Dinoszauruszok léteztek Oxford megyében 166 millió évvel ezelőtt | National Geographic

A jura időszak közepén élt különleges állatok nyomai, amelyek szinte érintetlenül maradtak meg, egy kőfejtő mélyén kerültek napvilágra.

A Birminghami Egyetem paleontológusai és az Oxfordi Egyetem kutatói egy izgalmas együttműködés keretében felfedték azt a lenyűgöző lelőhelyet, ahol egy 9 méteres ragadozó és egy kétszer akkora növényevő dinoszaurusz lábnyomai találhatók. Ez a felfedezés óriási jelentőséggel bír, és nemcsak a tudományos közösség figyelmét vonja magára, hanem a BBC is részletesen bemutatja. Ezen kívül, az Oxfordban rendezett múzeumi kiállítás egyik központi eleme lesz a különleges nyomok bemutatása.

Az Oxford megyében, Oxfordtól körülbelül 18 kilométerre északra elhelyezkedő Dewars Farm kőfejtő területén bukkantak egy érdekes felfedezésre. Ez a találás egy 1997-ben a környéken felfedezett, szintén jelentős lábnyomsorral indult, melyet a szakértők 180 méteren át tudtak követni. A leletek története azonban jóval régebbre nyúlik vissza, és számos izgalmas titkot rejt magában.

Körülbelül 200 évvel ezelőtt, 1818-ban, az Oxford közelében fekvő Stonesfield falu határán egy különleges ősállat maradványaira bukkant William Buckland, az egyetem akkori geológusa. Az ezt követő években végzett ásatások és a korabeli tudósok közös kutatásai során derült fény arra, hogy egy ősi, impozáns méretű, gyíkszerű lény hagyta hátra ezeket a csontokat. 1824-ben a Megalosaurus néven ismertté vált ez az állat, mely az első tudományos névvel rendelkező (nem madár) dinoszaurusz lett, és a „hatalmas gyík” jelentést hordozza.

Ma a tudomány Megalosaurus bucklandii néven ismeri ezt az állatot, amely a felfedezője és leírója után kapta nevét. Az ezt követő felfedezések sorozata a régióban napjainkig tart, és a Megalosaurus-félék kutatásában jelentős szerepet játszott a magyar tudós, Nopcsa Ferenc is. Az itt bemutatott lábnyom-sorozat a viktoriánus korban felfedezett ősmaradványok és kutatások örökségét képviseli, tükrözve azokat a tudományos törekvéseket, amelyek a múlt titkainak feltárására irányultak.

Míg az 1997-es lábnyomokról még nem készülhettek digitális felvételek, mára a technika fejlődése ezt is lehetővé tette. Több száz lábnyomot azonosítottak, amelyek legalább négy különböző dinoszauruszhoz tartozhattak. Sajnos a kőfejtő területén azt a réteget, amelyben a lábnyomok is vannak, a rutin munkálatok során be fogják temetni, ugyanez történt a korábbi lábnyomsorokkal is. Feltehetően nincs pénz arra, hogy az önkormányzatok, a múzeumok vagy az egyetemek megvásárolják a területeket.

A jura időszak középső szakaszában a mai Brit-szigetek és Nyugat-Európa nagy része is egy hatalmas kiterjedésű szigetvilág volt, amely a későbbi skandináv és az észak-amerikai régiók közt helyezkedett el, a mainál délebbi szélességen. Ekkor kezdett feldarabolódni a Pangea és kezdett megnyílni az Atlanti-óceán későbbi medencéje.

A klíma abban az időszakban jóval melegebb volt, mint napjainkban, és a Földünk nem birtokolta az állandó sarki jégsapkákat. A mai brit földrajzi terület trópusi klímával dicsekedhetett, amikor az ősállatok nyomot hagytak itt. A pontos helyszín egy lagúna mocsaras-iszapos vidékén terült el, ahol ezek a különleges lények szabadon barangoltak.

A felfedezett öt lábnyomsor alapján a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy ezek a nyomok valószínűleg tovább folytatódnak a kőfejtő területén túl is, a leghosszabb nyomsor hossza pedig meghaladja a 150 métert. Négy nyomot a hatalmas, hosszú nyakú növényevő Cetiosaurusok hagytak hátra. Ezek az impozáns állatok, amelyek a jól ismert Diplodocus közeli rokonai, akár 18 méteres hosszúságra is megnőttek. Az ötödik nyomsor pedig egy jellegzetes, három ujjú lábnyom, amely a Megalosaurusra utal; ez a ragadozó 9 méter hosszú és súlya eléri a 2 tonnát.

Azt nem lehet tudni, hogy az állatok ugyanabban az időben jártak-e itt, és volt-e egymással kapcsolatuk, azonban az egyik növényevő és a Megalosaurus nyomai keresztezik egymást, így a kutatók kizárni se tudják ezt. Az egyes nyomok olyan részletesek, hogy még az is látszik, ahogy a besüppedő láb alatt miként deformálódott az iszap.

A kőfejtőben dolgozó egyik munkatárs véletlenül fedezte fel a nyomokat, miközben a sár már elkezdte borítani őket. Ezt követően az üzem vezetője azonnal értesítette a két egyetem tudósait. 2024 nyarán a kutatók egy hetet tölthettek a kőfejtő területén, ahol több mint 100 fő vett részt a gyors ütemű feltárásokban és a nyomok dokumentálásában.

A kőfejtő szakembereinek segítsége elengedhetetlen volt e projektek során, ahol szakmai tudásukkal és speciális eszközeikkel támogatták a munkát. Több mint 200 lábnyom került elő, melyeket rendkívüli precizitással dokumentáltak – körülbelül 20 ezer fénykép készült a folyamat során. Ennek köszönhetően a jövőbeli kutatások során is lehetőség nyílik az adatok, mérések és felvételek alapján a helyszín és az ősi állatok különféle jellemzőinek alaposabb vizsgálatára.