Európa újraéledt, és beindította a globális fegyverkezés gépezetét.

A védelmi kiadások globális szinten robbanásszerű növekedésen mennek keresztül, különösen Európában, ahol az ukrajnai konfliktus nyomán jelentős előretörés figyelhető meg. Tavaly az európai országok a védelemre szánt költségvetésüket majdnem hétszer olyan mértékben növelték, mint az Egyesült Államok, így összesítve már háromszor annyit fordítanak fegyverkezésre, mint a közvetlen fenyegetést jelentő Oroszország. Habár a számadatok biztatóak, fontos hangsúlyozni, hogy az EU stratégiai függetlenedéséhez még sok közös erőfeszítésre van szükség.

Tavaly a világ katonai kiadásai soha nem látott szintre, 2440 milliárd dollárra emelkedtek - derül ki a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) éves jelentéséből. A növekedés fő előmozdítója Európa volt, ahol a védelmi kiadások átlagosan 16%-kal nőttek az előző évhez képest. Ez az arány az elmúlt három évtized legnagyobb európai költségnövekedését jelenti, meghaladva még a hidegháború végének időszakát is.

A kontinens keretein belül Ukrajna és Oroszország emelkedik ki a költségvetési arányok tekintetében. Ugyanakkor, a németek és a lengyelek is jelentős mértékben tudták fokozni védelmi kiadásaikat. Oroszország, amely már évek óta hadigazdaságként működik, katonai költségvetése az utóbbi években már óriási méreteket öltött, így a további növelés lehetőségei meglehetősen korlátozottak.

Ukrajna 59%-kal növelte katonai kiadásait, amelyek immár az ország GDP-jének 37%-át teszik ki - ez a világon a legmagasabb arány. Németország szintén jelentős, 28%-os emelkedést könyvelhetett el, így

88,5 milliárd dolláros költségvetésével a világ negyedik legnagyobb katonai költőjeként tűnt fel.

Lengyelország védelmi kiadásait 31%-kal megemelte, ezzel nem csupán a térségben, hanem világszinten is a legnagyobb növekedést mutató országok közé lépett. A GDP-arányos kiadások terén is élen jár, hiszen az EU-tagállamok közül ők költik a legtöbbet. Eredetileg 4%-os célt tűztek ki, de végül 2024-re 4,2%-ra emelték a védelmi költségvetést, és terveik szerint ezt az arányt idén 4,7%-ra kívánják növelni, ami azt jelenti, hogy jövőre akár az 5%-ot is elérhetik.

Oroszország tavaly a bruttó hazai termékének körülbelül 7,1%-át fordította katonai fejlesztésekre, ami 24%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Ez a kiadás hozzávetőlegesen 150 milliárd dollárra (53 ezer milliárd forintra) rúg.

Az utolérésükhöz Németországnak volna még mit tenni, de ha már a hatodik helyen szereplő Egyesült Királyságot is hozzávesszük, akkor ez az egymás hadszíntéri képességeit elméletben jól kiegészítő két ország is nagyobb büdzsé felett rendelkezik, mint az oroszok.

Ha a világ 40 legnagyobb országát vizsgáljuk, és szűkítjük a kört az Európai Unió tagállamaira, továbbá Ukrajnára, valamint az őt határozottan támogató Egyesült Királyságra és Norvégiára, akkor...

A teljes védelmi költségvetésük 456,4 milliárd dollárt ér el, ami több mint háromszorosa az oroszországi kiadásoknak.

Ez persze még így is kevesebb mint fele annak, amit az USA fordít védelemre, arról nem is beszélve, hogy a szétaprózott kapacitások és az interoperabilitás hiánya miatt az összeg jóval kevesebb valós katonai erővé fordítható le.

Egy jelentős előrelépést hozhatna a közös beszerzési folyamatok és a szabványos eszközök listájának harmonizálása. Az Európai Unió már tett egy fontos lépést ezen az úton a múlt héten, amikor a Parlament illetékes szakbizottságai közé felvette a "katonai értékesítési mechanizmust". Ez a mechanizmus egy központosított katalógusra épülne, amely lehetővé tenné, hogy minden tagállam ezen a platformon keresztül bonyolítsa le rendeléseit, így elősegítve a hatékonyságot és az egységességet a katonai beszerzések terén.

Bár a korábbi időszakokhoz viszonyítva kedvező jel, hogy 2024-re már 18 ország teljesítette a NATO által előírt 2%-os védelmi kiadási minimumot, ez még nem tekinthető valódi sikernek. Az igazi előrelépés akkor érhető el, ha a beszerzési volumen nem csupán a különböző eszköztípusok széles spektrumára terjed ki, hanem a tagállamok közötti együttműködési képességek valódi növekedését is elősegíti.

Az ehhez az úthoz való hozzáférés csak akkor lehetséges, ha a tagállamok kormányainak jelentős többsége egyetért a döntéssel.

A SIPRI szakértője hangsúlyozza, hogy még egy ilyen helyzetben is az intenzív kiadások nem biztosítanak automatikusan jelentős képességnövekedést vagy az USA-tól való függetlenedést. A stratégiai önállóság eléréséhez elengedhetetlen, hogy a rendelkezésre álló források nagyobb hányadát ne csupán a karbantartásra fordítsák, hanem a személyzet fejlesztésére, beszerzésekre és különösen a kutatás-fejlesztésre is.

A NATO iránymutatása szerint, legalább a költségvetések 20%-át kell új fegyverekre és k+f-re fordítani. Ebben egyébként a becsléseik szerint észbe kapott Magyarország is, hiszen 47,8%-ot költött 2024-ben ilyen célokra, míg közel 24-24%-ot az emberi állományra, illetve az eszközök karbantartására.

Európán kívül is figyelemre méltó változások zajlottak: a Közel-Keleten a katonai költségvetések átlagosan 9%-os emelkedést mutattak, ami elsősorban Izrael, Szaúd-Arábia és Irán tevékenységeinek tudható be. Ázsiában a stabil növekedés továbbra is töretlen, különösen Kína és India dominálása mellett, míg Afrikában és Latin-Amerikában a növekedés üteme mérsékeltebb volt.

Az Egyesült Államok természetesen továbbra is messze a világ legnagyobb katonai beruházója maradt, de növekedése viszonylag visszafogott, 2,3% volt 2024-ben, ami mindössze egyhetede az európainak. Bár az ezer milliárd dolláros büdzséjük mindössze 30%-a megy eszközökre és fejlesztésre, addig

Az Egyesült Államok költségvetése a globális katonai kiadások szinte 40%-át képviseli, ezzel a világ legnagyobb katonai költségvetésének számítva.

Nem meglepő, hogy a SIPRI elemzése rámutat: a katonai kiadások növekedésének üteme világszerte szoros összefüggésben áll a nemzetközi feszültségek erősödésével. Európában különösen a keleti és északi államok érzik magukat közvetlen fenyegetettség alatt, így a védelmi kapacitásaik gyors fejlesztését kiemelt stratégiai célnak tekintik.

Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy az európai katonai költekezési trend 2025-ben is folytatódik. A SIPRI szerint azonban a jövőbeli kihívás nemcsak a költségvetések növelése, hanem azok hatékony és fenntartható felhasználása lesz a kontinens biztonságának megőrzése érdekében.