Csirkehús vagy marhahús – egy régi mítosz dőlt le, és most végre fény derült arra, melyik húsfajta jótékonyabb a mi egészségünkre. A táplálkozás világában régóta folynak a viták arról, hogy melyik hús a jobb választás, de új kutatások alapján egyértelműbb

Spanyol kutatók egy különös felfedezést tettek: új tanulmányuk szerint a sovány marhahús jótékonyabb hatással van a bélrendszerre, mint a csirkehús. Míg a csirke fogyasztása csökkentheti a hasznos bélbaktériumok számát, addig a marhahús védelmet nyújt a bélfal számára és segít mérsékelni a gyulladást. Ez az eredmény radikálisan felülvizsgálja eddigi tudásunkat a húsfélék egészségügyi hatásairól, és akár az étrendünk átalakulásához is vezethet.

Évtizedeken át azt hittük, hogy a fehér hús, különösen a csirkehús egészségesebb alternatíva a vörös hússal szemben. Egy új spanyol tanulmány azonban megkérdőjelezi ezt a feltételezést, legalábbis a bélrendszer egészsége szempontjából. A kutatás eredménye szerint ugyanis a sovány marhahús valójában kevésbé zavarja meg a bélflórát, mint a csirke, bár elenyésző különbség van a kettő között.

Már régóta tudjuk, hogy a rostban bővelkedő gyümölcsök és zöldségek, valamint a teljes kiőrlésű gabonák és fermentált tejtermékek hozzájárulnak a jótékony bélbaktériumok növekedéséhez. Ezzel ellentétben a húsban, zsírokban és cukrokban gazdag táplálkozás gyakran a bélflóra sokféleségének csökkenéséhez vezet.

Eddig azonban a kutatások a húst tartalmazó étrendet hasonlították össze a vegetáriánussal, és ritkán tettek különbséget a különböző húsfajták között. Ezért spanyol tudósok úgy döntöttek, hogy külön elemzik, hogyan hat a csirkehús és a sovány, Pirenaica szarvasmarha húsa.

A kutatás során 16 egészséges, 18 és 22 év közötti fiatal vett részt, akik nyolc héten át, heti három alkalommal, ebédidőben fogyasztották a megjelölt húsfajtákat. Ezt követően egy öthetes "kimosási szakasz" következett, amely alatt a résztvevők visszatértek a megszokott étrendjükhöz, hogy bélflórájuk regenerálódhasson, majd a következő fázisban áttértek a másik húsfajtára. Ez a megközelítés lehetővé tette számukra, hogy mindkét diétát alaposan megtapasztalják. A húsokat különféle elkészítési módokon tálalták: párolva, sütve, grillezve és panírozva. Minden nyolchetes periódus kezdetén és végén székletmintákat gyűjtöttek a 16 résztvevőtől, hogy nyomon követhessék a bélflóra változásait.

A júliusban közzétett kutatás alapján mindkét étrend csupán minimális hatást gyakorolt a bélflóra összetételére. Ugyanakkor a csirkehús alapú diéta a mikrobiális diverzitás csökkenésével, valamint egyes jótékony baktériumcsoportok számának mérséklődésével járt. Ezzel szemben a marhahúsfogyasztás esetében csupán egy jelentős eltérés figyelhető meg: a Chloroflexota baktériumtörzs esetén. Ez a változás viszont növelte a Blautia bélbaktériumok mennyiségét, melyek kulcsszerepet játszanak a bélnyálkahártya védelmében, és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal bírnak. A csökkent mikrobiális diverzitás számos krónikus állapothoz kapcsolódik, beleértve a gyulladásos bélbetegségeket, a 2-es típusú cukorbetegséget, az elhízást, valamint a szív- és érrendszeri problémákat.

A kutatók kiemelték, hogy a Pirenaica marhahús természetesen gazdag káliumban, cinkben és B-vitaminokban, ami hozzájárulhat a bélrendszer egészségére gyakorolt hatásához. Az eredmények azonban nem feltétlenül vonatkoznak más marha- vagy másképp elkészített húsokra. Utóbbi is fontos szempont lehet, ugyanis típusuk és elkészítési módjuk is jelentősen befolyásolhatja az egészségügyi hatásokat.

A kutatás során 16 fő bevonásával végzett vizsgálat eredményei nem tekinthetők reprezentatívnak, így a megállapítások nem általánosíthatók szélesebb körre. A tanulmány hangsúlyozta, hogy a résztvevők táplálkozási szokásait csupán önbevallás alapján rögzítették, és az étrendjük részletes ellenőrzése elmaradt. Ebből adódóan a vizsgálat alatt elfogyasztott egyéb ételek is jelentős hatással lehettek a bélflóra összetételére. Ez különösen fontos, mivel nem csupán egy-egy étel típusa, hanem az egész étrendi minta képes tükrözni egy résztvevő valódi bélflórájának alakulását.

Más szakértők úgy vélik, ez a vizsgálat rendkívül ígéretes, de messzemenő következtetéseket nem lehet belőle levonni. Az amerikai Nemzeti Marhahússzövetség táplálkozáskutatási igazgatója szerint az eredmények összhangban vannak a korábbi kutatásokkal, amelyek azt mutatják, hogy a sovány marhahús része lehet egy egészséges, kiegyensúlyozott étrendnek. Az eredmények azt is kiemelik, hogy a hús minősége és a mértékletesség mennyire fontos a táplálkozásban. Nem arra következtet, hogy kerülni kell a csirkehúst, hanem azt, hogy a húsok típusa és minősége számít, valamint azt sem javasolja, hogy át kell térni a marhahúsra.

A mintavétel mérete sajnos nem elegendő ahhoz, hogy széleskörű következtetéseket vonjunk le, ezért további kutatásokra van szükség a különböző húsfajták és a bélrendszer közötti összefüggések feltárásához. Fontos, hogy étrendünk változatos és kiegyensúlyozott maradjon, gazdag rostokban, zöldségekben és gyümölcsökben, függetlenül attól, hogy milyen típusú húst fogyasztunk.