fizetési stablecoinok" jogi kereteiben, átfogó szabályozást bevezetve ezen digitális eszközök számára. A törvény értelmében a fizetési stablecoinok olyan digitális valuták, amelyek szoros kapcsolatban állnak egy fiat pénznemmel – például az amerikai dollárral –, és a kibocsátónak kötelezően garantálnia kell, hogy a felhasználók kérésére fix árfolyamon visszaválthatók. Ezzel a lépéssel a jogalkotók célja a stabilitás és a bizalom megteremtése a digitális pénzügyi ökoszisztémában.
A jogszabályok értelmében tilos bárkinek nyilvánosan kibocsátania vagy forgalmaznia amerikai dollárhoz kötött stablecoint, kivéve, ha rendelkezik az "Engedélyezett Fizetési Stablecoin Kibocsátó" (Permitted Payment Stablecoin Issuer - PPSI) címkével. Más szavakkal: csak olyan szabályozott intézmények képesek stablecoint bevezetni az Egyesült Államok piacán.
Az engedélyezett kibocsátókat három különböző csoportba osztja:
A jogszabály szerint minden kibocsátott stabilcoin mögött egy az egyben minőségi és könnyen hozzáférhető tartalékeszközöknek kell állniuk. A törvény pontosan rögzíti, hogy ezek az eszközök kizárólag az alábbi kategóriákba tartozhatnak:
Ez a szabályozás a felhasználói bizalom megteremtésére és a rendszer megbízhatóságának biztosítására irányul, így elkerülhetők a Tetherhez hasonló kockázatos eszközökkel operáló stablecoin kibocsátók. A kibocsátók nem működhetnek banki szerepkörben; a begyűjtött "betéteket" nem fordíthatják hitelezésre, hanem kizárólag a korábban említett biztonságos eszközökbe fektethetik.
A bankok szintén képesek stablecoinokat kibocsátani, ám fontos, hogy a begyűjtött tőkéket elkülönítve kezeljék a banki tevékenységektől. Ez azt jelenti, hogy a forrásokat letétben kell tartaniuk, és a fent említett eszközökbe kell befektetniük.
A jogszabály célja, hogy biztosítsa a szabályozó hatóságok és a nyilvánosság számára a garanciát arról, hogy a stablecoinok mögött álló tartalékok valóban léteznek és megfelelő védelmet élveznek. Ennek érdekében a törvény előírja, hogy a kibocsátók havonta részletes tartalékjelentéseket készítsenek. Ez azt jelenti, hogy a stablecoin kibocsátóinak rendszeresen közzé kell tenniük a tartalékaik struktúráját, például a készpénz és a rövid lejáratú amerikai állampapírok arányát, emellett be kell számolniuk a forgalomban lévő stablecoinok teljes számáról is.
A jogszabály emellett rögzíti a stablecoinok visszaválthatóságának jogi kereteit is. Azok, akik a kibocsátóhoz fordulnak a coin bemutatásával, törvény szerint jogosultak arra, hogy azonnal egyenértékű dollárt kapjanak. Ez azt jelenti, hogy a kibocsátónak tilos bármilyen indokkal, például likviditási nehézségekre hivatkozva, megtagadnia a visszaváltást, még átmeneti időszakokban sem.
Valamint a stablecoin-használók további védelme érdekében, amennyiben egy stablecoin kibocsátó az előbb említett szigorú szabályozás ellenére mégis csődbe menne, a csődeljárás során a coinok tulajdonosai élveznek kifizetési elsőbbséget, még a vállalat hitelezőivel szemben is. Ezzel a rendelkezéssel elkerülhető az a rémálom-szcenárió, hogy cointulajdonosoknak csőd esetén még pereskedniük is kelljen azért, hogy visszakapják a pénzüket.
A felsorolt elvek elsőre talán magától értetődőnek tűnhetnek, és valószínű, hogy bárki, aki a legjobb tudása szerint kívánja működtetni a stablecoinokat, már eddig is figyelembe vette ezeket a szabályokat. Azonban elengedhetetlen, hogy ezek a normák jogi keretek között is megerősítést nyerjenek, hiszen ez a lépés kulcsfontosságú a stablecoinok intézményi elfogadásának megkezdéséhez, valamint ahhoz, hogy a hagyományos bankrendszerben is megjelenhessenek és elterjedhessenek.
A lelkesedés mértéke jól tükröződik abban, hogy az amerikai stablecoin piacának vezető szereplője, a Circle, amely eddig a megfogalmazott szabályok szerint működött (állítólag), júniusban bevezette részvényeit a tőzsdére. Azóta a részvények értéke lenyűgöző módon több mint ötszörös növekedést mutatott.
Ha már a stablecoinokról beszélünk, érdemes megemlíteni az iparág legnagyobb bukását, mely szinte pontosan 3 évvel ezelőtt történt. A Terra (UST) egy algoritmikus stablecoin volt, mely az 1 dolláros értékét nem a mögötte álló biztonságos eszközökkel, hanem kriptodevizával tartotta fent, miközben éves 20 százalékos kockázatmentes dollárhozamot ígért. A 2022-es medvepiacon azonban elvérzett a rendszer, és az óriásira nőtt 18 milliárd dolláros piaci kapitalizációja napok alatt zuhant nullára.
Ez a helyzet rengeteg olyan befektetőt érintett, akik papíron kriptomilliomosok voltak, de végül a volatilis piaci környezet miatt a "biztonságos" stablecoinokba menekültek, így elveszítették vagyonukat. Emlékszem, anno írtam erről egy cikket, ami most már kifejezetten fájdalmas olvasmány, hiszen akkoriban, amikor a bitcoin még kevesebb mint 20 000 dollárt ért, nem igazán láttam benne a potenciált, mint befektetés.
A GENIUS törvény jelentős hatással van az algoritmikus stablecoinok működésére, különösen az Egyesült Államok piacán, ahol ezek a lehetőségek gyakorlatilag megszűnnek. Ugyanakkor a legnagyobb külföldi kibocsátók esetében a törvény finomabb megközelítést alkalmaz: három év türelmi időt biztosít számukra a szabályoknak való megfeleléshez. Ez az időszak elegendő lehetőséget ad a kibocsátóknak arra, hogy rendezzék működésüket, míg a piacon aktív többi szereplőnek is lehetősége nyílik arra, hogy kiszűrje a nem szabályozott stablecoinokat a szolgáltatásaikból. Az átalakulás így fokozatosan, de hatékonyan valósulhat meg, lehetővé téve a stabilitás és a biztonság előmozdítását a pénzügyi ökoszisztémában.
Emellett a külföldi kibocsátókat kötelezik arra, hogy építsék be a rendszereikbe azt a lehetőséget, hogy blokkolni, illetve befagyasztani tudjanak bizonyos tranzakciókat, ha azt az amerikai bűnüldöző szervek kérik. A legnagyobb kibocsátók, mint a Tether és a Circle már rendelkeznek ilyen lehetőséggel, de arra nem találtam példát, hogy ezt valaha is használták volna.
Nyilván a kriptó adottságainak köszönhetően azt nem lehet megakadályozni, hogy a felhasználók egymás között szabályokkal nem kooperáló coinokat küldjenek, azonban az intézményi szinten történő ellehetetlenítésük egy óriási motiváció arra, hogy a legtöbben meg akarjanak felelni a GENIUS szabályainak. A Tether számára érdekes kérdés lehet, hogy elfogadja-e az új szabályozást és lép a transzparencia irányába, vagy pedig megmarad a kriptó piac szabadságharcosának és nem engedi, hogy bármilyen nemzetállam szabályokat szabjon meg neki.
Néhány hardcore kriptórajongó véleménye szerint az új szabályozások – például az a követelmény, hogy a stablecoin-kibocsátók hatósági kérésre befagyaszthassák a felhasználói pénzeszközöket – alapvetően ellentmondanak a cenzúra-semlegesség és a decentralizáció alapelveinek. Számukra ez a szabályozás éppen azt a technológiai szabadságot fenyegeti, amely valójában a kriptovaluták világának alappilléreit képezi.
A gyakorlatban ez a piac kettéágazásához vezethet: a "tiszta", azaz szabályozott stablecoinok valószínűleg a hivatalos, széles körű alkalmazásokban fognak dominálni, különösen a tőzsdék és pénzintézetek szintjén. Ezzel szemben egyes közösségek továbbra is ragaszkodhatnak a decentralizáltabb, vagy az anonimitást jobban hangsúlyozó stablecoinokhoz, amelyek a törvényi kereteken kívül működnek. Az Egyesült Államokban ugyanakkor ezek a nem szabályozott alternatívák várhatóan a perifériára szorulnak, részben a hatósági intézkedések, részben pedig azért, mert nem tudnak beépülni az engedéllyel működő tőzsdék és banki rendszerek világába.
Az iparág képviselői és a döntéshozók egy része közös célként tekint a stablecoin-szabályozásra: amennyiben az Egyesült Államok által szabályozott, dollárhoz kötött stablecoinok sikeresen elnyerik a felhasználók bizalmát és széles körben elterjednek, az hosszú távon megerősítheti a dollár domináló pozícióját a digitális kereskedelem színterén. A logika egyértelmű:
jobb, ha a világ olyan tokeneket használ, amelyek az amerikai dollárhoz kötődnek, mint például a digitális jüanhoz.
A stabil értékű digitális eszközök, mint már említettem, nem csupán a felhasználók számára kínálnak előnyöket, hanem a mögöttes pénzforgalmi szolgáltatók számára is jelentős haszonnal járhatnak. Például a fizetési szolgáltatók a stablecoinok révén gyorsabb és költséghatékonyabb módon intézhetik a pénzmozgásokat anélkül, hogy a hagyományos banki struktúrákra támaszkodnának. Egy innovatív alkalmazási lehetőség, hogy a hitelkártya-hálózatok a hétvégi tranzakciókat stablecoinban bonyolíthatják le, így elkerülve, hogy hétfőig várjanak a bankok nyitására.
A kriptoeszközök és a hagyományos pénzügyi világ közötti innovációs tér várhatóan egyre dinamikusabbá válik. Idővel valószínűleg olyan fintech alkalmazások bukkannak fel, amelyekben a felhasználók észrevétlenül, dollár helyett stablecoin-egyenleget kezelnek. Számukra mindez csupán annyit jelent majd, hogy bárkinek, azonnal és díjmentesen tudnak átutalni. A mögöttes technológia szinte láthatatlanná válik, miközben a felhasználói élmény drámaian leegyszerűsödik.
