"Az oláh cigányzene túllép a táncolás és a bulik világán" - ünnepelte húszéves jubileumát a Romengo zenekar - Mandiner
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád. Belső fényképek: Romengo zenekar hivatalos Facebook-oldala.
Különleges kulturális élmény várta azokat, akik december 6-án ellátogattak az A38 hajóra, hogy együtt ünnepeljék a Romengo zenekar húszéves fennállását. A mintegy négy órás esemény során 15 tradicionális oláh cigányzenét játszó formáció lépett színpadra, így a közönség egy igazán gazdag zenei palettát élvezhetett. A születésnapi ünnepséget emblematikus táncosok, mint Táncos Zsuzsika és Balogh Katesz műsora színesítette, akik felejthetetlen látványt nyújtottak. A zenekar elmúlt két évtizedéről, valamint a cigányzene és kultúra jelenéről és jövőjéről beszélgettünk Rostás Mihály Mazsival és a 2022-ben Kossuth-díjjal kitüntetett Lakatos Mónikával. Interjúnk következik.
Természetesen! Kérlek, írd le, milyen szöveget szeretnél, hogy átdolgozzak, vagy mondj egy témát, amiről szeretnél egyedi szöveget!
Idén különleges mérföldkőhöz érkezett a Romengo, hiszen 20 éve alakult meg. Ez a két évtized gazdag élményekben és emlékezetes pillanatokban bővelkedett. Melyek azok a kiemelkedő események vagy emlékek, amelyeket érdemes felidézni az útjuk során?
Rostás Mihály Mazsi: A Romengo története 2003-ra nyúlik vissza, amikor még Jagalo Kordon néven léptünk fel, ami magyarul "tüzes szekér"-t jelent. Mivel ebben az időszakban gyakran koncerteztünk Franciaországban, észrevettük, hogy a helyieknek nehézséget okoz a név kiejtése és megértése. Ezért egy év elteltével úgy döntöttünk, hogy megváltoztatjuk a nevünket, és ekkor született meg a Romengo. Azóta ezzel a névvel, valamint az eredeti tagokkal járjuk be Magyarországot és a világ különböző tájait.
Több felejthetetlen élményt is kiemelhetnénk, de talán az indiai turnénk maradt meg leginkább a szívünkben. A malájziai és üzbegisztáni fellépéseink is örökre bevésődtek emlékeinkbe. Különösen izgalmas volt a Berlini Filharmóniában és a Frankfurti Operában való szereplés, ahol a zene varázsa egyesített minket. Ezek az utazások lehetőséget adtak arra, hogy különböző kultúrákat ismerjünk meg, és találkozzunk számos tehetséges zenésszel, akik mind hozzájárultak a közös zenei élményeinkhez.
Érdekesség, hogy 7-8 évig nem játszottunk itthon, csak külföldön. Azután nyíltak meg előttünk a magyar fesztiválok kapui, miután Gryllus Dániel megjelentette az első lemezünket, a Kétháné (magyarul ez azt jelenti Együtt - szerk.) címmel. Azóta többször is játszottunk a Művészetek Völgyében és a Müpában. Ezeket is örömmel elevenítjük fel. De szeretünk kisebb klubokban is fellépni, mert azoknak is megvan a maguk varázsa, hangulata. Itt még megemlíteném azokat a fúziókat is, mikor olyan zenészekkel lépünk fel, mint Lukács Miklós cimbalomművész vagy Dresch Mihály, aki a mai magyar dzsessz kiemelkedő alakja. Úgy gondolom, többek között ennek is köszönhető, hogy Mónika munkásságát 2020-ban WOMEX-életműdíjjal, 2022-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el.
