Bip-bip! - avagy a jövő lelkészei a zsebünkben rejtőznek? Képzeljük el, hogy a technológia fejlődése nem csupán a mindennapi életünket, hanem a lelkiséget is átalakítja. A zsebünkben lapuló okostelefonok és applikációk révén könnyedén elérhetjük a spirit

Olyan világban élünk, ahol az értékek és ideálok olyan gyorsan változnak, mint egy influenszer napi stílusválasztása. A hagyományos normák és a régen magától értetődőnek tartott értékek úgy tűnnek el, mint nagymama titkos krémesreceptje a gasztroblogok végtelen tengerében. Nem meglepő tehát, hogy egyre többen érzik úgy, mintha egy feneketlen mélységbe néznének - és ez a mélység nem is kacsint vissza, mint Nietzsche "örvénye". De hogyan tölthetjük meg ezt az űrt a közöny korában? Hol találhatjuk meg a válaszokat? Egy üres templom padjain ülve, ahol a kedvenc krémesünket sütő nagyi emléke él, vagy egy algoritmus által generált vigasztaló szöveg között?

Némi üldözési mániával megfűszerezve mondhatnánk: az eddig szunnyadó mesterséges intelligencia mintha csak erre a pillanatra várt volna. Vannak már a világnak oly "boldog" tájai, ahol szó szerint robotokkal - az emberi testre megtévesztésig hasonlító - műanyagokkal enyhítik a társas magányt. Végtére is miért veszekednél egy hárpiával, ha lehet egy mindig türelmes, kifogástalan frizurájú és modorú, igaz drága kezdeti költséggel induló, de hosszabb távon fenntartható rezsijű bádoggal beszélgetni? És nemcsak beszélgetni, de akár "azt" is...

Ha a szerelemben a műanyag csoda működik, akkor miért ne hozhatnánk be ezt a megoldást a lelki tanácsadás világába is? Mi gátolja meg, hogy az "éteri kérdésekre" egy algoritmus nyújtson választ? Talán a mély érzelmek, a személyes tapasztalatok és a kapcsolatok bonyolultsága azok, amik megakadályozzák egy ilyen megközelítés elterjedését. Az emberi lélek sokkal összetettebb, mint amit egy gép képes lenne feldolgozni, hiszen a valódi empátia és megértés nem csupán információk kombinációja, hanem mélyebb, érzelmi kapcsolatokon alapul.

Az emberek élményeket keresnek, mert ez a világ arról szól most, hogy élmény kell, korlátlan mennyiségben. Élményalapú oktatás, élményalapú gyógyítás, élményalapú a világon minden.

Miért lenne a hívő ember élete más? A hívők éppúgy keresik a spirituális élményeket, ahogy ezt a történelem folyamán mindig is tették. Csakhogy mostanában a válaszok forrása megváltozott: úgy tűnik, hogy egyházaink az elmúlt ötszáz évben kissé elbóbiskoltak a reformáció óta. Kár lenne ezen bánkódni, hiszen a jelenben élünk: digitális lelkészek is szolgálnak köztünk, akik a bölcs mondásoknál is gyorsabban és pontosabban idézik a Bibliát, bármilyen helyzetben. A "Text With Jesus" chatbot például úgy adhatja elő a Szentírást, mintha magával a Megváltóval csevegnél. "Jó reggelt, gyermekem" - köszönt, majd máris jöhet az idézet a megfelelő helyről. Mindössze egy kompatibilis iOS-re van szükség, és máris élvezheted ezt a különleges élményt. Hasonló lehetőségek várnak a hindukra is a GitaGPT-n, vagy a muszlim testvérekre a QuranGPT-n. Az igény nyilvánvaló, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni...

Lehet, hogy egy AI pontosabban idézi a Bibliát, mint a fáradi lelkész, de amikor a lélek kérdéseire kell a Lélekkel válaszolni, számít-e, hogy ki beszél hozzánk? Egy algoritmus tud az általa feldolgozott hatalmas adathalmaz megfelelő összeollózásával "tanácsot adni", de nem tud vigaszt nyújtani egy temetésen.

Nem nyújt kezet, nem tanúsít együttérzést, és nem képes a szomorú pillantásokat a megfelelő időben észlelni. Pedig éppen ez az az apró, de jelentőségteljes dolog, ami olykor szó szerint megmentheti az életet.

Akkor hát, mi az, ami valójában megijeszt minket?

Természetesen etikáról beszélni egy algoritmus kapcsán finoman szólva is túlzás, habár... Az általam ismert és kipróbált botok kivétel nélkül elutasították a trágár beszédet, míg 5 és 6 éves fiaimmal napi szintű állóháborút vívok az oviból/iskolából hazahozott, igazán keresetlen szavak és kifejezések legalább gyérítése ügyében. Ennek persze semmi köze az etikához, morálhoz, csupán egy kódsor a sok milliárd közül.

Mi történik, ha a legszentebb és legbensőségesebb "Isten-élményünket" is a műanyagra bízzuk? Az imádságra gondolok. Ámde, vajon nem veszít-e el valamit az imáink mélységéből, amikor a modern világ materialista eszközei közé szorítjuk őket?

Az ima, mint "adatok gyűjteménye"? Hívő énünk azonnal tiltakozik e gondolat ellen, hiszen az ima szent és személyes aktus. Mindazonáltal meglepően kevés olyan ékesszóló, vagy éppen hogy közvetlen, egyszerű és szívhez szóló imádságot találni, mint amit néhány "robot" képes megalkotni. Érdekes, hogy a technológia képes egy olyan mélységet megjeleníteni, amely néha hiányzik a hagyományos imádságokból.

De nézzük, hová vezethet ez még! A VR technológia már a mai napon (sőt, már tegnapelőtt is) lehetőséget ad arra, hogy zsoltárokat énekeljünk egy virtuális katedrálisban – akár bármelyikben, amelyik csak a képzeletünket megihleti. Képzeld el, ahogy Jeruzsálem legendás utcáin barangolunk, mindezt anélkül, hogy elhagynánk a kényelmes fotelünket. Vallási rituálék, zsoltáros meditáció, mindez egyenesen a nappalink intimitásában valósulhat meg.

El Camino, a háttérben a mosógép diszkrét zajával? Simán.

De vajon pótolhatják-e ezek az "élmények" a valódi, közösségben megélt hit mélységét? Felmerül az is, hogy mit is jelent valójában a közösségben megélt hit. Ahogyan kedves lelkipásztorom is gyakran hangsúlyozza: a templom nem mindig a legideálisabb hely az igazán mély imádságra – és ennek megvan az oka, hiszen a templom, valljuk be őszintén, elsősorban az a tér, ahol Jézusban testvéreinkkel találkozhatunk. A Megváltóval való találkozás sokkal inkább a belső csendünkben valósul meg, ahogyan ő is tanította.

Amibe viszont belekiáltott a digitális világ.

A mesterséges intelligencia vallásra gyakorolt hatásai még mindig felfedezésre váró, rejtélyes területek. Számos kérdés merül fel, miközben a válaszok alig kezdenek körvonalazódni. Egy azonban bizonyos: bár az AI talán képes ékesszólóan elmondani a napi imát vagy értően magyarázni a szentírás szavait, van egy dolog, amit sosem pótolhat: a hitet. Az AI nem képes megtérni, nem tud szeretetet adni, nem érez szenvedést, és reményre sem képes. Ezek az emberi tapasztalatok és érzések mindazt adják, ami a lelkünket megújítja és felemeli. Az igazi hit, szeretet és remény az emberi lélek sajátja, amit a gépek sosem érthetnek meg.