**Miért árasztanak dögszagot egyes virágok? | National Geographic** A természet világában nem minden virág a szépségéről és illatáról ismert. Vannak olyan különleges fajok, amelyek meglepő módon kellemetlen szagot árasztanak, hasonlót a rothadó húséhez.

A virágok világában általában a finom, édes illatok dominálnak, ám léteznek olyan fajták is, melyek büdösségükkel hívják fel magukra a figyelmet. Ezek a különleges növények nem csupán szagukkal, hanem a beporzók vonzásával is operálnak, hiszen a dögszag célja éppen az, hogy a megfelelő rovarokat vonzza magához.

Titánbuzogány, dögvirág, bűzvirág, vagy hazai példával élve a foltos kontyvirág - ezek mindannyian arról ismertek, hogy kellemetlen szagú a viráguk, mondjuk ki: büdösek. Bár beporzóként még mindig a házi méhre gondol az emberek zöme, a rovarok hatalmas tömege tesz szolgálatot nekünk és a természetnek azzal, hogy a testére tapadt virágporral egy másik virágra látogat.

A legyek csoportja sem marad ki a különleges beporzók sorából; sőt, számos növény kifejezetten a legyekre támaszkodik a beporzás során. Vannak olyan virágok is, amelyek kifejezetten a legyek egy bizonyos csoportjára specializálódtak: ezek a virágok tudatosan dögszagot bocsátanak ki, hogy vonzzák a döglegyeket, ezzel biztosítva saját szaporodásukat.

A virágos növények (más néven zárvatermők) a kréta időszakban már rovarbeporzásúak voltak, ekkori a legrégebbi ismert ősmaradvány, amelyben virágos növény pollenje volt rovaron. Bár a virágos növények forradalmára csak a kréta végi kihalást követően került sor, a virág-rovar kapcsolatok ősibbek. A virágok "rájöttek", hogy a rovarok révén hatalmas előnyre tesznek szert: kevesebb pollenre van szükség, és célirányossá tehető a rovarok munkája.

Az illatanyagok kifejlesztése mögött az a cél rejlik, hogy vonzóvá tegyenek bizonyos fajokat a rovarok számára. Az élővilág folyamatosan alkalmazkodik, hogy kihasználja a legapróbb lehetőségeket, és az evolúció ennek megfelelően formálja az újabb és újabb jellemzőket. Érdekes módon, a sokszínűség előnyt jelenthet: nemcsak a megszokott édes aromák, hanem akár a kellemetlen, dögszagra emlékeztető szagok is vonzó lehetőséget kínálhatnak a növények számára, hogy így csábítsák el a pollinátorokat.

Egy új, a Science-ben közzé tett kutatás azt tárta fel, minek is köszönhető, hogy számos növény képessé vált arra, hogy dögszagú virágokat hajtson. Japán kutatók a nálunk élő kapotnyak közeli rokonai (Asarum-fajok), egy japán cserje (Eurya japonica) és egy kontyvirágféle, (Symplocarpus renifolius) szaganyagáról végeztek vizsgálatokat.

E növények, bár nem állnak egymással közeli rokonságban, mindannyian dögszagot árasztanak. A japán vizsgálatok feltárták, hogy mindegyikben ugyanazon génen (SBP1) bekövetkezett módosulás eredményezte ezt a képességet. Két virág esetében három helyen is szükség volt e gén mutációjára, a harmadik virágban kettő mutáció vezetett eredményre.

Az SBP1 gén egy enzim termelődését irányít, amely a metánetiol nevű, alapvetően kellemetlen szagú vegyület lebontásáért felelős. Azonban az ilyen növényekben előforduló, kissé módosult gén által kifejlesztett enzim nem bontja le ezt a vegyületet, hanem éppen ellenkezőleg: összekapcsolja. Két metánetiol molekulából egy sokkal intenzívebb és büdösebb vegyületet, a dimetil-diszulfidot állít elő.

A kapotnyak-rokonság génei számos alkalommal változásokon mentek keresztül, amelynek következtében kialakult vagy éppen elveszett a dögszag-termelés képessége. Ezek a genetikai átalakulások azon környezeti tényezők hatására történtek, amikor bizonyos élőhelyeken vagy időszakokban a légybeporzás nem volt előnyös. Például, ha egy területen jelentős méhpopuláció található, akkor nem igazán van értelme a legyek vonzására irányuló stratégiáknak.

Számos növényben azonosították ezt a génváltozást, amely új és különleges enzimeket hozott létre, de nem minden bűzös növény alkalmazza ugyanazt a stratégiát. Például a titánbuzogány (Amorphophallus) sajátos utat választott az evolúciója során, hogy a lebomló anyagok szagát utánzó mechanizmusokkal vonzza beporzóit. Így ezek a jellegzetességek különböző, egymástól független evolúciós folyamatok eredményeként, kissé eltérő módon alakultak ki.