Ez a különleges lepke a csillagok fényei alapján találja meg az útját, miközben 1000 km-es vándorútján kalandozik.
A bogáncslepkék különleges képességgel bíró gerinctelen élőlények, akik a csillagok útmutatását követve képesek feltérképezni a hatalmas távolságokat.
Egy új kutatás felfedi, hogy egy ausztrál lepke éves migrációja során a csillagok nyújtanak számára támpontot, és az éjszakai égbolt csillagképei szolgálnak iránytűként.
Amikor a hőmérséklet emelkedni kezd, a varázslatos Bogong lepkék, mintegy 1000 kilométeres utazásra indulnak, hogy az ausztrál Alpok hűvös barlangjaiban pihenjenek. E különleges kaland után visszatérnek szülőföldjükre, hogy ott létrejöjjön az utódok sora, majd életük ciklusa egy újabb fejezettel zárul.
A madarak a megszokott módon, a csillagok ragyogására támaszkodva navigálnak, azonban a molylepkék az első ismert gerinctelen lények, amelyek képesek ilyen távoli utakon is a csillagok iránytűjét használni.
A tudósok hosszú ideje foglalkoznak azzal a rejtélyes kérdéssel, hogy miként képesek a lepkék olyan távoli helyekre eljutni, ahol még sosem tapasztalták meg a környezetet. Egy korábbi kutatás arra a megállapításra jutott, hogy a Föld mágneses mezeje kulcsszerepet játszhat a tájékozódásukban, méghozzá egyfajta iránytűként működve, amelyet valamilyen vizuális támpont kísérhet.
A csillagok éjjeli ragyogása mindig is lenyűgözte az embereket, és a tudósok megfigyelései szerint ezek az égi ékességek nem csupán gyönyörű látványt nyújtanak, hanem a tájékozódásban is kulcsszerepet játszhatnak. Éppen ezért egy innovatív kísérlet keretében lepkéket helyeztek el egy repülésszimulátorban, amely az éjszakai égbolt valósághű mását kínálta számukra. A föld mágneses mezejének hatását kizárva figyelték, hogyan navigálnak a lepkék a csillagok fénye alapján. A kutatók ezt követően összekapcsolták a csillagokat, hogy megfigyeljék, milyen módon reagálnak a lepkék az égi mintázatokra.
Amikor a csillagok úgy álltak, ahogyan kellett volna, a molyok a megfelelő irányba csapkodtak. Amikor azonban a csillagok véletlenszerű helyeken voltak, a lepkék megzavarodtak. Az agysejtjeik is izgalomba jöttek az éjszakai égbolt meghatározott tájolásaira reagálva.
Az eredményeket szerdán publikálták a Nature című tudományos folyóiratban.
"Nagyon tiszta, lenyűgöző demonstráció volt, hogy a lepkék valóban az éjszakai égbolt látványát használják a mozgásuk irányítására" - mondta Kenneth Lohmann, aki a Chapel Hill-i Észak-Karolinai Egyetemen az állati navigációt tanulmányozza, és nem vett részt az új kutatásban.
A kutatók nem tudják, hogy a lepkék az éjszakai égbolt milyen jellemzőit használják az útkereséshez. Ez lehet a Tejút fénycsíkja, egy színes köd vagy valami egészen más.
Bármi legyen is az, a rovarok úgy tűnik, hogy a Föld mágneses mezejével együtt erre támaszkodnak útjuk megtételéhez.
Más állatok a csillagok fényét használják, hogy megtalálják az utukat. A madarak az égi jelek alapján navigálnak, amikor szárnyaikat bontogatják, míg a ganajtúró bogarak ügyesen gurítják el maradványaikat rövid távolságokon, mindeközben a Tejút ragyogása segíti őket az irány megtartásában.
Elképesztő teljesítmény, hogy a Bogong molylepke, amelynek agya mindössze egy rizsszem méretével vetekszik, az éjszakai égbolt csillagait használja útvonalának meghatározásához - nyilatkozta David Dreyer, a Lund Egyetem kutatója Svédországban.
"Elképesztő, hogy egy ilyen kicsi agyú lény is képes erre" - jegyezte meg Dreyer.
