A kommunista párt gyorsrandi programja kudarccal zárult - Kína népessége továbbra is folyamatosan csökken.

Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy Kína mára demográfiai válsággal küzd? Már harmadik éve tapasztalható, hogy a népesség száma milliókkal csökken. Ez a meglepő helyzet nemcsak Kína jövőjére és gazdasági helyzetére van hatással, hanem globálisan is érezteti a hatását. Megvizsgáltuk, miért alakult ki ilyen alacsony gyermekvállalási kedv a dinamikusan fejlődő országban.

"Egy, kettő, egy, kettő, há, négy, minden negyedik ember kínai" - énekelte a Kontroll Csoport zenekar egy dalában, amely az 1980-as évek elején még igaznak számított. Azóta a világ népessége gyors ütemben növekedett, így ma már nem minden negyedik, hanem már csak minden ötödik, sőt, mára már majdnem "csak" minden hatodik ember kínai a Földön. A 8,23 milliárd lakos közül körülbelül 1,41 milliárd kínai, és ez az arány folyamatosan csökken. Ennek oka nem csupán az emberi populáció növekedése, hanem az is, hogy egyre kevesebben élnek Kínában.

és igencsak úgy tűnik, a 2022-ben elindult csökkenő trendet semmi sem tudja megállítani. Ebben az ütemben 30 év múlva 200 milliót, az évszázad végére akár 786 millió embert is elveszíthet az ENSZ előrejelzése szerint, ezzel Kína népessége az 1950-es évekbeli szintre csökkenhet.

Évek óta folyamatosan esik a termékenységi ráta, és olyan alacsony szintet ért el (1,09), hogy Kína helyet foglalhatott a negatív rekorderek klubjában, ahol már jó ideje Japán és Dél-Korea őrzik törzstagsági pozíciójukat. (Csak összehasonlításképpen: Magyarországon 1,51, a népesség középtávú fennmaradásához pedig a rátának el kell érnie a 2,1-es szintet.)

A kínai kormány különböző intézkedésekkel igyekszik ösztönözni a szülők gyermekvállalási kedvét. Nemrégiben bejelentették, hogy pénzügyi támogatást kínálnak minden három évnél fiatalabb gyermek után. A szülők évente 3600 jüant (kb. 170 ezer forint) kapnak, ami három év alatt összesen körülbelül 510 ezer forintnak felel meg.

Az állami média jelentése szerint körülbelül 20 millió család támogatására van lehetőség a gyermeknevelési költségek mérséklésében. Ugyanakkor kínai demográfusok figyelmeztetnek, hogy ez a lépés önmagában nem elegendő, és a népesség továbbra is tartós csökkenésnek lesz kitéve a jövőben.

„Miért nem ezt akarták?” – tehetik fel sokan a kérdést, amikor a világ legnagyobb léptékű társadalmi kísérletére, a kínai egykepolitikára gondolnak. Ez a program már évekkel korábban elkezdődött, de hivatalosan 1979-ben vette kezdetét az „egy család, egy gyerek” elv alapján, amikor a lakosság száma már vészesen megközelítette az egymilliárdot (1982-re el is érte ezt a határt), és az éhínségek emléke még mindig élénken élt a köztudatban. Ezt követően a kormány különféle jutalmakkal, például munkalehetőségekkel ösztönözte azokat, akik betartották az egyke-szabályt, miközben a két vagy több gyermeket vállaló szülőket számos módon büntették.

A drákói szigor népesedési szempontból jelentős hatást gyakorolt, hiszen 2016-os megszüntetéséig becslések alapján mintegy 400 millió születést akadályozott meg. Nem szükséges akadémiai demográfusnak lenni ahhoz, hogy belássuk: egy ilyen drasztikus intézkedés súlyosan torzítja a korcsoportok eloszlását. Ennek következményeként 2022-re a 60 év felettiek aránya már elérte a 20 százalékot, ami komoly társadalmi kihívások elé állította az országot.

A munkaképes korú népesség folyamatos csökkenése egy aggasztó jelenség, amely különösen súlyosan érinti azt az országot, amely az elmúlt néhány évtizedben gazdasági nagyhatalommá fejlődött. Ez a tendencia nemcsak a munkaerőpiacra, hanem az egész gazdasági dinamizmusra is komoly hatással van.

A népesség elöregedésének aggasztó jeleit észlelve a Kínai Kommunista Párt fontos lépéseket tett: 2016. január 1-jétől lehetővé tette a házaspárok számára, hogy két gyermeket neveljenek. Ezt a döntést 2021. május 31-én a háromgyermekes politika bevezetésével tovább bővítették. Szecsuán tartományban pedig új irányvonalat képviselnek: 2023-tól kezdve a helyi szülők számára már nem áll fenn a gyermekszámra vonatkozó korlátozás, így szabadon vállalhatnak annyi gyermeket, amennyit csak szeretnének.

Elvetették a korlátozó politikát, és új irányvonalat vettek fel a gyermekvállalás ösztönzésére. A pénzügyi támogatások mellett különféle társadalmi kampányokat indítottak, többek között a Kínai Kommunista Párt innovatív gyorsrandi programját, amely célja, hogy népszerűsítse a fiatalok közötti párkeresést.

A megszokott hivatalos vörös szín rózsaszínűre változott a transzparenseken, "Hagyd, hogy a szenvedély virágozzon" fordulattal buzdít párválasztásra a szlogen, és akár egy őszibarackfák tavaszi virágzására időzített tóparti dzsemborin lehet - a hivatalos munkásszakszervezet, a Nők Szövetsége és a Kommunista Ifjúsági Liga szervezésében - háromórás rapidrandikon ismerkedni, szigorúan egyedülálló lányoknak és fiúknak.

Nincsenek pontos adatok arról, hogy hány pár talált egymásra a rózsaszín zsinórral átkötött csuklós, körjátékokkal és virágszedéssel megbolondított ámorpartikon, de egy városiak körében végzett felmérés szerint a nők 44 százaléka nem tervez házasságot. Ha mégis, akkor

- Ez a támogatás lényegesen magasabb, mint a nemrégiben bejelentett három év alatti gyermekekre vonatkozó évi 3600 jüan.

Az egyik legmeghatározóbb tényező a gyermekvállalási kedv csökkenésében pontosan az, hogy...

Egy gyermek felnevelése Kínában 18 éves koráig körülbelül 538 ezer jüanba (több mint 25 millió forintba) kerül, ami több mint hatszorosa az ország egy főre jutó GDP-jének. Ez a hatalmas anyagi teher sok család számára komoly kihívást jelent, ezért humorosan "tunjinshou"-nak, azaz "aranynyelő vadállatoknak" hívják a gyerekeket, utalva arra, hogy milyen gyorsan emésztik fel a pénzt.

Arról nem is érdemes szót ejteni, hogy a kínai gazdaság évtizedek óta szédítő sebességgel fejlődik, de a munkaerőpiacon való elhelyezkedés és a stabil jövedelem megszerzése továbbra is komoly kihívás. A társadalmi elvárások olyan erőteljesen nehezednek az álláskeresőkre, hogy ez kedvez a különféle csaló ügynökségek virágzásának, amelyek hamis ígéretekkel csábítják az embereket.

Vannak olyan területek, ahol fokozottabban érzékelik a népességfogyás problémáját, és ezért különféle ösztönző intézkedésekkel, például egyszeri pénzjuttatásokkal a második vagy harmadik gyermek után, havi támogatásokkal, valamint lakhatási és oktatási segélyekkel próbálják serkenteni a helyiek családalapítási kedvét. Különösen figyelemre méltó Belső-Mongólia fővárosa, a 2,8 milliós Hohhot, ahol a hatóságok idén márciustól évente 100 ezer jüant (ami körülbelül 4,7 millió forint) kínálnak a szülőknek a második vagy harmadik gyermek születésekor, egészen a gyermekek tízéves koráig. A tapasztalatok szerint ezek a plusz támogatások bár kis mértékben, de hozzájárulhatnak a születések számának növekedéséhez egyes régiókban,

A fogyatkozás másik oka, hogy generációk nőttek fel egykeként, a minicsaládok pedig mára kulturális mintaként rögzültek a társadalmi értékrendben. Már ha van egyáltalán utód.

Ahogyan az a világ számos fejlődő országában, így Magyarországon is megfigyelhető, a nők iskolázottsága jelentősen megnőtt. Kínában ez a tendencia párhuzamosan zajlott a karrierépítés iránti fokozódó igénnyel. A 21. században sok nő azért nem vállal több gyermeket, mert a munkáltatók nem kedvelik a hosszú hónapokig tartó szülési szabadságokat. Ezen kívül az anyagi függetlenség iránti vágy Kínában sok esetben felülmúlja a hagyományos, nagycsaládos anya szerepét, amely gyakran kiszolgáltatott helyzetet teremt.

Kína már a 19. században is a világ legnépesebb országa volt, így különösen meglepő, hogy 2023-ra a rangsor harmadik helyére szorult vissza. India, amely szintén dinamikus fejlődésen ment keresztül, immár 1,45 milliárd lakosával megelőzte Kínát, ezzel új fejezetet nyitva a népességi versenyben.

Hol vannak már azok a megállíthatatlanul sokasodó kínaiakról szóló eszmefuttatások, amelyek a világot ellepni készülő komor víziókat festettek elénk! Mint ahogy a legtöbb előrejelzés esetében, itt is történt valami váratlan, ami felülírta a korábbi prognózisokat. A helyzet nem úgy alakult, ahogyan sokan várták; éppen ellenkezőleg: Kína népessége csökken. Ennek hátterében a fokozatosan növekvő jólét és a társadalmi értékrend átalakulása állhat, ami a tudományos közösség szerint is azt jelzi, hogy az emberiség létszáma egyre lassuló ütemben bővül.