Donald Trump vámbombájának elnapolása újabb réteget ad a feszültségekhez, amelyek már így is feszülten vibrálnak a politikai színtéren. Az intézkedés nem csupán a várakozások meghiúsulását jelenti, hanem fokozza a körülötte lévő aggodalmakat is.
Július 9-én, szerdán lejárt volna az a határidő, amely alatt Donald Trump amerikai elnök felfüggesztette az április elején bevezetett globális vámokat. Most azonban a bevezetésüket augusztus elsejéig elhalasztották. A világ számos táján aggodalommal figyelik a helyzet alakulását, mivel eddig csupán néhány ország tudott megállapodást kötni az Egyesült Államokkal, és az Európai Unióval még mindig nincs meg a kívánt egyezség.
Az elmúlt hét makrogazdasági híreit Donald Trump közelgő vámhatárideje körüli növekvő bizonytalanság uralta. Eredetileg július 9-én járt volna le a 90 napos felfüggesztés, de vasárnap a Fehár Ház bejelentette, hogy az Egyesült Államok augusztus 1-jén vezeti be az áprilisban bejelentett vámokat azon országok és partnerek esetében, amelyekkel addig nem jön létre kereskedelmi megállapodás. A 10-50 százalékos új amerikai vámok világszerte aggodalmat keltettek a kereskedelmi partnerek körében, és nyugtalanságot okozott a globális pénzpiacokon - többek között a dollár gyengülésén keresztül is érzékelhető módon.
A feszültségek hátterében az áll, hogy a kereskedelmi tárgyalások csak mérsékelt előrehaladást mutattak. Mindeddig csupán néhány ország - például az Egyesült Királyság és Vietnam - tudott előzetes megállapodásokat kötni.
A tárgyalások intenzíven folynak, és bár az amerikai pénzügyminiszter tájékoztatása szerint több kereskedelmi tárgyalás is a végső szakaszában tart, a vámemelések lehetősége így is nyomasztja a gazdasági szereplőket.
Az Európai Unió igyekszik gyorsan tető alá hozni egy megállapodást, hogy elkerülje a várhatóan súlyos vámterheket, miközben olyan kulcsországokkal, mint Japán és Dél-Korea, gyakorlatilag megrekedtek az egyeztetések.
A vámok újbóli bevezetése komoly negatív következményekkel járhat. Számos közgazdász arra figyelmeztet, hogy stagflációs veszély fenyeget: az inflációs nyomás növekedése a gazdasági növekedés ütemének lassulásával járhat együtt. A Federal Reserve (Fed) is hangsúlyozta, hogy az inflációs kockázatok egyik fő okaként említik a kamatcsökkentés elhalasztását, ami jól tükrözi a kereskedelempolitika és a monetáris döntéshozatal bonyolult összefonódását.
Közben az Európai Központi Bank (EKB) illetékesei egyre inkább aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy 2025-re az euró értéke 14 százalékkal emelkedett. Ez a helyzet, különösen az amerikai vámokkal együtt, komoly kihívások elé állíthatja az eurózóna már amúgy is törékeny gazdaságát. Az erős euró következtében az európai export költségei növekednek, ami tovább súlyosbíthatja az újonnan bevezetett vámok kedvezőtlen hatásait. E körülmények között az EKB számára egyre nehezebb lesz hatékony gazdaságélénkítő intézkedéseket bevezetni.
Kína közben aktívan alakítja fiskális politikáját. A közelmúltban bejelentette, hogy 2025-re jelentős mértékben megemeli a hosszú távú államkötvényekből származó finanszírozást. E lépések célja a beruházások és a fogyasztás felerősítése, részeként egy átfogó gazdaságélénkítési tervnek, amely a tartós kereskedelmi feszültségekre és a gyengélkedő szolgáltatási szektor kihívásaira reagál.
Ezzel Kína határozott üzenetet fogalmaz meg: csökkenteni akarja az exporttól való függőségét, amely egyre inkább sebezhetővé válik az amerikai kereskedelempolitikai lépések miatt. A belső kereslet fokozása immár nem csupán gazdasági célkitűzés, hanem egyben stratégiai reakció a globális instabilitásra is.
