Bayer Zsolt: Ismerős? Mindenki életében vannak olyan pillanatok, amikor találkozunk valakivel, akit már régen láttunk, vagy akit csak hallomásból ismerünk. Az ilyen találkozások mindig izgalmasak, hiszen felidézik a múlt emlékeit, és újraélesztik a régi

Ismerős még az a kép, amikor a zsidó ember saját sírját ássa, mintha a második világháború rémálma elevenedne meg előttünk?

A bujdosó titokban lépked, az ágak alatt recsegve hajlanak,

Táguló szemében ott szűköl az állat.

Meztelen emberek ásóval a földbe vájt sírgödrüket készítik elő, mintha az életüket rejtő helyet formálnák.

Kopognak a rögök, de ők már nem hallják."

Ha ez a helyzet, akkor világosan fogalmazzunk: ezek nem emberek. A HAMASZ-t teljes mértékben meg kell szüntetni, még a legkisebb nyomait is. Csak ezután lehet beszélni a jövőről, ha marad valaki, akivel érdemes lenne tárgyalni.

S még egy kis "mellékes": akik ezt a Kneecap-be tömörült három ír állatot babusgatják meg mosdatják meg sajnálják, meg valamiféle "művészi szabadságról" ugatnak, na azok soha többé ne merjék kinyitni a pofájukat bármiféle emberi jogok dolgában.

Hagyják abba a beszédet, érezzék a szégyent, és figyeljék meg ezt a felvételt, amely a saját sorsukat megpecsételő emberről szól.