Íme néhány film, amelyekre mindenképpen érdemes lesz odafigyelni a 2025-ös cannes-i filmfesztiválon!

Ari Aster westernszatírájától Joachim Trier legújabb drámájáig, cikkünkben olyan filmeket gyűjtöttünk össze, amelyek miatt igazán izgatottan várhatjuk az idei cannes-i filmfesztivál eseményeit.

Idén május 13-a és 24-e között rendezik meg a cannes-i filmfesztivált, ahol két héten át a legkiválóbb filmes alkotásokat mutatják be. A hivatalos versenytől (körülbelül 21 produkció küzd az Arany Pálmáért) az Un Certain Regard programjáig Cannes a média figyelméért küzdő indie-filmek egyik legnagyobb csataterévé nőtte ki magát - annak ellenére, hogy a fesztivált gyakran illetik azzal a kritikával, hogy a politikai részlehajlás vagy az idősebb alkotók iránti lojalitás befolyásolhatja, mi kerül be a versenyprogramba.

Az elmúlt évek során számos olyan alkotás kapta meg az Arany Pálmát, amelyek később az Oscar-gálán is kiemelkedő sikereket arattak, mint például az Élősködők vagy az Anora. Összegyűjtöttünk néhány figyelemre méltó filmet, amelyekre érdemes lesz idén fókuszálni!

Ari Aster hosszú évek óta dolgozik egy westernfilm ötletén, amely eredetileg a rendezői debütálásának szánt projektje volt. Végül azonban úgy döntött, hogy előbb az Örökség és a Fehér éjszakák című filmeket készíti el. Harmadik alkotása, az Amitől félünk promóciós időszakában már jelezte, hogy a következő munkája valóban egy western lehet, amely a Covid-19 időszakának kihívásait tükrözi.

Trier hatodik filmje egy családi házban kialakult konfliktus köré épül, amiben főszerepet kapott Inga Ibsdotter Lilleaas mellett A világ legrosszabb emberéből ismert Renate Reinsve, illetve Elle Fanning, aki egy Norvégiába látogató amerikai filmsztárt alakít. Trier híres a bravúros dialógusairól és mélyreható pszichológiai drámáiról, és a Sentimental Value körüli korai megállapodások azt sugallják, hogy ez a minta most sem fog megtörni.

A kortárs iráni filmművészet kiemelkedő személyisége, Jafar Panahi, titokban készítette el legújabb alkotását. A film cselekménye egy kisebb baleset köré szőtt drámai szálra épül, amely váratlanul súlyos következmények láncolatát indítja el. A részletek még homályosak, de az már most sejthető, hogy Panahi mesterien dolgozik a feszültséggel és a nézők érzelmeivel.

A Kör, az Ez nem egy film, a Taxi Teherán, a Parde és a No Bears címeket is jegyző filmrendezőt 2022-ben ismét letartóztatták, mert kritizálta az iráni kormányt, majd 2023-ban februárjában engedték ki a börtönből, miután éhségsztrájkot hirdetett, hogy tiltakozzon a törvénytelenül és embertelenül működő iráni igazságszolgáltatás ellen.

A londoni hajléktalanság kérdéskörét boncolgató Urchin az Un Certain Regard szekció keretein belül debütál. Harris Dickinson, aki eddig csupán néhány rövidfilm rendezésével büszkélkedhet, most első nagyjátékfilmjében mutatkozik be íróként és rendezőként. Az angol színész karrierje szempontjából kedvező irányt vett, hiszen már 28 éves korában olyan elismert alkotókkal dolgozott együtt, mint Steve McQueen (Blitz) vagy Ruben Östlund (A szomorúság háromszöge). Emellett szerepet vállalt a Demóna: A sötétség úrnője című produkcióban, valamint az Ecc, pecc, ki lehetsz? filmjében is.

Tarzan és Arab Nasser gázai születésű ikerpár jegyzi a cannes-i versenyben elsőként szereplő palesztin alkotást, a 2013-as Condom Lead című rövidfilmet, valamint a Dégradé és a Gaza Mon Amour című filmeket. A Once Upon a Time in Gaza című krimi-thriller főszereplője Nader Abd Alhay, a produkció pedig szintén az Un Certain Regard kategóriában indul, és a forgalmazó szerint "visszhangozza a térségben jelenleg zajló szörnyű eseményeket".

Chie Hayakawa korábban Cannes-ban A 75-ös terv című, Black Mirror-szerű sci-fivel szerepelt, amely az idősek eutanáziájával próbálja "megoldani" Japán elöregedett társadalmának problémáját. A Renoir azonban egy 1980-as évekbeli tokiói felnövéstörténet, ami egy kamaszról, Fukiról szól, akinek az apja rákban haldoklik. Hayakawa korábban egy interjúban elmondta, a Renoir a saját gyermekkori gyászélményein alapul, és A 75-ös tervhez képest 180 fokos fordulatnak szánja.

Idén Josh O'Connor két filmje is versenybe száll az Arany Pálmáért. Ott van Kelly Reichardt The Mastermind című krimije, valamint R. Oliver Hermanus The History of Sound romantikus drámája, ami egy meleg szerelmi történetet mesél el. A film Ben Shattuck azonos című novellája alapján készült, és két férfi (O'Connor és Paul Mescal) romantikus kapcsolatáról szól, akik 1916-ban találkoznak, majd 1919 nyarán elindulnak, és körbeutazzák a New England-i Maine államot, hogy népdalokat rögzítsenek.

Miután a Raw és az Arany Pálma-díjas Titane testhorror műfaji határokat feszegetett, Julia Ducournau harmadik filmjéről már most pletykálnak, hogy az eddigi legmegdöbbentőbb alkotása. A francia rendezőnő korábban is híressé vált arról, hogy filmjei a fesztiválokon gyakran sokkolják a közönséget – nem ritkán az elájulásig. Az Alphában, amely Ducournau első angol nyelvű játékfilmje, olyan neves színészek szerepelnek, mint Emma Mackey, Tahar Rahim és Golshifteh Farahani. A történet az 1980-as évek New Yorkjában játszódik, az AIDS-járvány sűrűjében, és egy 13 éves kislány életét követi, akinek egyik szülője megbetegszik. Ez a tragikus esemény arra kényszeríti őt, hogy szembenézzen a veszteséggel és saját halandóságával.