Ez a pillanat a legígéretesebb lehetőségünk arra, hogy felfedezzük a földön kívüli élet nyomait.

A NASA új teleszkópot tervez létrehozni, melynek célja, hogy feltárja a földön kívüli élet lehetőségeit. Ezzel a különleges eszközzel igyekeznek választ adni arra az ősi kérdésre, hogy vajon egyedül létezünk-e az univerzumban, vagy talán más intelligens lények is osztoznak a végtelen űr csodáiban.
A Habitable Worlds Observatory (HWO, Lakható Világok Obszervatóriuma) elnevezésű űrtávcső lesz az első olyan teleszkóp, amit kifejezetten erre a célra fejlesztenek ki - már a Hubble, a James Webb Űrteleszkóp és számos más megfigyelőeszköz is kutatott az exobolygók és potenciálisan lakható világok után, de a HWO, kialakításának köszönhetően, nagyobb eséllyel találhat rá az esetleges jelekre, amelyek az élet valamilyen formáját indikálják. De mik is ezek a jelek? A NASA szerint a spektroszkópiás vizsgálatok során elsősorban az úgynevezett biológiai aláírások, azaz biológiai forrásból származó árulkodó nyomok után kutatnak majd, főként olyan vegyületek után, amelyekről a kutatók úgy tartják, hogy az élet jelenlétére, illetve az élet megjelenéséhez alapvetően fontos körülmények meglétére utalhatnak. Ilyen vegyület többek között az oxigén és a metán, ezért ezeknek az elemeknek az emissziós vonalait keresik a színképelemzési módszerekkel, a különféle vegyületek ugyanis az általuk kibocsátott elektromágneses sugárzás révén válnak láthatóvá, és ez alapján lehet őket kiszűrni egy-egy bolygó atmoszferikus összetételének elemzése közben.
A HWO célja, hogy felfedezzen legalább 25 különböző exobolygót, amelyek kiválasztása során kulcsfontosságú szempont, hogy a csillaguk lakhatósági zónájában helyezkedjenek el. Ez azt jelenti, hogy a bolygóknak pont annyira kell keringeniük a csillag körül, hogy a felszíni hőmérsékletük ideális legyen a folyékony víz megjelenéséhez – se túl közel, se túl távol. A kutatások szerint az univerzumban valószínűleg hatalmas számú ilyen bolygó létezik: egy 2020-as tanulmány alapján akár 300 millió lakható kőzetbolygó is keringhet csupán a Tejútrendszerben. Az exobolygók felfedezése azonban nem egyszerű feladat, még a legmodernebb teleszkópokkal sem. Eddig a Hubble Űrtávcső, a James Webb Űrteleszkóp, valamint számos más elődjük és társuk segítségével mindössze 5-6 ezer extraszoláris bolygó létezését sikerült megerősíteni.
Az exobolygók felfedezése során az egyik legnagyobb kihívást a "rejtőzködő életmódjuk" jelenti. A csillagukhoz közel keringő égitestek fénye a csillag erős sugárzása mellett gyakran alig észlelhető, így sok esetben csupán a tranzitjuk, vagyis a csillag előtt való áthaladásuk pillanatában tudják őket észlelni a távoli teleszkópok. Ekkor a bolygók egy rövid időre elhomályosítják a csillag fényét, ami lehetővé teszi a megfigyelésüket. A távolabbi exobolygók, amelyek már kívül esnek a lakhatósági zónán, könnyebben észlelhetők, de ezek általában nem alkalmasak az élet számára. A tranzitmódszeren kívül a csillagászok más kutatási módszereket is alkalmaznak a távoli világok felfedezésére. Ilyen például a gravitációs mikrolencse effektus megfigyelése, amely során a csillag fényének változásait észlelik, amikor egy másik csillag gravitációs vonzása miatt a fény "meghajlik". Ha a nézőpontból nézve a közelben egy bolygó is kering, akkor ez a jelenség azt is felfedi. A tranzitmódszer eddigi legjobb eredményeket hozta az exobolygók keresése során. Ennek a technikának az az előnye, hogy lehetővé teszi a bolygók légkörének összetételének vizsgálatát is. Ugyanakkor ennek a módszernek is megvannak a hátrányai, hiszen sok esetben hamis pozitív eredményeket produkálhat, azaz olyan észlelésekhez vezethet, amelyek valójában nem egy bolygó áthaladását, hanem más jelenségeket tükröznek.
Az eddig felfedezett exobolygók között néhány különösen ígéretes lehet a földön kívüli élet kutatásának szempontjából. Például a nemrégiben azonosított HD 20794 d exobolygó a HD 20794 csillag lakhatósági zónájában kering, és viszonylag közel helyezkedik el a Földhöz. Ezért a jövőben a kutatók részletesebben is tanulmányozhatják ezt a különleges égitestet. A NASA a Hubble Űrteleszkóp utódja, a James Webb Űrteleszkópra épülő HWO (Habitable Worlds Observatory) segítségével szeretne mélyebb betekintést nyerni az exobolygók légkörének titkaiba. Az összegyűjtött adatok lehetővé teszik, hogy a kutatók kiemelkedő precizitással elemezzék ezeket az atmoszférákat. Az HWO a látható fény, az ultraibolya és a közeli infravörös spektrum tartományaiban végez méréseket, és főtükre hasonló méretű és felépítésű, mint a James Webb Űrteleszkópé, ami lehetővé teszi a részletes és alapos vizsgálatokat.
A kutatók óriási reményekkel tekintenek az új teleszkópra, amely forradalmi áttöréseket és eddig soha nem látott izgalmas felfedezéseket ígér. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a HWO (Habitable Worlds Observatory) jelenleg még csak egy tervezési fázisban lévő koncepció, és a NASA aktívan dolgozik azon, hogy összegyűjtse a projekthez szükséges szakembereket. Egy ilyen nagyságrendű projekt előkészítése és megvalósítása jelentős időt vehet igénybe, évek múlva hozhatja csak meg a várva várt eredményeket. A szakértők azonban már megtették az első lépéseket, és a misszió hivatalos áttekintése (Mission Concept Review, MCR) várhatóan a 2020-as évek végére készül el. Amíg a fejlesztések folytatódnak, további érdekességekért érdemes visszanézni korábbi cikkünkre a HWO-ról.
(Fotó: NASA/JPL-Caltech/T. Pyle)