Elvesztettük a Magyar Mozgókép Művészetének egyik kiemelkedő alakját.

Nyolcvankét éves korában hétfőn meghalt Grunwalsky Ferenc Kossuth- és Balázs Béla díjas rendező-operatőr, a magyar filmművészet egyik meghatározó alakja. A rövid, súlyos betegségben elhunyt művész évtizedeken át formálta a magyar filmkultúrát.

A szomorú hírt a Magyar Filmművészek Szövetsége közölte az MTI-vel.

Grunwalsky Ferenc alkotótársaival, Jancsó Miklóssal és Szomjas Györggyel együtt dolgozva maradandó nyomot hagyott a magyar mozgóképkultúrában - emelték ki a közleményben.

Egyetemi tanárként több generáció filmes látásmódjára és pályafutására gyakorolt jelentős hatást. Alkotói munkássága mellett elkötelezetten támogatta a magyar filmszakma intézményi megerősítését, és kulcsszerepet játszott a magyar filmtörvény létrehozásában. Bár hosszú ideje egészségi problémákkal küzdött, hivatásához mindvégig hű maradt; élete utolsó időszakában is alkotott, dolgozott, és folyamatosan gondolkodott a film fogalmán, a mozgás művészetén és a képek világán. Ezt a szellemi elkötelezettséget méltatásában is hangsúlyozzák.

Grunwalsky Ferenc 1943. május 16-án látta meg a napvilágot Budapesten. Tanulmányait kezdetben bölcsészettudományi területen folytatta, de hamarosan új irányt vett, amikor átiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező-operatőr szakára, ahol 1968-ban szerezte meg diplomáját. Ezt követően a Mafilm rendező-operatőreként tevékenykedett, és évek hosszú során Jancsó Miklós mellett dolgozott, hozzájárulva a magyar filmkultúra gazdagításához.

Ő volt az, aki megörökítette többek között a "Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten" (1999), az "Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél" (2000), a "Kelj fel komám, ne aludjál" (2002) és az "A mohácsi vész" (2004) című Jancsó-filmek pillanatait is.

Számos rövidfilm elkészítése után 1975-ben debütált a Vörös rekviem című nagyjátékfilmjével. Ezt követően olyan figyelemre méltó művek születtek, mint az Eszmélés (1985), a Kicsi, de nagyon erős (1989), a Goldberg-variációk (1992) és a Visszatérés (1999). Ladányi Andrea táncművésszel két közös filmet forgatott: az Éjféli maratont 2001-ben, majd egy évvel később a Táncalakot, amely a Magyar Filmszemlén a legjobb látványért járó díjat nyerte el.

Szomjas György rendező állandó operatőreként dolgozott, és 1981 óta számos figyelemre méltó filmet alkottak közösen. Ezen alkotások között találhatók a „Könnyű testi sértés” (1983) és a „Falfúró” (1985), de említést érdemel a „Könnyű vér” (1989) és a „Roncsfilm” (1992) is. Később a „Gengszterfilm” (1999) és az „A Nap utcai fiúk” (2007) is a közös munkájuk gyümölcse lett. 2010-ben pedig a „Keleti szél: A film” című dokumentumfilm is a rendező és operatőre közötti szoros együttműködés eredményeként született meg.

Sok emlékezetes forgatókönyv kötődik a nevéhez. Ő volt az Örökbefogadás című film egyik írója, amely révén Mészáros Márta 1975-ben a Berlini Filmfesztivál történetében először nyerte el a fődíjat, az Arany Medvét, mint magyar és mint nő.

Művészi munkásságát 1989-ben Balázs Béla-díjjal, 1997-ben érdemes művész címmel ismerték el. A Kossuth-díjat 2004-ben vehette át mint "filmszakma egyik legkreatívabb egyénisége, aki a magyar valóság különös területeit dolgozta fel, hosszú éveken át a magyar film vizuális nyelvének megújítójává vált; a videotechnika filmszerű alkalmazásának magyarországi úttörője, egyik kidolgozója."

2010 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjaként tevékenykedett, és ugyanebben az évben a Magyar Mozgókép Mestere kitüntetést is elnyerte, amely nem csupán kiemelkedő művészi teljesítményét ismerte el, hanem a szakmai közéletben végzett fáradhatatlan munkáját is méltatta. 2022-ben a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál életműdíjával tüntették ki, míg 2023-ban a filmkritikusok által odaítélt életműdíjat vehette át.

A Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti.